Lord Jesus!
Your love penetrates into me like the sunshine penetrates into a valley. As the sunshine tenderly penetrates with its pleasant light among the leaves and foliage into the dark forest in a valley, your love tenderly penetrates into me and fills me with your peace and joy. As the valley fills up with the sunshine and birds begin to fly to and fro, my heart begins to come into life when you enter with your tender light, Jesus!
God is light and in Him is no darkness at all. (1 John 1,5)
Úr Jézus!
Szereteted úgy hatol be hozzám, mint ahogy a napsugarak hatolnak be egy völgybe. Ahogy a völgyben a napsugár szelíden behatol kellemes fényével a lombokon át a sötét erdőbe, úgy hatol be szelíden a te szereteted szívembe és tölt meg békéddel és örömöddel. Ahogy reggel a napsugarak betöltik a völgyet és a madarak elkezdenek ide-oda röpködni, úgy kel szívem életre, mikor szelíd fényeddel belépsz, Jézus!
Az Isten világosság és nincs benne semmi sötétség. (1.János 1.5.)
Ennek megírását egy kb. 2002-es élményem ihlette: eléggé botladozó keresztény voltam, idővel elmaradoztak az imádságok, bibliaolvasások, az Isten dolgaival való foglalkozás az életemből és mindig egy keresztény táborra volt szükség, hogy Istennel megújuljon a kapcsolatom. Egy táborban voltam, egy ideje nem igazán tudtam kimondani, hogy az életem újra átadom Istennek, de akkor ott a táborban újra kimondtam, pont lefekvés előtt. Lefeküdtem, és olyan érzésem volt belül, mintha sütne a Nap. Kellemes, lágy napsütést éreztem. Ez az élmény megmaradt bennem. Később (talán közvetlen a tábor után vagy évekkel utána? Már nem tudom) írtam egy dallamot, ami ezt az élményemet juttatta eszembe. Egyszer aztán a dallam hatására leírtam a fenti sorokat.
