A Szentszellem: munkálkodik. A jelenléte elválaszthatatlanul együtt jár azzal, hogy munkálkodik is. Sosem tétlen. Ahol ott van, ott mindig csinál is valamit.
Istentiszteleten kaptam ezt a kijelentést és akkor gyorsan le is írtam. Régen kaptam már így kijelentést és nagyon örültem ennek.
Ritkán van, hogy az Úr így direkte kijelent valamit nekem Önmagával kapcsolatban, de ha ilyen történik, akkor általában olyan élményekre, megtapasztalásokra való visszaemlékezés által jönnek ezek a kijelentések, amik számomra nagyon sokat jelentenek. Megtérésem után az első úrvacsora alkalmával, és 4 évre rá egy dicsőítő koncerten voltak olyan megtapasztalásaim, amiket egész biztosan soha nem fogok elfelejteni: a Szentlélek jelenlétét szinte kézzelfoghatóan tapasztaltam. Az egyik ilyen megtapasztalásomat leírtam a blog legelső bejegyzésében, a másik megtapasztalásomról meg majd kéne írni (utólag szerkesztve a bejegyzést: ezt le is írtam: Egy régebbi élményem Istennel).
A fenti kijelentés az első ilyen megtapasztalásomhoz kapcsolódik. Ma dicsőítés közben az élő vízről énekeltünk, és a dallamon, dicséreten keresztül felidéződött bennem az a régi megtapasztalásom. Ez a régi megtapasztalás annyira erőteljes volt, hogy még 10 évvel későbbre is közvetít olyan mondanivalót, ami talán evidens volt számomra, de akkor nem fogalmaztam meg konkrétan. Evidens volt számomra 10 éve, hogy a Szentlélek jelen van, és a jelenléte nem egy múló jó dolog volt, hanem történt is valami. És érzem, hogy a Szentlélek olyan személy, hogy nem csak jön aztán odébbáll és minden marad úgy, ahogy azelőtt volt, hanem otthagy valamit önmagából: valami sokszor megmagyarázhatatlant, természetfelettit: munkálkodik, dolgozik, szolgál. Leginkább a friss levegőhöz vagy az oxigénhez tudnám hasonlítani: jól esik beszippantani, jó, ha jelen van, de nem csak ennyi az egész, hogy jelen van és jó, hanem ezzel egyidejűleg éltet is. Lehet, hogy emberek megfordulnak bizonyos helyeken, és jelenlétük olyan, hogy ott voltak, de már nincsenek ott és nem is tettek ott különösebben semmit. A Szentlélek nem ilyen. Ha megjelenik valahol, akkor biztos, hogy csinál valamit: vagy rádöbbent Isten szeretetére, vagy bűnbánatra indít, vagy gyógyít, vagy vígasztal, vagy utat mutat, vagy erőt ad, esetleg többet is egyszerre. A Szentlélekhez elválaszthatatlanul szorosan hozzátartozik az a tulajdonsága, hogy nem tétlen.
