Nameless blog, hiszen a cím részletkérdés

Érdekes módon lehet akár egy évet is élni Isten közelében, Istent keresve úgy, hogy közben abban a téveszmében vagyunk, hogy annyi minden van, ami miatt még nem lehet az igazi az Úrral a kapcsolatunk. Még meg kell változnom ebben is, abban is, amabban is, és akkor lesz csak igazán szuper az Úrral való személyes kapcsolatom. Pedig ez nem igaz. Most is szuper lehet, hiszen sem halál, sem élet, sem angyalok, sem fejedelemségek, sem hatalmasságok, sem jelenvalók, sem következendők, sem magasság, sem mélység, sem semmi más teremtmény nem szakaszthat el minket az Istennek szerelmétől, mely vagyon a mi Urunk Jézus Krisztusban. (Róma 8. 38-39.)
Az ember hajlamos kitalálni, hogy léteznek bizonyos falak, amik Istentől elválasztják, de talán maga sem tudja, milyen falak ezek. Hajlamosak vagyunk Istent valamiféle skatulyába belekényszeríteni, amiben valójában nincs is benne, csak mi hisszük, hogy benne van.

Hosszú ideje éreztem, hogy Isten munkálkodik bennem, körülöttem, egyre többet tapasztalok meg Belőle, egyre több dolgot értek meg, de valami hiányzott. Olvasgattam a Bibliát, imádkoztam, Isten válaszolt az imáimra, de úgy éreztem, van valami, ami lehetne jobb is. Valahogy nem volt teljesen telve a szívem az Úrral, pedig úgy éreztem, mindent megteszek. Egyszer Isten rádöbbentett, hogy kitalálok mindenféle burkokat, hogy milyen burkon kéne áttörnöm, hogy jobb legyen Vele a kapcsolatom, de ezek a burkok valójában nem léteznek

Nemrég írtam arról, hogy bűneink bocsánata tény, akkor is, ha éppen nem hisszük el, mert bűneink miatt tele vagyunk vádlással. Ahogy a vádlás legyőzhető és átélhető a bűnöktől mentes, szabad állapot, úgy legyőzhetők azok a képzeletbeli burkok is, amikbe beszorítjuk az Istennel való kapcsolatunkat.
Ha bűneim terhe alól folyamatosan szabad lehetek, mert Jézus áldozata erre tökéletesen elegendő volt, akkor hogyan lehetne valami, ami elválaszt Istentől? Ez tényleg nem lehetséges. Talán túl egyszerű a hit ahhoz, hogy elhiggyük, hogy tényleg működik. El kell hinnünk, hogy tényleg nincs semmi, ami Istentől elválaszthat, és akkor tényleg nem is lesz.

Pár nappal karácsony előtt msn-eztem egy lánnyal, aki akkor átadta a szívét Jézusnak. Utána pár napig én sem tudtam hova lenni az örömtől, szinte hihetetlen, mikre képes az Úr.
Idézek a beszélgetésünkből, először amiket megtérése előtt írt, utána amiket utána.

mert mostanában utálok élni
az Úr azókat vette el tőlem 2hét alatt akiket a legjóbban szeretem

elvesztettem minden hittem ,elegem van,

nem tudok benne bizni sajnos
és megvan rá a nyomos okom

ha hozzá merészel nyulni érni a családomhoz szüleimhez tesoimhoz akkor azt is megbánja hogy valaha megteremtette az embereket ,mert lepaktálok a legnagyobb ellenségével és tönkre teszem

deha hozzá merészel érni pókóllá teszem az életétt énmagam leszek az ördög,megvan minden erőm hozzá,nem sok választ el attól,hogy maga az ördög legyek

hallottál már a lélek vándorlásról?:-O
hallottam...
és hisszel benne?:-O
nem.
akkor jóbban tennéd ha hinnél

 

Folytattuk a beszélgetést, majd a megtérők imájának elolvasása után ezeket írta, többek között:

 

elolvastam érdekes volt olvasni egészen érdekes érzéseket váltott ki belőlem,az normális hogy sirni kedztem hogy büneinket magára válalta?

elolvastam ez alatt ismét amit küldtél és
elkezdtem hozzá beszélni,hogy igazad volt soha sem őt helyeztem az életemben az első helyre de ez máttól megfog változni és befogadom a szivembe

Ki elhozza nekünk a megváltást az maga az Úr aki büneinkért megfeszitetett,vérét adta értünk
na ilyenek jönnek belőlem
ilyenek jutnak most eszembe

De mi bünösök,kik eltaszitjuk magunktól az Úrat,ezáltal nem nyerünk megbocsátást. A megbocsájtás elnyerése benünk van,csak szabaddá kell tenünk az útat szívünk felé,hogy az Úr az első helyett elfoglalja .Igy ezáltal megbocsájtást nyerünk és büneink alól is feloldozást nyerünk mely által egy jóbb szebb világot fogunk látni melyben szívesen éljük le életünk melyett az Úr nekünk szánt.

Fogad el mit az Úr szánt neked,hisz az Úr kegyelmes és szeret téged.,Még ha olykor úgy is érezzük elhagyott minket ő velünk van csak beszélnünk kell hozzá. Ha nem szólitjuk meg és nem kérjük hogy halgasson meg nem nyerünk szívébe bebocsátást annak reményében hogy egy szebb bodogabb élet részesei legyünk.

Mikor az ember elfogadá az Úrat és szívébe bebocsátást nyer ,bünei alól is feloldozást nyer.

Mikor az égen megláttod a legfényesebben fénylő csillagot a kis Jézus mosolya tündököl rád mely békességet és szeretetett hoz el szívünkbe.

Mikor felnéztem az égre rám mosolygót a kis Jézus ,s látván a benne rejlő szeretetett békeséget megnyitottam felé szívem egy jóbb szebb világ felé:,

A világ mely felé szívem nyílt megszületésemkor ,egy elveszett világ volt az Úr nélkül .Az Úrat szeretni kell,nyisd meg hát felé az útat mely a szívedhez vezetti el .
Ahogyan akkoron a napkeletti bölcseket útjukra vezette az égen a legfényesebben tündöklő csillag.

Gyermekeim mikor felnéztek a legfényesebb csillagra ne az arcképem lásátók meg,hanem a bennem rejlő békességet szeretetett mely csak arra vár,hogy elfogadjátok.

Mikor szent este felnéztem az égre angyalók tündöklő mosolyába merengtem , s gondolatban repültem feléjük a gondtalan békéségbe és szeretettbe.
Mikor szeretettük megérintette szívem tudtam egy az életem egy az útam melyet az Úrral fogok végig járni.

Ő vezeti minden lépésem,hogy a helyes útón maradván megmutassam az embereknek a helyes útat mely őket is szeretet országába vezeti.

Mely a menyország,ne féljetek tőle hisz ő az Úr ki a szeretetett és a békeséget hozta el nekünk az által hogy büneinket magára vette ez által megfeszitetett értünk.

De ne féljetek az Úr feltámadá és eljön hozzánk újra hogy továbbra is a helyes útón haladjunk.

Kik a helyes útón járják végig életüket mit az Úr mutatott meg nekik azók elnyerték büneik bocsánatát és a menyországba jutnak.

Mindnyájan elveszett báránykák voltunk míg az Úr nem érintette meg szívünket minden szeretetével.
Te tényleg nem nagyon olvastál Bibliát meg nem is nagyon jártál templomba?
tényleg,esküszöm

Énmár felemelkedtem közületek,meghallottam az Úr szavát. ,engedjétek be ti is szívetekbe . Mint ezernyi tündöklő csillag fénye ,ugy ragyogjón elötetek az Úr szeretette.
Mikor ragyogni kezd előtted nyisd ki szíved kapúját s fogad be őt.
Ne félj tőle ő a megváltod .

Ha hiszed,hogy eljő az Úr hozzád ,megfogja érintenni szíved a megváltással mely békességet hoz szívedbe.

A szeretetett ,békességet ne keresd,hisz azt nem keresni kell,hanem elfogadni ,mely az Úr ajándéka.

Ha nem fogadod el az Úr ajándékát, a békesség és szeretett sem fog megérinteni,egy szebb jóbb világott taszítasz el magadtól. Mely csak arra vár,hogy elfogad és benne élj.

tudod a 2 elveszitett fontos ember elveszitése után soha sem gondoltam volna,hogy ezt mondom, egészen jól érzem magam, mintha az egész életem alatt elszenvedett gondoktól szabdultam volna meg,és valamilyen szinten eltudom fogadni,hogy nincsenek többé,kicsit mintha megkönyebbült volna Lelkem melyet az emberi gyarloságom alatt számos bün nyomta.

Emlékszel mindig mondtam,hogy 2 énnem van állandóan gyötörnek harcolnak egymással
most ugy érzem a rossz távozik belőlem.
és a jó gyözedelmeskedik :)

Ne bizz a hitetlenekben hisz ők nem az Úrat szolgálják.

Mikor felnézek az égre s keresem csak keresem ezernyi csillag közt a kis Jézust!

 

Valakivel váltottam pár mondatot a youtube-on, most nem sokkal karácsony előtt. A következőt írta vissza:

SZia!
Koszi a jokivansagot Tamas! Elnezest, hogy meg nevet sem irtam az elozo uzenetben, Istvan vagyok. Meglepett a jokivansagodban egy szo: "aldott"(karacsonyt), ezert irtam:). Ha nem haragszol, megneztem a kedvenc videoid, es orultem, hogy sok keresztyent talaltam!
Isten aldasat kivanom rad, es szinten Aldott es Bekes Unnepeket! Szeresd az Ur Jezust, a Testte lett Iget! Istvan

Mostanában kevesebbet írok ebbe a blogba, de ez nem azért van, mert nem történik semmi, hanem mert sok olyan személyes dologban formál az Úr, amit nem biztos, hogy szélesebb olvasóközönség elé kéne tárnom.
A mögöttem lévő héten sok dologra világított rá az Úr az életemben, és egy hét alatt egyszerre ennyi mindenre eddig még soha nem világított rá. És a hétnek még nincs vége.

1: Szembesültem időnként előtörő gondolataimmal, amik gyerekkorom óta előjönnek, ami eddig 20 éven keresztül nem tűnt fel nekem, és ami túl kemény dolog ahhoz, hogy itt leírhassam.
2: a) Beszélgettem valakivel, amire már régóta készültem és gondolkoztam, Isten mit akarhat, beszéljünk-e, és ha igen, mikor stb... Nem tudom egyértelműen, tényleg most volt-e az ideje ennek a beszélgetésnek, mindenestre jó és rossz is származik a beszélgetésből, de biztos vagyok benne, hogy a rossz is csak azért van, hogy ezt legyőzve jobban megerősödjek. b) Nem tudom még, hol a helyem, hol akar Isten engem látni. Régi emiljeimet olvasgatva belebotlottam Zsófi levlistára küldött egyik emiljébe, ami által rendkívüli módon szólt most hozzám Isten azzal kapcsolatban, hogy meg kell találnunk a helyünket. Türelem kell, nem tudhatom még, hol a helyem, nem mondta meg Isten egyértelműen. (Pedig már azt hittem, igen...)
3: Egy másik régi emilemet olvasva, amit még Gergő írt nekem másfél éve, megintcsak szembesültem valamivel... Hibás vagyok valamiben... Tiltakozik ugyan mindenem azellen, hogy rajtam múlt volna a dolog, de az emberek felé való megnyílás fontos, a zárkózottság nem maradhat meg. Rendben, beismerem, hogy hibás vagyok, és ez elég is, pont ennyi kell, nincs szükség ezen felül önvádakra, csak a beismerésre. Nincs még egy dolog, amiben a sátán ennyire vissza akarna húzni, mint az emberek felé való megnyílásban, de ezt akkor is meg kell tagadni és elhinni, hogy Isten nagyobb csodát fog tenni, mint valaha...

Talán aki olvasod ezeket a sorokat, nem sokat értesz ebből. Hát, ezért nem írtam mostanában sokat a blogomba, mert amik történnek, azok nekem fontosak, az én személyes életemre nézve. Őszintének kell lennem: nem írhatom itt tucatszámra a hitben építő, szuperszellemi írásokat és próféciákat, mert a személyes életemben történnek közben csodák, harcok, és nem játszhatom itt a szuperkeresztényt, akinek az írásaitól az idetévedő olvasó rendkívüli megtapasztalásokban részesül. Most énrajtam a sor, most én vagyok az, akinek megtapasztalásai és harcai vannak.
Azt hiszem, ez az első olyan bejegyzésem, amiben nem a szuperkeresztényt alakítom, hanem őszintén arról beszélek, ami bennem, mint emberben van.

Utólag hozzáírom: A hétnek tényleg nem volt még vége, tényleg történt még más is! (Bocsánat a titokzatosságért. :) )

Hát mit mondjak, Isten a csúcs! Nem elég, hogy nem érdemeltem volna meg, mert bűnös vagyok, mégis kivett a bűnök terhe alól és szabadságot adott, de még ennél többet is akar adni. Ha Hozzá fordulok a nehézségeimmel, azokban is megsegít. Ha előző este eléviszem a következő nap terheit, csodás napot tud adni, nemhogy a terhek nem lesznek ott, de öröm lesz helyette. Ezt tapasztaltam most meg. Jó az Úr, csak kérni kell Tőle, és meghallgatja.

Itt a november és már hóesést is láthattunk. Ez felidézte bennem egy régebbi írásom:


Tél

Ahogy a hó befedi a fák csupasz ágait és az egész tájat, és minden elveszti eredeti színét és fehérré változik, véred úgy fed be engem és fedezi el minden bűnömet és mocskos dolgomat, Jézus! Véred és áldozatod eltörli minden sötétségemet és gonoszságomat, melyek az elmémet, lelkemet és az életemet rombolják, és minden oly fehérré és frissé válik, mint a hóval befedett táj. Amint helyettem szenvedtél és magadra vetted minden bűnömet, betegségemet, sötétségemet, gonoszságomat és minden mocskos dolgomat, teljesen megtisztulok tőlük véred által, mely mindent elfedez, ahogyan a hó is fehérré varázsolja az egész tájat. Ahogy a hó be tudja fedni és fehérré tudja változtatni a táj legsötétebb részeit is, véred minden mocskot lemos szívemről a szent tisztaságra.

Újra elgondolkoztatott most a dolog. Sokszor elfelejtjük a nagyon egyszerű fizikai törvényt: a hónak teljesen mindegy, mire esik rá, sárra-e, fűre vagy betonra - mindegyiket egyformán be tudja fedni és fehérré tudja változtatni.