Nem tudom, mások hogy vannak vele, én nagyon ritkán látok csillagos égboltot hosszú évek óta. Fiatalabb koromban ez jóval gyakoribb volt. Talán nekem nem jut eszembe felnézni az égre a sötétben, vagy talán tényleg nem nagyon látni a csillagokat az utóbbi években, vagy akár évtizedekben.
Még 2005-2006-ban volt egy megtapasztalásom, amiről itt írok. Az a lényege, hogy felnéztem a csillagos égre, és kértem Istent, hogy szóljon hozzám valamit az alkotásán, a csillagokon keresztül, adjon valamilyen kijelentést, és ez akkor meg is történt.
Tegnap este kinyitottam az ablakot, hogy szellőztessek egy kicsit. Akkor láttam, hogy csillagos az ég, meg is lepődtem, hogy kivételesen lehet látni a csillagokat. Kicsit gyönyörködtem a látványban, majd eszembe jutott az említett 20 évvel ezelőtti eset. Arra gondoltam, Isten vajon most is mondhatna-e valamit a csillagok által. Aztán becsuktam az ablakot, lefeküdtem aludni. Ma reggel megnézem a Biblia-alkalmazásban az aznapi igét, ami a következő volt:
Mikor látom egeidet, a te újjaidnak munkáját; a holdat és a csillagokat, amelyeket teremtettél:
Micsoda az ember, mondom, hogy megemlékezel róla? és az embernek fia, hogy gondod van reá? (Zsoltárok 8. 4-5.)
(A böngészőmben spanyol nyelvre állítottam a bible.com-ot, ezért az Ige spanyolul olvasható a képen.)
