Nagyon régen volt már olyan álmom, amiben Isten szólt volna hozzám, talán több, mint tíz éve. Azelőtt volt egy időszak, amikor aránylag gyakoriak voltak az ilyen álmok, írtam is róluk itt a blogon. Mára, 2020. szeptember 15-re virradólag újra érdekeset álmodtam. Az álmot teljes egészében leírtam, itt közzéteszem belőle azt a részt, ami másoknak is érdekes lehet.
Egyszerűen beugrott álmomban, hogy ahhoz, hogy Isten használni tudjon engem, nagyon kellene ismerni a Bibliát, és ebben hiányosságaim vannak, amit pótolnom kell. Nem jó ez a megfogalmazás, hogy „pótolnom kell”, és a „hiányosság” sem, mert negatív színezete is van. Nagyon profán szavak ezek. Egyáltalán semmi negatív színezet, semmi vádlás, elmarasztalás, vagy semmi hasonló nem volt az egészben. Meg kell ismernem a Bibliát jobban, hogy Isten használni tudjon. Nem, még ez sem jó megfogalmazás. Nem jó a „kell” szó, mert negatív színezete van. Azt „kell” megcsinálni, ami hiányzik, ahol valami még nincs meg, és ebben van valami negatív. A „kell” helyett a „kellene”, „szükséges” vagy egyéb szavak is hordozzák ezt a fajta negatív töltetet. Korábban írtam, hogy az „Istent követni” kifejezés sem jó, mert a „követni” szó egy olyan cselekvést takar, amelyben benne van, hogy az ember fizikailag tesz valamit, ami többé-kevésbé fárasztó, erőt kell hozzá kifejteni, pedig itt nagyon nem erről van szó. Mégis maradhatunk a „követni” szónál, mert jobb szó nem létezik erre.
Talán egy busz első ajtajának közelében voltunk egy buszmegállóban. Isten jelenléte valamiért leszállt, talán valaki prédikált vagy dicséret volt, és azon keresztül szállt le Isten jelenléte. Mintha egy szöveg tárult volna elém egy vagy két papírlapon, amiben le vannak írva olyan csodák, amiket Isten most cselekedni akar, pl. gyógyulások, de ez nem volt annyira egyértelmű, nem volt könnyen olvasható, mert hosszú volt a szöveg, nem lehetett az egészet egyben elolvasni, talán csak kiragadni belőle részeket, és azokat vonatkoztatni pl. magunkra, vagy valaki másra. Voltak benne részek, amikkel nem tudtam volna semmit se kezdeni, talán mert nem rám vonatkoztak, nem engem érintettek, vagy nem volt még hozzá elég hitem. Voltak benne részek, amikről nem volt teljesen egyértelmű, kire vonatkoznak, egyetlen személyhez szólnak-e, esetleg több személyhez is, pl. másvalakihez szólnak és hozzám is. Volt abban a szövegben szó gyógyulásról is, és volt ott valaki, akinél az betalált, és történt vele valami csodálatos természetfeletti. Mintha nekem is betalált volna, de ebben nem vagyok teljesen biztos. De az szinte biztos volt, hogy velem is történik valami csoda, de valamiért olyan nehezen megfogható volt. Utólag belegondolva is, csodálatos volt látni azt a papírlapot, vagy inkább érezni, hogy azok a csodák ott „lógnak felettünk a levegőben” és hogy tényleg ott vannak. Isten szeretetének, kedvességének valami leírhatatlanul csodálatos erejét éreztem ebben és nagyobb mértékét, mint amit eddig a gyülekezetben megtapasztaltam, pedig mai tudásom alapján nincs annál jobb dolog a világon, amikor a gyülekezet együtt dicséri Istent, és közben találkozni lehet Vele. Egyedül az volt zavaró, talán szomorú érzés, hogy nem volt egyértelmű, hogy ezeket a „fölöttünk lógó csodákat” hogyan kell megragadni, és kihez melyik csoda tartozik, melyik nem, de nagyon az az érzésem volt, hogy ha egy konkrét dolgot, pl. konkrét testrész gyógyulását küldi az Úr, akkor az nem csak egy emberé, hanem többen is megkapják, vagy akár mindenki megkaphatja azt az egy konkrét dolgot azon az adott helyen.
Valahol mentünk többen, egy régi barátom is ott volt. Ez az egész talán a „buszmegállós” eset után volt valamivel, és az ottani átélések kibontakozása, letisztulása keretében a régi barátom Istentől kijelentéseket kapott olyan emberekre nézve, akikkel ott mentünk. Mondta, hogy van egy kijelentése számomra is, és majd elmondja. Mondtam neki, hogy biztos valami nagyon személyes dolog lehet az a kijelentés, hogy nem mondja ott el, hogy a többiek is hallják. Azt mondta, azért nem mondja el, mert előbb leírja, hogy rendesen összeálljon. Eléggé meglepődtem, csodálkoztam, hogy az Úr mennyire használja ezt a régi barátomat, hogy embereknek ad kijelentéseket rajta keresztül.
(Az álmom után felvettem a kapcsolatot a régi barátommal és elmondtam neki az álmomat vele kapcsolatban, nagyon bátorítónak találta.)
