Közhelynek tűnhetnek az ilyen dolgok, mint ami a címe ennek a bejegyzésnek. Bár a "társaság" szót talán nem szokták ilyenkor használni, én is gondolkodtam, hogy milyen szót használjak, ami valamennyire visszaadja azt, amire gondolok.
Előfordulhat, hogy az életünkben akadnak problémák, szükségek, vagy olyan dolgok, amik nincsenek meg, pedig nagyon kellenének, mert máshogy nem megy. Mindig ott a kérdés, hogy mit lehet ezzel az egésszel kezdeni. Előfordulhat, hogy valami probléma vagy szükség naggyá válik és már lassan az egész életünket meghatározza.
Nemrég néztem egy videót a Youtube-on, ahol arról volt szó, hogy egy ember minden lehetőséget megragad, hogy Istennel kettesben töltsön időt, és arról beszélt, hogy neki ez milyen sokat jelent, milyen sokat kapott ezáltal. Én is nagyon sokszor tapasztaltam már, hogy ha Isten társaságában vagyok, akkor valami olyat kapok legalább arra az időre, amihez hasonlót sehol máshol nem tudok megkapni. Bár ennyire azért nem tudtam volna azt mondani, hogy olyan sokat kapok ezáltal, mint az az illető, aki a videóban beszélt. Kicsit elgondolkodtatott ez, hogy ilyet él át az az ember úgy, hogy rendszeresen, minden lehetőséget megragad, hogy Istennel időt töltsön együtt.
Pár nappal később egy egynapos keresztény rendezvényre mentem, ahol mindenféle, Istennel kapcsolatos téma előjött a beszélgetések során. Valaki elmondta, hogy egy illető több hónapot csak és kizárólag arra szánt rá, hogy a Bibliát tanulmányozza, Istennel közösségben legyen. Az eredménye a közösség gyakorlásának fantasztikus volt: azt mondta az illető, hogy ha választani kéne, hogy egy napot Istennel tölt teljesen, de úgy, hogy utána véget ér az élete, vagy pedig nem tölti Istennel azt a napot, és élhet tovább, az előbbit választaná, annyira jól érzi magát Isten jelenlétében. Úgy érzi, hogy amikor Istennel van, annyira megad az Ő jelenléte neki mindent, amire szüksége van, hogy az leírhatatlan.
Elgondolkoztam, hogy ha Isten jelenléte ennyire meg tud adni nekünk mindent, amire szükségünk van, akkor miért panaszkodunk sokszor, hogy ilyen meg olyan problémáink vannak, amikor csak Isten jelenlétébe kell menni, ott kell tölteni időt, és azt érezhetjük, nincsenek is szükségeink. Nyilván nem oldódnak meg a problémák maguktól, ha csak ott időzünk Isten jelenlétében, de "összemennek" sokkal kisebbre. Ha pedig naponta többször is időt töltünk Istennel, akkor a problémáink egész kicsire összemennek. A mosástól sok minden összemegy. Így van ez, ha a bárány vérében a problémánkat is "megmossuk".
A Jakab levelének 4. részét olvastam ma. Meglepő módon nem sokkal utána a Youtube-ot böngészve pont belebotlottam egy olyan videóba, amely ugyancsak a Jakab 4-gyel foglalkozik. Az emberi problémákról is van benne szó, hogy az emberek sokszor vágynak valamire, nagyon akarják, de nem kapják meg, nem tudnak a problémától megszabadulni. Közben pedig irigykednek másokra, akiknek nincs az a problémájuk, vagy pedig megvan nekik valami, ami nekünk nincs. Mi meg nem kapjuk meg, mert nem kérjük Istentől. Ha pedig kérjük, nem jól kérjük, mert saját kívánságainkat akarjuk vele táplálni. Itt jött egy felismerésem, hogy saját kívánságaimat minek is akarnám táplálni? Hiszen Isten jelenlétében, amikor Vele töltök időt, megkapok mindent, tehát az egyéb vágyak, kívánságok, saját életem, saját problémáim, azok már mind csak kevésbé lényegesek számomra, nem is érdekelnek annyira, mert ha ott van Isten, akkor mi kell még? Elég Ő! Örültem, hogy erre a felismerésre jutottam, hogy ezt így gondolom, pedig talán egy hete vagy még több ideje nem így éreztem. Felemelő, amikor a Bibliában elolvasok egy részt, ahol leírnak egy negatív lelkiállapotot, és tudhatom, hogy énrám nem az jellemző már, még ha korábban jellemző is volt, most már Isten fontosabb.