Írtam régebben egy esetről (ebben a bejegyzésben), amikor minden erőfeszítésem ellenére sem tudtam kulccsal bezárni egy ajtót, majd segítségül hívtam Jézus nevét, és ezután a kulcs nagyon könnyen elfordult a zárban.
Ma délelőtt is hasonló történt. Egy társaságban voltam, ahol a házigazda megpróbált egy üveg ásványvizet kinyitni, de nem nyílt ki. Felajánlottam, hogy segítek neki. Odaadta nekem az üveget, de többszöri próbálkozásra sem jutottam vele én se semmire. Arra gondoltam, kicsit kínos a többiek előtt, hogy ennyit szenvedek vele, és hirtelen eszembe jutott, hogy Jézus nevét segítségül hívjam. Csak annyit mondtam magamban, hogy "Jézus nevében (nyíljon ki ez az üveg - ezt talán hozzá sem tettem)", és úgy éreztem, hogy most nagy erővel biztos ki fogom tudni nyitni. Újra meg is próbáltam, és megdöbbenésemre a nagy erőre nem is volt szükség, mert alig értem hozzá, és a kupak elfordult. Én persze nagy erővel estem neki, így egy kevés víz a nadrágomra került.
Már régen történt hasonló, jó volt ilyet újra átélni.
Régebben, amikor az ajtót zártam be, a szemét kidobása után jöttem vissza éppen. Azt is jelképezheti ez az eset, hogy a szeméttől, azaz a bűntől megszabadulok, leteszem, otthagyom, eljövök a szemét közeléből, és még a szeméthez vezető ajtót is bezárom, amihez Jézus neve ad segítséget. Azaz: a bűnt megbánni, megvallani, letenni, elhagyni, azaz megtérni belőle, de ezek után még nem működne a dolog, ha Jézus nem segítene a bűntől teljesen megszabadulni, mert csak Ő képes a bűnhöz vezető utat teljesen le is zárni számomra. Ehhez a nevét kell segítségül hívni, és ilyenkor a Szentlélek természetfeletti módon munkába kezd, és amire emberileg nem lennék képes, vagyis hogy ne térjek vissza a bűnhöz, arra a Szentlélek képessé tesz és valósággal felszabadít a bűn alól, szabaddá tesz tőle, és ez az igazi szabadság.
A mai ásványvizes eset azt jelképezheti, hogy Jézus nevének segítségül hívásával hozzáférhetünk az élő vízhez. Jézus segítsége nélkül hiába erőlködnénk, nem jutnánk hozzá, viszont Jézus nevének kimondásakor a kupak kinyílik és folyik az élő víz azok számára, akik szomjaznak rá.
Az ünnep utolsó nagy napján pedig felálla Jézus és kiálta, mondván: Ha valaki szomjúhozik, jőjjön én hozzám, és igyék. (Jn. 7.37.)
Valaki pedig abból a vízből iszik, amelyet én adok néki, soha örökké meg nem szomjúhozik; hanem az a víz, amelyet én adok néki, örök életre buzgó víznek kútfeje lesz ő benne. (Jn. 4.14.)
Az is elgondolkoztatott még a két esetet összerakva, hogy mindkét esetben valami bezárult ill. megnyílt.
Amit megköttök a földön, a mennyben is kötve lészen; és amit megoldotok a földön, a mennyben is oldva lészen. (Mt. 18.18.)
