Régebben is tudtam már, hogy a szeretet fontosabb, mint minden más. Történhetnek természetfeletti dolgok, működhetnek a Szentlélek ajándékai természetfeletti módon, de ez a szeretethez képest szinte lényegtelen.
Ha embereknek vagy angyaloknak nyelvén szólok is, szeretet pedig nincsen én bennem, olyanná lettem, mint a zengő ércz vagy pengő czimbalom. És ha jövendőt tudok is mondani, és minden titkot és minden tudományt ismerek is; és ha egész hitem van is, úgyannyira, hogy hegyeket mozdíthatok ki helyökről, szeretet pedig nincsen én bennem, semmi vagyok. És ha vagyonomat mind felétetem is, és ha testemet tűzre adom is, szeretet pedig nincsen én bennem, semmi hasznom abból. (1Kor.13.1-3.)
Ha valaki angyali nyelven szól, belelát a jövőbe vagy hegyeket tud a hite által mozgatni, az semmi a szeretethez képest. Sőt, a szeretet képes csak ezeket a természetfeletti dolgokat, a karizmákat működtetni. Erre a napokban jöttem rá. Időnként működik nálam az az ajándék, hogy Isten megmutatja egy másik ember állapotát, valamit abból, hogy mi van a lelkében, nem jól érzi-e magát, stb. Van úgy, hogy valakiket jobban szeretek, mint másokat valamiért. És arra jöttem rá, hogy ez a karizma ezekkel az emberekkel kapcsolatban szokott inkább működni. Akik valamiért közelebb állnak hozzám, azoknak sokszor a lelkük rezdüléseit is megérzem úgy, hogy fizikailag, földrajzilag távol vannak tőlem.
Igazából az lenne jó, ha a többi emberhez is valami hasonló szeretettel tudnék viszonyulni.
