A napokban gondolkoztam azon, hogy sokszor olyan dolgok miatt lankadok meg és keseredek el egy kis időre, amikre már Isten adott nekem válaszokat, csak ezeket a válaszokat egész egyszerűen elfelejtem. Ezért gondoltam, összeszedem ide vázlatszerűen azokat a kijelentéseket Istentől, amik számomra meghatározó fontosságúak.

• Mindegy, milyenek a körülményeink, milyen érzelmi állapotban vagyunk, mindig segítségül kell hívni az Úr nevét. Akkor is, ha érzelmileg teljesen kiegyensúlyozottak vagyunk. A legnagyobb veszély talán, hogy ha az ember "eléri a csúcsot", akkor megáll. Mindig szükségünk van Istenre, sose kerülünk olyan állapotba, hogy ne így legyen.
• Nem a problémákra, hanem a láthatatlanra kell nézni. A probléma különleges helyet, szerepet tölt be az életünkben; nem azért van, hogy fájdalmakat, nehézségeket, szenvedést okozzon, hanem egy eszköz Isten kezében, amit Isten használ az életünkben. Isten sokkal hatalmasabb, mint a mi emberi problémáink. Továbbá saját problémáink útjelzők lehetnek abban, mi a másik ember problémája, így arra is fel tudja használni Isten a szenvedéseinket, hogy másoknak segítsünk, másokat megértsünk.
  
• Nem azért vannak a korlátaink, hogy behatároljanak, lekorlátozzák az életünket, a szabadságunkat, hanem hogy kapaszkodni tudjunk beléjük. Isten parancsolatai sem lekorlátozni, hanem felszabadítani akarnak!
• A körülöttem lévő emberek hibáival célja van Istennek. Nem nekik kell megváltozniuk, hanem ezek a hibák az én számomra hordoznak üzenetet, mutatnak utat, hogy merre menjek. A környezetünkben élő emberek minket zavaró tulajdonságai lényegében korlátok annak a keskeny útnak a szélén, amin járnunk kell. Az Úr megáldja a másik embert azon keresztül, amit esetleg utálunk magunkban.
• A személyesen számunkra előre elkészített jó cselekedeteket kell megtalálni és ezekben járni. (Ef.2.10.) Amikor vétkezni akarunk, arra az időpontra is van egy előre elkészített jó cselekedet, amit ha megteszünk, nem lesz alkalmunk a bűnt elkövetni. Nem azzal kell töltenem az időmet, amivel én akarom, hanem amivel az Úr akarja.
• Az Úrnak mindig konkrét célja van azzal, ami velem és körülöttem történik. Ettől függetlenül Ő tölti be a szükségeimet, nem más, és a szükségeim betöltése nem függ attól, hogy mi történik velem, körülöttem.
• Jézus előbb létezett, mint én vagy mint a világ. Létem alapjaival kapcsolatos mindenféle kérdésnek felette áll és megmutatja az értelmét.
• Ne foglalkozzunk sokat a problémákkal, múlandó dolgokkal, mert azok az örökkévalóságban nem lesznek! Az örökkévalósághoz illően próbáljunk itt a Földön is berendezkedni. Addig kell keresni az Urat, amíg a megoldatlan dolgomra gondolva nem az jut eszembe, hogy "ezzel most mi lesz?", hanem teljes lelki nyugalommal tudok gondolni rá. Továbbá a problémákhoz való szubjektív hozzáállásunkat, elképzeléseinket, érzelmeinket, terveinket háttérbe kell szorítani, mert nem ezeken keresztül fog Isten kiutat mutatni. Ez a hozzáállás az alapfeltétele, hogy Isten szólni tudjon hozzánk. (Egy lépés az Úr jelenlétébe, késszé tesszük magunkat arra, hogy a hangját meghalljuk, szólni tudjon hozzánk)
• Imádság, dicsőítés közben gondoljunk azokra a dolgokra, amiket Isten már megcselekedett az életünkben. Jézusnak valamely természetfeletti cselekedetére kell gondolni, amit saját bőrünkön megtapasztaltunk. (Egy másik lépés az Úr jelenlétébe, talán ezáltal tud szólni hozzánk.)