Nem tudom, ki hogy van a számítógéppel, ki hogyan reagál arra, amikor a számítógép nem akar valamilyen programot elindítani, hanem valami hibaüzenetet küld helyette, esetleg lefagy, újraindul. Vagy ha bekapcsolás után nem csinál semmit, nem indul el a vindóz, vagy ha el is indul, azonnal lefagy. Ezt talán azok sem szeretik, akiknek hobbijuk, mániájuk, hogy a számítógépet bütykölik, programozzák, tehát a számítógépmegszállottak sem biztos, hogy nagyon örülnek az ilyesminek.

Egy tesóval való beszélgetésem során egy számítógéphez hasonlítottam magam, hogy jobban meg tudjam fogalmazni egy problémámat. Nem számítottam rá, de oda jutottunk a beszélgetésben a Szentlélek vezetése által, hogy az a számítógép, ami én vagyok, rossz, nem igazán használható. Tudtam, hogy miről van szó, értettem, hogy ezt a saját életemben mire kell vonatkoztatnom. De ami akkor leginkább megérintett, az szintén egy hasonlat volt: Isten nagyon ért a számítógépekhez (hozzánk emberekhez), hiszen Ő alkotta azokat, és szívesen meg is javítja, helyre is hozza, ha valami nincs rendben, ha valam elromlott valamiért. Itt értettem meg, hogy Isten, a "rendszergazda" egy hatalmas számítógépmegszállott.
Isten nagyon szereti az embert, szenvedélyesen, megszállottan. Hobbija, kedvtelése az, hogy az embert helyreállítja, megsegíti, helyrehozza. Ebben leli örömét, az emberrel való foglalkozásban, abban, hogy a bűnből kihozza. És döbbenetes, hogy ebben ennyire örömét leli: minden energiáját, minden idejét szívesen arra fordítja, hogy az embert megsegítse, megszabadítsa a bűnöktől. Nemhogy nem veti el a bűnöst, de örömét leli abban, ha javítgathatja. Isten egy "megszállott": megszállottan, szenvedélyesen szereti az embert. Talán egy olyan rendszergazdához, "számítógép-megszállotthoz" lehet hasonlítani, aki soha nem bosszankodik, ha a számítógép hibaüzeneteket küld, nem futnak rajta egyes programok, valami nem működik rajta vagy esetleg be se lehet kapcsolni, hanem ilyenkor kiélheti hobbiját, kedvtelését: megkeresi a hiba okát, javítócsomagokat ír a számítógépre, elmélyült munkába kezd, amiben nagy örömét leli.
Néha talán sablonná válhat az, hogy "szeret az Isten", és nekem nagyon jól jött ez a számítógépes hasonlat, megértettem valamit abból, mit jelentek Isten számára, hogyan viszonyul hozzám Isten, hogyan viszonyul a bűneimhez: olyan szenvedélyesen szeretett, hogy az életét adta a bűneimért, és szeretete ezzel nem fejeződött be, azóta is szenvedélyesen szeret és kész odaszánni magát arra, hogy a bűneimből megszabadítson; nem bosszankodik a bűneim miatt, mint a felhasználó a hibaüzenetek miatt, hanem örömét leli abban, hogy a hibaüzenetek, hibák forrását elhárítsa, elhárításában munkálkodjon. Olyannyira sokat jelent számára ez, hogy az életét, saját magát is képes volt odaadni azért, hogy ezt a szolgálatot végezhesse az ember felé: saját magáról lemondott, hogy saját magát megoszthassa a bűnös emberrel, hogy ezáltal a bűn fogságából kijöjjön. Úgy is érthetjük ezt, hogy a saját "alkatrészeiről" lemondott, hogy azokat nekünk adhassa, hogy ha valami nem működik, elromlott bennünk, azt kicserélje a saját működő alkatrészére. Ha arról lenne szó, hogy a saját "alkatrészeimről" le kell mondanom, megijednék, gondba lennék, mert az "alkatrészeim", alkotórészeim szorosan, alapvetően hozzám tartoznak. De Jézusnak nem okozott gondot, hogy saját magáról lemondjon és ilyen módon önmagát megossza velünk.

Egy másik dolog az utóbbi időben, amivel Isten szeretetéből adott nekem: az utóbbi időben az imádság nem mindig megy, sokszor hanyagolom. Isten erre többször szólt hozzám igehirdetések által is, hogy Ő imameghallgató Isten, és hogy mennyire szereti, értékeli, ha a gyermekei szólnak hozzá. Megérintett engem, hogy tényleg ennyire sokat jelent Neki, ha szólok hozzá. Tényleg szinte "buli" van a Mennyben, ha megszólítom, ennyire örül ennek?