Felfigyeltem egyszer arra, hogy ilyen happy időszakomban hiányérzetem volt. Boldog voltam, mert nem igazán éreztem, hogy problémáim lennének, de egy valami (pontosabban valaki) hiányzott: Isten. Ekkor fogalmazódott meg bennem: többet ér, ha problémákkal küzdök, de közben az Úr közelében vagyok, mint ha nem küzdök problémákkal, de közben az Úr nem tud annyira közel jönni hozzám.
Most már tudom: Inkább legyenek problémák, és közben szolgáljam az Urat, mint hogy ne legyenek problémák, miközben az Úr nem olyan fontos nekem.
Kb. 2 éve álmomban valaki azt mondta nekem, hogy azért vannak a problémák az életünkben, mert nélkülük nem lenne számunkra szellemi védelem. Most azt gyanítom, hogy a szellemi védelem azzal függ össze, az Úrnak adjuk-e át magunkat vagy sem. Azaz ha problémáink vannak, akkor jobban átadjuk magunkat az Úrnak, és ezzel Ő nagyobb védelmet tud adni nekünk. (Érdekes, ahogy akkor leírtam az álmommal kapcsolatban a gondolatomat: "...tényleg háttérbe szorultak a nehézségek és kissé mintha nehezebb is lett volna ilyen gondtalanul Isten jelenlétét keresni. Talán ezáltal mintha a szellemi védelem is gyengébb lett volna.")
Egy másik álmom is volt akkortájt, amikor valaki azt mondta nekem, hogy akkor szünnek meg a problémáim, ha megtanulok csak Istenre figyelni. (Ez most pontosan nem tudom, hogy függ össze ezzel az egésszel, de szerintem összefügg.)
A mai (2007. 10.18.) áhitat szövege talán kicsit a témába vág, ezért ezt ideillesztem. Talán a magvetés az, amikor a problémák és Isten együtt járnak, de nagyobb örömöt ad Isten közelsége, mint amilyen bánatot ad a problémák jelenléte.
Könnyes magvetés, örvendező aratás
"Akik könnyezve vetnek, ujjongva aratnak majd!" (Zsolt 126,5).
A sírás a magvetés idejéhez tartozik: könnyel öntözzük szántóföldünket. Az aggodalom könnyeitől felázott talajból így annál korábban kel ki a mag. Az imádságos könnyek sója olyan ízt ad az elvetett magnak, amely megvédi a férgektől. A komoly meggyőződésből hirdetett igazság kétszeresen élő igazság az emberek számára, ezért ne szakítsuk félbe magvetésünket, amikor sírunk, inkább kettőzök meg erőfeszítésünket, hiszen éppen ilyenkor van itt az alkalmas idő.
Nem a nevetés jellemzi a mennyei magvetést, sokkal inkább a lelkek iránt érzett őszinte aggodalom. Így kell hirdetnünk az evangéliumot, nem felületes könnyedséggel. Ismeretes, hogy sokan, akik könnyű szívvel mentek a háborúba, odavesztek. Sokszor ugyanez érvényes a könnyűszerrel végzett szellemi magvetésre is.
Jöjj hát, én lelkem, vesd csak tovább a magot sírással, mert lásd, Isten örvendező aratást ígér számodra. Te magad fogod learatni munkád gyümölcsét. Olyan bőséges lesz aratásod, hogy ujjongani fogsz örömödben, ha meglátod. Mikor szemedet elhomályosítják az ezüst könnyek, gondolj az arany gabonára. Tudj hát örvendezni a jelen bajlódásai és csalódásai közepette, hiszen az aratás bőségesen kárpótol majd mindezért!
