Nameless blog, hiszen a cím részletkérdés

A múlt hét előtti hétvégén voltam egy keresztény ifjúsági találkozón a gyüli-ifivel. A prédikációkból rájöttem, hogy életrendezésre lenne szükségem, mivel próbálom ugyan nagyon komolyan venni a hitem, vannak olyan dolgok az életemben, amik nincsenek rendben. Szóltam az ifivezetőnknek, hogy majd számítok az ő segítségére is. Nemrég pár oldalban nagyjából leírtam a gázos dolgaimat és elküldtem egy lelkésznek. Aztán az ifivezetőnknek is említettem ezt és kérésére elküldtem neki.
Szombaton este pár óra hosszat elbeszélgetett velem. Annyit kell tudni róla, hogy kb. 10 éve van betöltekezve Szentlélekkel, így a hite nem addig terjed, hogy transzbaesik dicsőítés közben, hanem elég keményen képes szembefordulni azokkal a dolgokkal, amik akadályok abban, hogy Jézus legyen a középpontban.
Én egy éve töltekeztem be, fél éve pedig ki tudom mondani, hogy akármibe is kerül, Jézust akarom követni, Őróla akarom, hogy szóljon az életem és mindent ki akarok dobni az életemből, ami neki nem tetszik, még ha nekem fájna is. De mint kiderült, egyáltalán nem vagyok annyira nyitott Isten velem kapcsolatos dolgaira, mint gondoltam.
Mindig vágytam arra, hogy a Lélek megítéljen és hogy szembesüljek gyarlóságaimmal, de amennyire ez jól sikerült beszélgetésünk során, az nagyon durva volt. Rosszabb volt, mint egy foghúzás. Amikor ki kellett mondanom dolgokat magammal kapcsolatban, hogy milyen is vagyok, legszívesebben kimentem volna a szobából és - legalább egy kis időre - abbahagytam volna az egészet. Eléggé gáz, amikor az ember azzal szembesül, mennyire önző, mennyire csak a saját dolgai érdeklik, mennyire tudja saját magát sajnálni, mennyire önimádó. Gondolj bele, amikor úgy érzed, te vagy a legszerencsétlenebb ember a világon, talán élni sem akarnál és ekkor találkozol olyasvalakivel, aki kétségkívül nálad rosszabb helyzetben van, ugyanakkor telve van Isten szeretetével és életerővel. Ez rendkívüli módon tud ítélni téged. Na, ilyesmi történt velem is, csak még durvább. Vezetőnk, amikor készült a beszélgetésre, kapott látást Istentől velem kapcsolatban. Tudta, hogy bizonyos dolgokat nehezen fogok tudni elmondani és neki Isten ezeket előre konkrétan megmutatta. Amikor nem voltam képes kimondani azokat a bűneimet, amik soron következtek volna, ő mondta ki helyettem a felét, vagy az egészet. Mondta, hogy miközben imádkozott a beszélgetésünkért, az Úrtól kapott látást, képeket, amik a bűneimmel voltak kapcsolatosak. Gyakorlatilag az összes bűnömet el tudta volna mondani helyettem. Valószínű azért nem tette, mert más szájából hallani azokat a gázos dolgokat, amikről senkinek nem beszéltem, talán nem is bírtam volna ki. Így is szinte félelem lett úrrá rajtam, hogy az életemben nincs titok és Valaki mindent tud rólam.  Bár ezt eddig is tudtam, de csak hittem benne, a gyakorlatban még nem tapasztaltam meg. Mindenesetre jó kis bemelegítés volt ez ahhoz, amikor majd Isten ítélőszéke elé kerülök és el kell számolnom mindazzal a sok hülyeséggel, amit életemben csináltam. Valószínű bokáig fogok állni a könnyeimben, hogy milyen is voltam (bár talán addig még sikerül sokmindenben megváltoznom) és mennyire nem lennék méltó az üdvösségre. Azzal fogok szembesülni, hogy én és az üdvösség a legnagyobb ellentét, ami a világon létezik. De ekkor ezt fogom hallani:
- Én elszenvedtem helyetted a bűntetést.
Az egész élete, a vére volt az ár.