Barátom egy kommentjében tömören "szuperszellemiségnek" nevezte azt, amit az utóbbi időben blogbejegyzéseimben leleplezek. A 2011-es év legelső napján rögtön az kezdett el foglalkoztatni, hogy más a Szentlélekkel együttműködés, az Istennel való személyes kapcsolat, és más, amikor gépiesen "varázsszavakat", megvallásokat ismételgetünk ima gyanánt, aminek a végére azt is odatesszük, hogy "Jézus nevében". Persze a kettő nem teljesen zárja ki egymást, sőt szépen ki is tudják egymást egészíteni.
A január végi földrengés estéjén nagyon nehezen aludtam el, lefeküdni is későn sikerült, mert furcsa félelmek jöttek rám. Alig mertem a szobából kimenni, de még a székből felállni is, és még a tekintetemet máshova fordítani is nehezen ment a félelmek miatt. Éjszakára egy kis lámpát bekapcsolva hagytam, mert féltem a sötéttől. Ezek a félelmek a következő este is előjöttek, kicsit később már nem voltak olyan erősek, de utána megint felerősödtek esténként. Az elmúlt héten újra csak úgy tudtam lefeküdni, hogy a kis lámpát égve hagytam, hogy ne legyen teljesen sötét. A szoba túlsó felében lévő szekrénytől is mintha "féltem" volna, nem szívesen nyitottam volna ki. Egy szobában, lakásban mindenféle hangok előfordulnak, ez természetes, de ezek a hangok is rettegést váltottak ki belőlem. Volt, hogy azt éreztem, most azonnal lesz egy újabb földrengés, és időnként mintha tényleg éreztem volna kisebb mozgásokat. Volt, hogy már előre féltem, mi lesz, ha este lesz.
Azon gondolkoztam, mi lehet ennek a félelemnek az oka, hogy jött ez ide, mi adott neki ajtót, hogy bejöhessen. Sejteni véltem valamiféle összefüggést a mögöttem lévő nehéz időszak, mélységek és a földrengés kiváltotta állapot között. Ez az összefüggés valóban létezik, összefutnak itt különböző szálak az életemben, problémáimban, bűneimben, ezekre majd később valószínű ki is térek részletesebben, de most nem ez a lényeg. Ezen nem kell nagyon gondolkodnom, mert a gondolataim alapján úgysem tudnám teljesen átlátni az összefüggéseket, majd az Úr fokozatosan megmutat mindent. Itt most az a lényeg, hogy túlhangsúlyoztam az "anti-szuperszellemi" szemléletmódot, és csak pár napja este jutott eszembe, hogy Jézus nevében megtagadjam ezeket a félelmeket. Arra vártam, hogy Isten majd mutat valamit, hogy miért vannak ezek a félelmek és majd együttműködöm vele, de nem így történt. Pár napja már elkezdtem a gyüliből egy szolgálónak megfogalmazni egy emailt, amiben leírom neki a problémámat az éjszakákkal kapcsolatban, de aztán meggondoltam magam: nem kérek még emberi segítséget, előbb az Úrhoz fordulok, Őt kérem, segítsen. Aznap este spontán eszembe jutott, hogy Jézus nevében megtagadjam ezeket a félelmeket: a sötétségtől való félelmet, a bezártságtól való félelmet, az éjszakától való félelmet, merthogy ezek a félelmek sötétben és zárt helyen szoktak előjönni. Nem is mondtam ki hangosan ezeket a szavakat, csak magamban, és éreztem, elkezdődik a változás. Pillanatokon belül érezhető volt a változás, a szobában az esti félhomályban egy perce még félelmek voltak bennem, utána meg ezek hirtelen eltűntek. Régen tagadtam már meg bármit is Jézus nevében, ennek oka többek között az a nehéz időszak volt, amin keresztülmentem, emiatt nem láttam értelmét bármit is kötözni, űzni, megvallani, és eléggé ellentétes volt a gondolkodásom a (szuper)szellemi gondolkodással. Mint írtam nemrég, hogy istentiszteletekre is hol elmentem ilyenkor, hol nem, és a dicsőítő énekek szinte semmit nem jelentettek számomra. Részben ez is az oka annak, hogy az utóbbi időben ilyen "hevesen" felléptem a szuperszellemi szemléletmóddal szemben.
Idegen is volt hirtelen számomra, hogy Jézus nevében egész egyszerűen megtagadjam ezeket a félelmeket, amik a földrengés óta voltak bennem. Olyan vallásos, élettelen, száraz dolognak tűnt valahol, akkor is, ha működik. Nekem nagyon fontossá vált, hogy a Szentszellemmel együttműködve munkáljam azt az utat, amin az Úr vezet, és ezek a "Jézus nevében megtagadom" dolgok olyan elcsépeltnek tűntek. Mégis, most ezekre volt szükség. De nem volt mégsem olyan száraz ez az imaforma, rájöttem dolgokra. Rájöttem, hogy mennyire nem vagyok méltó az Úr kegyelmére, szabadítására. Ezek a földrengés által előidézett félelmek ugyanis visszatartottak attól, hogy egyes bűnöket elkövessek (pl. ítélkezés), és most, hogy ezek a félelmek eltűntek, mintha hajlamosabb lennék a bűnre. De egyszersmind erőt is ad, hogy az Úr ilyen jó hozzám, megszabadít, és hogy ne éljek vissza a kegyelmével, ne vétkezzek. Rájöttem, arra vagyok képes csupán, hogy a kegyelmével visszaéljek. De tudom, milyen bűnökre kell figyelnem, hogy ne kövessem el őket, és egyéb dolgok is történtek, amik következtében jobban lelepleződött előttem bűnös természetem, jobban látom, milyen bűnökre kell odafigyelnem, hogy ne kövessem el őket. Szóval most is beigazolódott, amit már régebben is leírtam, hogy ha Jézus nevét hívjuk segítségül, valami útmutatást, kijelentést ad az Úr, valamit szól hozzám személyesen.
Nem az a hívő élet alapja, hogy Jézus nevében megtagadjak, kötözzek, űzzek. Túlzás talán, hogy adott esetben az egész hívő életet sikeresen le lehet élni enélkül is, de nem tartom teljesen kizártnak. Ugyanis ha csak simán együttműködünk a Szentlélekkel és a keskeny úton igyekszünk járni, aközben is szabadít minket az Úr, sok szabadulás spontán jön, legalábbis az én életemben több ilyen volt. Mégis, szükség van erre a "karizmatikus fogásra" is, adott esetekben. Pl. a fent leírt esetben, ha nem tagadom meg ezeket a félelmeket Jézus nevében, akkor egyáltalán hogyan tudtam volna megszabadulni tőlük? Vannak dolgok, amikkel az ember maga egyszerűen nem tud mit kezdeni, tele van ilyennel az életünk, ha jobban belegondolunk. Mégis, a Szentlélek vezetésével való együttműködés a fontosabb, mint hogy Jézus nevében űzzünk, kötözzünk, stb.:
Nem minden, a ki ezt mondja nékem: Uram! Uram! megyen be a mennyek országába; hanem a ki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát. Sokan mondják majd nékem ama napon: Uram! Uram! nem a te nevedben prófétáltunk-é, és nem a te nevedben űztünk-é ördögöket, és nem cselekedtünk-é sok hatalmas dolgot a te nevedben? És akkor vallást teszek majd nékik: Sohasem ismertelek titeket; távozzatok tőlem, ti gonosztevők. (Mt. 7.21-23.)
Önmagukban ezek a hatalmas dolgok semmik. Az a "valami", ha cselekedjük az Úr akaratát. Ez persze nem zárja ki a "hatalmas dolgokat", csak éppen nem ezek jelentik az alapot, hanem Jézus, és a Szentlélek által a Vele való kapcsolat, és ha erre építjük a házunkat, akkor nem dől össze.
