Számos kritika éri a kereszténységet, a Bibliát. Felkapott téma például, hogy ha Isten annyira szeret, miért van annyi szenvedés.
Hogyan érzi át Isten a szenvedésünket, amikor Jézus a kereszten maximum is fél napot szenvedett, sok ember pedig éveken vagy fél életen, egész életen át hordoz nem kicsi terheket? Hogyan élhetett át minden emberi szenvedést, amikor egy kereszten töltött pár óra nem elég erre? Sok szenvedés mélységét éppen a hosszúsága adja.
A válasz nem az, amire a legtöbben számítanak. Pedig valóban a válasz következik most a kérdésre, és lehet, sokak füle mellett el fog menni, pedig radikálisan megváltoztathatná az életüket, ha megértenék. A válasz: a célja Jézus szenvedésének a kereszten! Mi volt a célja? A Bibliában benne van, hogy Istennél egy nap olyan, mint ezer év, és ezer év olyan, mint egy nap. Nála nincsenek meg az időnek azok a korlátai, amik nálunk. De visszakanyarodva, a lényeg Jézus szenvedésének a CÉLJA. Ő nem azért szenvedett a kereszten, hogy átélje azt, amit mi is! Isten mindent tud, így enélkül is tudná, ki mit él át. Jézus szenvedésének a célja nem az volt elsősorban, hogy pontosan ugyanazt átélje, mint mi, amikor szenvedünk. Az Ő szenvedésének a célja az volt, hogy LEVEGYE RÓLUNK azokat a terheket, szenvedéseket, amiket hordozunk. Miért nem veszi le akkor? Mert nem kérjük tőle! Nem fogadjuk el, nem hiszünk benne, nem fordulunk Hozzá, hogy segítsen. Sok hitetlen panaszkodik Istenre, hogy miért nem segít. De hogyan segítene, ha nem tapasztal együttműködést az ember részéről? Panaszkodom, hogy az orvosok milyen semmirekellők, nem gyógyítanak meg, de közben életemben soha nem mentem még el orvoshoz?
Sok hívő megtapasztalta már, hogy Jézus kereszthalálára azért volt szükség, hogy Jézus MAGÁRA VEGYE azokat a bűnöket, terheket, betegségeket, amiket az ember hordoz. Így ezek az emberről átkerülnek Jézusra. Ez egy megmagyarázhatatlan, természetfeletti csoda. Nincs olyan, hogy egy embernek a bűneit, terheit, betegségeit, nyavalyáit kivesszük belőle és áttesszük egy másik emberre, így akit eredetileg terheltek ezek, azt nem fogják már terhelni, a másik embert viszont igen. (Ennek egyébként az Ószövetségben vannak a gyökerei, amikor egy ártatlan bárányt áldozott fel a nép bizonyos alkalmakkor, ezzel engesztelték ki Istent az elkövetett bűnök miatt, így képletesen ez a bárány halt meg a bűnök miatt, nem az emberek.) De ha már ez egyszer megtörtént a történelem folyamán megismételhetetlen módon, akkor ez tökéletes, mindenre kiterjedő, teljes körű is kell, hogy legyen. Mi itt vagyunk a Földön, itt ér minket mindenféle hatás, amiktől meg leszünk terhelve, betegek leszünk, ilyen vagy olyan gondunk lesz tőle. De a Földön kívül a Menny is létezik, ahol nincs betegség, nincs szenvedés, nincs semmilyen kín, nincs bűn. Ide szeretne valójában minden ember eljutni. Jézus gyakorlatilag pont ezt tette lehetővé a szenvedésével: ha már ide lettünk "kényszerítve" a Földre a nehézségek közé, nem hagyott Isten magunkra, elküldte Jézust, a szabadítót. Ő magára vette a bűneinket, szenvedéseinket, betegségeinket, tehát mindent, ami a mennyben nincs, de a Földön igen. A bűnök maguk elválasztanak minket Istentől, a mennytől, a bűn következménye tulajdonképpen minden más rossz dolog is, a szenvedés, a betegség is. Tehát a legfontosabb, hogy a bűneiből szabadítja meg Jézus azt, aki hozzá fordul. Minden ember vétkezik, valaki szándékosan, valaki akaratlanul, egyszerűen ilyen az ember természete, és erre kínál Jézus megoldást. Nála az idő nem akadály, a kereszten a hosszú szenvedéseket is MAGÁRA VETTE, és nem csak az akkor élt emberek szenvedéseit és bűneit, hanem a mieinket is, akik 2000 évvel később élünk. Mivel Isten mindenható, mindent tudó, előre tudta, hogy én, te, és még sok ember személyesen most fogunk élni (mitöbb Ő maga tervezett el minket), miránk is gondolt. Jézus szenvedésének a célja pedig az volt, hogy a mi szenvedéseink, bűneink ÁTKERÜLJENEK ŐRÁ, ami csak akkor lehetséges, ha ezt elfogadjuk saját életünkre nézve és imádságban ezt el is mondjuk neki. Jöhet az ember a kifogásokkal, hogy milyen dolog már ráolvasni minden emberre, hogy bűnös! De ha egyszer ez az igazság? Az a jó az egészben, hogy ez nem csupán egy "ráolvasás", hanem RÖGTÖN UTÁNA OTT VAN RÁ A MEGOLDÁS IS! Sokan felháborodnak, hogy milyen dolog bűnösnek nyilvánítani minden embert, ezért itt leragadnak, és nem lépnek tovább a következő lépésre, a szabadulásra. Előfordul hívőknél, hogy azt érzik, mázsás terhek szakadnak le róluk, pedig előtte nem is tűnt fel, hogy azok a terhek ott vannak. Így van ez sok embernél. NE REKLAMÁLJUNK, HOGY ISTEN MIÉRT ILYEN VAGY MIÉRT OLYAN, HANEM LÉPJÜNK TÚL EZEN, ÉS TEGYÜK MEG A LÉPÉST A MEGOLDÁS FELÉ IS! Hogy miért? Egyszerűen azért, mert megéri. A reklamálásunktól nem lesz jobb senkinek, de ha tovább lépünk ezen, attól biztosan jobb lesz! De rosszabb semmiképp nem.
Említettem, a menny egy olyan hely, ahol nincs szenvedés, nincs semmi rossz. Jézus ezt az állapotot akarja bennünk is megvalósítani itt a Földön. Ezért halt meg, ezért szenvedett. Aki meg van terhelve, meg van fáradva, annak megnyugvást akar adni - helyette az Ő terhét és Ő igáját kínálja, amely gyönyörűséges és könnyű. A mennyben nincs betegség sem. Mi itt a Földön ahogy járunk-kelünk, éljük az életünket, intézzük a dolgainkat, idővel megterhelődünk, érnek különböző hatások, bűnökkel találkozunk ilyen vagy olyan módon. Így újra meg újra szükségünk van arra, hogy Jézus kegyelmét, szabadítását kérjük. Nem válunk tökéletessé azzal, hogy ha Jézus egyszer leveszi rólunk a bűneinket, terheinket, attól még újra meg újra követünk el bűnöket. De elindulunk egy úton a tökéletesség felé. Ezért, ha már egyszer találkozunk Jézussal, folyamatosan tartanunk kell Vele a kapcsolatot, nem folytathatjuk az életünket úgy, ahogy előtte éltük. Nem azért veszi le rólunk a bűneinket, hogy miután ezt megtapasztaltuk, újra éljük tovább ugyanazt a bűnös életünket, ahogy előtte. A mi részünkről is bele kell tennünk valamit, késznek kell lennünk egy új életre, újfajta életmódra és engedni, hogy Jézus vezessen ebben minket. Ahogy Ő vezet, azzal tényleg meg tud minket változtatni, meg tud szabadítani, képessé tud tenni, hogy ne kövessük el mindig ugyanazt a bűnt újra. Viszont ha ember próbálná ezt elérni nálunk, megpróbálna erre rábeszélni, nagy valószínűséggel nem érne el vagy semmilyen változást, vagy hosszútávú változást. Jézusban az a jó, hogy nem vádol a bűneink miatt, nem olvassa ránk, hogy milyen rosszak vagyunk, egyszerűen csak észrevesszük, hogy máshogy kéne élni, és ehhez Ő ad segítséget. Ő nem feszegeti a minket fogva tartó zárakat, amiket ráadásul sokszor mi magunk teszünk magunkra, Ő egyszerűen kinyitja ezeket!
