Mindenféle dolgok történnek az ember életében, a keresztény életében is. Ezek a történések időnként eléggé ki akarnak hatni az ember életére és eléggé le akarják kötni a figyelmét. Ha nincs résen az ember, le is kötik. De történjék akármi is, ami érzelmileg rendkívül feldobja vagy rendkívül lehangolja az embert, nem az számít. Engem sok különböző hatás ér mostanában, ami az érzelmeimre is jelentősen kihat és ezek az érzelmi állapotok "magukkal akarnak ragadni", le akarnak kötni, Istenről a figyelmemet el akarják terelni.
Régebben ezek a dolgok valóban el is terelték a figyelmem Istenről. De ma már tudom, hogy nem lehet. Isten adja a kijelentést, mutatja meg, merre tovább az életben. Nem igazán érdemes a figyelmünket Őróla valami másra engedni terelni. Egyre több olyan dolog történik velem, ami ilyen módon háttérbe akarja velem szoríttatni Istent. És mióta ezt tudatosan nem engedem, azóta a hitnek új dimmenziói tárulnak elém: erősebb Isten jelenléte, több kijelentést kapok Tőle, talán mások felé is jobban használ engem.
Akármi történjék is, akármilyen esemény is próbálja a figyelmemet Istenről elvonni, az egyetlen, amit szem előtt kell tartanom: "mindenekben Ő legyen az első" (Kol.1.18.). Semmilyen eseménynek az életemben nincs akkora súlya, mint amit Istennel való közösségemben átélek. Senki más nem adta oda értem az életét, nem váltott meg a bűneimből, nem bocsátott meg nekem ennyi mindent. És senki más nem fogja a kezem, nem vezeti az életem, nem mutatja, merre visz az Út. Erre csak Isten képes és ezt a helyet senki és semmi másnak nem érdemes odaadni, de senki és semmi más nem is méltó rá, csak Isten, csak egyedül Ő.
