Sokszor arra számítok, hogy Isten szól hozzám és valami személyre szabott kijelentést ad azzal kapcsolatban, mit vár tőlem, mit tegyek. Ez nem mindig működik így. Tegnap jött a gondolat, hogy Isten vezetése máshogy is megmutatkozhat: Egyszerűen az Igéhez igazítom a cselekedeteimet, és az Ige fényében megvizsgálom az eddigi cselekedeteimet, hogy azok összhangban vannak-e az Igével. Így például ha azt látom, hogy nem az óemberem kívánságai vezéreltek abban, hogy valamit megtegyek, akkor az utalhat arra, hogy Isten szerinti volt. Nyilván más igei szempontokat is figyelembe kell venni, hogy meg tudjam ítélni személyes életemre nézve, hogy egy adott dolog éppen Isten akarata lehet-e, vagy nem. Ahogy így az Igéhez igazítom a cselekedeteimet, azon az úton fogok járni, ami Istentől van. Bár az Ige mindenki számára ugyanaz, mégis személyes különbségek vannak abban, kinek merre vezet az útja.
Elsősorban nem arra kell számítani, hogy Isten valami természetfeletti módon szól hozzám, közvetlen kijelentést ad egy adott dologra nézve - bár ez sem zárható ki. Ha közvetlen kijelentést ad életem egy konkrét dolgával kapcsolatban, annak nyilván összhangban kell lennie a Bibliával. Például tavaly adott egy kijelentést, hogy bármennyire is sok a kiadásom, nem fog elfogyni a pénzem. Ez összhangban van azzal, hogy Isten gondviselő, és ezzel is: Ne aggodalmaskodjatok a ti éltetek felől (Máté 6.25.).
