Akik ismernek engem a blog olvasói közül, talán nem érthetik, miért is tanulok most, hiszen nagyjából elméletileg végeztem a tanulmányokkal és a záróvizsgán kívül nincs más már hátra. Nos, röviden, Isten áthelyezett egy másik egyetemre. Ez kicsit hosszabb történet, de határozottan látom a gyümölcsökből, hogy Isten akarata áll a váltás mögött. Ahogy átiratkoztam egyik egyetemről a másikra, terhek hullottak le rólam, változások történtek bennem. Egy katolikus egyetemre jártam és ott majdnem végeztem, és tanulmányi adminisztrációs problémák miatt felmerült bennem, hogy át kéne jönnöm onnan egy másik helyre. Rövidre fogva, nem akartam azért egy újabb félévre nem kevés tandíjat fizetni, hogy csak a lemaradt katolikus hitéleti tantárgyakat teljesítsem. Ha világnézetileg közömbös lennék az ilyen tárgyak iránt, akkor is felmerülne, hogy nem lehetne-e valahogy "megúszni". De hogy még fizessek is azért, hogy olyan dolgokat tanuljak, amik a személyes hitemmel nem egyeztethetők össze, és lelkileg meg is terhelnek, már komolyan felvetette, hogy valamit tegyek, bár nem gondoltam komolyan, hogy tényleg át tud venni egy másik egyetem a hátralevő időre, ahol nem kell katolikus hitéleti tárgyakat tanulni. Szóval legelőször csak "bolondjában" merült fel bennem a kérdés, hogy lehetne-e váltani, mert ez talán a tanulmányok közepén sem biztos, nemhogy úgy, hogy úgy iratkozom be valahova, hogy ott már semmit nem is tanulok. De Isten kivezetett a börtönből és több területen is felszabadultabb lett az életem.
Ez a bejegyzés már egy második próbálkozás, hogy ezt a témát és az ezzel járó bizonyságaimat megpróbáljam bővebben kifejteni, de eddig nem sikerült, aminek több oka van: 1. Több, túlságosan személyes vonatkozása van a dolognak; 2. Túl terjedelmes lenne (így is sok bejegyzésem van, ami terjedelmesnek mondható, így el lehet képzelni, mi az, amire én is azt mondom, túl terjedelmes lenne); 3. Minthogy egy katolikus egyetemet hagytam ott és ez rendkívül sok bizonysággal, áldással járt, a blog esetleges katolikus olvasói kellemetlenül érezhetik magukat, amit nem szeretnék. Mindig is igyekeztem kerülni, hogy bármilyen felekezet nevét egyáltalán megemlítsem ebben a blogban, és csak Istenről és a személyes megtapasztalásaimról akartam írni. Ha ki kéne fejtenem, hogy mi történt az elmúlt kb. fél év alatt, akkor ezt fel kéne adnom.
Ha valahogy mégis túltenném magam azon, hogy túl személyes dolgokat írjak le és hogy konkrét felekezetet negatív színben tüntessek fel, akkor a terjedelmi probléma még mindig ott lenne, amire megoldás pl. az lehet, ha egy könyvet írok a dologról. :D
Szóval még meglátom, hogyan és mit fogok leírni ide vagy máshova ebből az egészből.
Utólag szerkesztem és megtoldom a bejegyzést, mert most látom, hogy a címben feltett kérdésre egyáltalán nem is válaszoltam. Visszatérve tehát a kérdésre, hogy "miért is vizsgázom én annyit mostanában": Azért, mert az új egyetemen csak úgy kaphatok majd diplomát, ha elvégzek egy minor szakot, mert nem tudják elismerni, amit az előző helyen elismertettem. Emiatt még egy tanévet tanulnom kell. Lehet, ez mindenkinél abszolút kizáró ok lett volna az iskolaváltással szemben, én viszont különös békességet éreztem, amikor ezt megtudtam. Mellesleg egy olyan álmom is teljesülhet így, amire egyébként szinte semennyi esély nem lett volna, azaz elvégezhetek egy újabb nyelvszakot, még ha csak minoron is. Később kiderült, hogy a szakos órákra be is kell járnom, így az eredeti célom, hogy felszabaduljak egy újabb félév kifizetése alól, még inkább "elúszott", elég alaposan, de nem baj, mert teljes békességem van ebben Istentől. (Az előző helyen is lett volna lehetőségem minoron azt a nyelvszakot elvégezni, viszont túl későn tudtam meg, hogy minor szakot is fel kell venni, így erre már nem volt lehetőség, csak a régebbi szakomat tudtam elismertetni. Valamint, levelező képzésben az az egy szak is elég megterhelő volt, nem hogy még szombatonként még tovább bennmaradni, hogy a töredékrészét halljam órán annak, amit számonkérnek, mert a levelező tagozat ilyen.)
Ahogy elnézem, már el is kezdtem itt kifejteni azt, amire eredetileg terjedelmi okokból nem vállalkoztam. Nem kizárt, hogy "toldozgatni" fogom ezt a bejegyzést, hogy szinte mindent leírjak benne, talán mégsem kell könyvet írnom a témáról. Most még annyit megjegyeznék, hogy az ebben a bejegyzésben leírt bizonyságom pár nappal azután történt, hogy a katolikus egyetemről kiíratkoztam, és nem csak ez történt akkor, hanem még néhány más dolog is, amikre itt nem szeretnék kitérni. Bizonyos dolgokra elkezdtem szabad lenni, elkezdtem olyan dolgokat megtenni, amiket régebben is szerettem volna, de valahogy sose "mertem", ill. nem volt rá lehetőségem. Elképzelhető, hogy ekkora visszahúzó hatással lehetett rám az az iskola, ahova jártam? Vagy csak egyszerűen Isten gondolt egyet és most kezdett bele valamibe? Furcsa, hogy életem több területén is változások történnek, azokról nem is beszélve, amiket itt nem akarok megemlíteni. Amikor kiíratkoztam a régi iskolából, nem tudtam még, hogy ezek fognak történni. Az új helyen, ahogy azt későbbi bejegyzéseimben írom, úgy szól, úgy formál időnként a Szentlélek, ahogy régebben tanulmányaim során nem. Tanulmányi eredményem is más lett, mint eddig, miközben Isten formált is engem, ahogy eddig nem, amiről szintén fogok még írni. Az új helyen kezdett el megtanítani csak Isten arra, hogy ne magamnak vagy bárki másnak a kedvéért tanuljank, hanem Isten "kedvéért", Őérte tegyem.
Arról is írok későbbi bejegyzéseimben, hogy ezen az új helyen időnként át kellett néznem a dolgaimat, az életemet, hogy mi fontos nagyon számomra, és Istent helyezni föléjük. Az új iskolában a tanulmányokat felhasználta Isten abban, hogy megtanítson arra, hogy időnként "nagytakarítást" kell végeznem magamban, a számomra fontos dolgokat, saját elképzeléseimet, vágyaimat alá kell rendelnem Isten akaratának és azt kell kutatnom, mi az Ő tökéletes akarata az életemben, konkrét helyzetekben.
A továbbiakban sok bizonyságot leírok még, amik az új egyetemen történtek, ill. amikre az új helyen tanított az Úr engem. Ha nem váltok sulik, ezek nem történtek volna.
