Itt a blogban a bejegyzéseimhez lehet kommenteket is fűzni. A blog olvasói odaírhatják megjegyzéseiket, vagy akár én is. Eddig túl sok ilyen nem történt, de azért volt már rá példa, főleg ismerősöktől. Mint mindent, ezt a kommentelési lehetőséget is fel lehet használni olyanra, ami nekem nem jó, a blognak nem tesz jót, de annak, aki kommentel, az érdekeit szolgálja. A spam kommentekről van szó, amikor valaki egy teljesen oda nem illő kommentet ír, ahol saját weboldalát, tevékenységét, árucikkét reklámozza. Párszor érkeztek ilyen kommentek is, ezeket törlöm. Most is ez történt, jött egy ilyen komment, emailben megkaptam az értesítést, majd ahhoz a bejegyzéshez jöttem, ahova a komment érkezett. Miután töröltem a kommentet, megakadt a szemem a bejegyzésen, amihez a komment jött. Nem csak megakadt rajta a szemem, hanem el is olvastam ezt a régi, kb. 6 évvel ezelőtti bejegyzésem: Adjuk át mindenünket Istennek! És hát elég rendesen szólt is hozzám. Nagyon keresgettem a választ bizonyos kérdésekre az életemben. Most talán elindított bennem valamit az a bejegyzés, amit újra elolvastam. Olvasás közben többször megálltam és elgondolkoztam, hogy ez bizony most személyesen nekem szól - természetesen nem úgy szólt, ahogy én azt elképzeltem. Az embernek ott vannak az elvárásai Istennel szemben, hogy segítse meg, szabadítsa meg ott, ahol valami nem megy jól, ahol valami nincs rendben, ahol nehéz, de Isten lehet, hogy nem ezekre a szükségekre fog válaszolni, hanem megmondja teljesen más, számunkra lényegtelen dolgokkal kapcsolatban, hogy azokat másképp kéne csinálni.
Amiről most írni akarok, az a háborgatás: a spam kommentek háborgatóak, akárhogy is nézzük. Egyes embereket önző érdekeik vezérelnek, így elintézik, hogy weboldalakra, blogokba odakerüljön a kommentjük, melyekkel termékeiket vagy weboldalukat reklámozzák, ezzel elcsúfítva a blogot. A spammelőnek jó, mert neki mindegy, odaillik-e a kommentje vagy nem, szép lesz-e tőle a blog vagy nem, mert neki csak annyi az érdeke, hogy felhívja a figyelmet a tevékenységére, weboldalára. A blog tulajdonosának nem jó, mert ott fog díszelegni a blogon egy teljesen oda nem illő reklám, pont ott, ahol nem annak van a helye, a bejegyzéshez tartozó kommentben. Ha nem veszi észre a blog tulajdonosa, akkor ott is marad ez a reklám. Ha észreveszi, akkor még külön törölni kell. Akárhogy is vesszük, ez kimeríti a háborgatás fogalmát. Na, de mit mond a Biblia a háborgatásról?
Áldjátok azokat, akik titeket átkoznak, és imádkozzatok azokért, akik titeket háborgatnak. (Lukács 6.28.)
Elvileg ellenségnek számít a háborgató, azonban nem jön össze neki. Mint írtam, a komment törlése miatt jöttem fel ma a blogba, egyébként pár hónapja nem nagyon foglalkoztam ezzel a bloggal. A komment törlése után pedig elolvastam azt a bejegyzést, amit nem olvastam volna el, ha nincs a törölni való komment. Tehát, ami bosszantásra, háborgatásra lenne (a spam komment), az most a javamat szolgálta. Így hát meg is köszönhetem az ismeretlen spammelőnek, hogy önző módon ideírta a kommentjét, és ezzel nekem segített és miatta elolvastam a régi bejegyzésem, ami által rájöttem dolgokra. Imádkozhatok a kommentelőért, hálát adhatok érte Istennek, mert segített önző kommentjével, háborgatásával. Máskor is van ez így, valaki akarva vagy akaratlanul keresztbe akar tenni nekem, de nekem jó származik belőle. Miért? Azért, mert:
azoknak, akik Istent szeretik, minden javokra van (Róma 8.28.)
Ez a blog Isten dolgaival foglalkozik. Ha valahol Ővele foglalkoznak, akkor ott nem tudnak keresztbe tenni, hanem csak jó származik abból is, ha mégis megpróbálják. Ezért jó, ha valakinek nem csak a blogja, hanem az egész élete Istenről szól - erre még törekszem, több kevesebb sikerrel.
Nem mindenkinek van minden a javára, csak annak, aki Istent szereti. Mit jelent szeretni Istent? Ahogy a nagy parancsolatban van:
Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből és teljes lelkedből és minden erődből és teljes elmédből
(Lukács 10.27.)
(Ezután az is ott van, hogy embertársadat is szeresd, ez sem mellékes!)
A teljes szív, teljes lélek, teljes elme, minden erő nem csak egy picike szeretet, hanem így kéne az Urat szeretni. Ez egyébként nem nehéz, ha már megtapasztaltuk, hogy Ő hogyan szeret minket, akkor már elég nehéz lenne nem viszontszeretni. Ez persze néha nehézségekbe ütközik, mert egyelőre nem a Mennyben, hanem a Földön élünk, de ha az ember újra meg újra visszagondol arra, hogy Isten mennyire szereti őt, akkor ez segít abban, hogy újra teljes szívből, teljes lélekből, minden erőből és teljes elméből szeresse Istent, ha esetleg nem így volt. Nem az a lényeg, hogy tökéletesek legyünk, hogy ne legyen bűnünk, hogy mindenre tudjuk a választ, hanem hogy az Urat szeressük. Felesleges dogmákból indulni ki, Bibliarészekből csak úgy, mert szépen hangzanak. Abból induljunk ki mindig, amit Istenből már megtapasztaltunk személyesen! A személyes megtapasztalás alapja a feltámadt Krisztusba vetett hit, hogy elfogadjuk, hogy Ő meghalt értünk, helyettünk a kereszten és magára vette a bűneinket, és később feltámadt. Ennek az elfogadásából indul ki minden, akkor is, ha ezt elsőre nem tudjuk felfogni. Ez az alapja a kereszténységnek, a hitnek. Erre tudja Isten felépíteni a saját természetfeletti dolgait, ez az egyház és a hit alapja - nem pedig Péter és az ő utódai. Péternek megvolt a meggyőződése, hogy Jézus az élő Isten fia, és az a cél, hogy nekünk is meglegyen és erre építsünk mindent, nem pedig Péterre és az ő utódaira, ahogy azt bizonyos, tévúton járó egyház hirdeti.
[Jézus] monda nékik: Ti pedig kinek mondotok engem? Simon Péter pedig felelvén, monda: Te vagy a Krisztus, az élő Istennek Fia.És felelvén Jézus, monda néki: Boldog vagy Simon, Jónának fia, mert nem test és vér jelentette ezt meg néked, hanem az én mennyei Atyám. De én is mondom néked, hogy te Péter vagy, és ezen a kősziklán építem fel az én anyaszentegyházamat, és a pokol kapui sem vesznek rajta diadalmat. (Máté 16.15-18.)
Ha valahol ott van Isten a középpontban, ott a pokol kapui sem vesznek diadalmat, sőt minden csak a javukra szolgál az embereknek.
