HTML

Nameless blog, hiszen a cím részletkérdés

Hitbeli megtapasztalásaimat, gondolataimat gyakran le szoktam írni. Először csak szórakozásból nyitottam a blogot, majd jött az ötlet, hogy ha úgyis leírom a hitbeli dolgokat, akkor miért ne írjam azokat ide a blogba. Bízom benne, hogy aki olvas a blogomból, annak áldáseső fog a nyakába zúdulni és telibekapja őt Isten szeretete, ami ugyebár finoman szólva felülmúlja piciny kis képzeletünket. Na, nem azért bízom ebben, mintha olyan ügyes lennék a blogírásban, hanem azért, mert az áldáseső egyrészt mindenkinek mindig jól jön, másrészt meg hátha Isten van olyan kegyelmes, hogy a "grafomániámat" valami értelmesre felhasználja. A Szentlélek könnyeket felszárító és terheket a vállunkról leemelő szeretete ragyogja be a blog olvasóinak bensőjét, ahogy a felkelő Nap egy téli reggelen beragyogja a hóval fedett friss, csillogó tájat!

Friss topikok

Miért pogány vallás a katolicizmus, miért nem keresztény?

2014.05.11. 12:04 Czimby

Először is tisztázni kell egy elterjedt téveszmét: sokan azt hiszik, mindegy, milyen vallásban hisz az ember, mert mindegyik vallás ugyanahhoz az istenhez visz közelebb. Úgy gondolják egyesek, mindegy, hogy a Biblia által Atyának nevezett istenhez, Buddhához vagy Allahhoz imádkozik-e az ember, vagy valami más keleti vallásban hisz, és az afrikai törzsek hitvilága is ugyanahhoz az istenhez viszi közel az embert. Egyesek szerint összeegyeztethetők a vallások, csak mindenhol az adott népcsoport kultúrájához, gondolkodásához igazodik ugyanaz az isten.
Ez azonban nem igaz. A valódi kereszténység más. Az olyan vallás, amit ember talál ki, természetesen kiszolgálja az ember gondolkodásmódját, elképzeléseit, kultúráját, életmódját, tehát erősen emberi vonások találhatók meg ezekben a vallásokban. Azonban amit Isten talál ki, az teljesen más, az felülírja az emberi gondolkodásmódot, nem fogja kiszolgálni a népcsoport elvárásait, kultúráját sem, hanem valami olyan új dolgot ismertet meg az emberrel, ami az ember számára elsőre felfoghatatlan, elképzelhetetlen.
Talán sokféle vallásnak vannak nagy prófétái, példaképei, akik nagy, sokszor természetfeletti dolgokat vittek véghez, vagy példaértékű életet éltek, amit mi is követhetünk. A valódi Krisztus-hit azonban teljesen más. Egy olyan isteni személy iránt alakul ki meggyőződés, aki nem kisebb dolgot tett, mint az életét adta oda az emberért. Nincs annál nagyobb szeretet, mint ha valaki az életét adja oda másokért, a barátaiért, sőt az ellenségeiért, akiknek felkínálja ezáltal, hogy szeretett barátai legyenek. Ez a szeretet létező legnagyobb foka, amihez hasonlót elképzelni nem lehet, és amihez hasonló semmilyen más vallásban nem található meg. Az emberi gondolkodás nem tudna magától kiszakadni egy olyan elképzelésből, hogy az embernek össze kell szednie magát, fel kell mutatnia valamit, hogy az Istent kiengesztelje, és hogy bizonyos cselekedeteket, rituálékat kell elvégeznie ahhoz, hogy valamiféle kapcsolata lehessen az Istennel. Ezzel szemben Isten egy olyan lépést tesz az ember felé, olyan szeretetet ajánl, ami mindezt szükségtelenné teszi. Mindössze a felfoghatatlan, önfeláldozó szeretet elfogadása által nyit meg egy kaput az ember számára a Mindenható felé. Ez a valódi keresztény hit lényege.
Három bibliai példázat jól szemlélteti Istennek az ember iránti szeretetét: A tékozló fiú példázatában a fiú azt gondolja, talán visszafogadja őt az atyja, talán még lehet egy béres abban a házban, ahonnan elment. Az Atya azonban ennél nagyobb szeretettel fogadja: nem letolja, hogy mit képzel magáról, hanem odafut elé és átöleli, levágja neki a hízott tulkot és újra fiává fogadja. A tékozló fiúnak tehát nem kell különböző erőfeszítéseket tennie, amivel kiengesztelheti az Atyát, hanem csak elismeri bűnösségét, megbánja, amit tett, és ezzel az Atya hatalmas örömét nyeri el. Másik példázat az elkóborolt bárány. Ki tudja, miért, de valahogy elmarad egy bárány a nyájtól és nem talál vissza. Ilyenkor a Pásztor (aki az Atya is egyben) otthagyja a 99 meglévő bárányt és megkeresi azt az egy elkóboroltat és visszaviszi a nyájhoz. Hasonló példázat az elgurult drachma példázata. Az özvegy asszonynak elgurul egy drachmája, és nem találja. Nem törődik bele, hanem az egész házat felkutatja, kisöpri, míg meg nem találja. Isten tehát maga tesz erőfeszítéseket azért, hogy az ember ott lehessen vele, közösségben, együtt vele. Az ember ennek érdekében nem sokat tud tenni, csak beismerni bűnösségét, megbánni bűneit és odamenni az Atyához.

Minden vallás, amely nem ezt tanítja, nem tanít Isten elképzelhetetlen szeretetéről, nem teszi lehetővé a találkozást a szerető Istennel. A bibliai példázatok alapján az ember részéről csak a bűnök megbánására van szükség, a többit maga Isten végzi el. Isten lép az ember felé, Ő tette meg a hatalmas utat a Mennyből a Földre és halt meg értünk, adta oda az életét értünk, ennél többet ember nem tud megtenni, és ehhez képest eltörpülnek az erőfeszítéseink, amikkel Istent engesztelni próbáljuk vagy esetleg közbenjárókat megkérni, hogy legyen kegyelmes hozzánk, hiszen Ő már eleve kegyelmes. Nincs szükség a kegyelmének a megnyerésére, mert a kegyelme adott. Nem tudunk annál nagyobb cselekedetet végrehajtani, mint amit Jézus tett értünk, amivel lehetővé vált az ember személyes kapcsolata Istennel. Sőt, még csak megközelíteni sem tudjuk az Ő tettét a mi tetteinkkel, még közbenjárók sem tudnak többet tenni a mi üdvösségünk, Istennel való személyes kapcsolatunk érdekében, nem tudják Istent meggyőzni arról, amiről Istent már nem kell meggyőzni.
A katolikus vallás nem teszi kötelezővé, de lehetőségként felajánlja, hogy a hívek közbenjárókhoz imádkozzanak. De igazából minden misén elhangzanak azok az imák, amikkel közbenjárókhoz fordul a pap. Máriához imádkozik, hogy elnyerjék Isten kegyelmét, nem pedig Jézushoz imádkozik, aki már megkegyelmezett, amit már csak el kéne fogadniuk a híveknek. Más ún. szentek közbenjárását is rendszeresen kérik miséken, pl. Magyarországért, annak ellenére, hogy ezt nem tartják a katolikus hitélet feltétlen szükséges részének. Azt gondolják, hogy ha szobrok, képek előtt imádkoznak, akkor valami teljesebbet nyerhetnek el Isten kegyelméből, pedig annál teljesebbet már nem lehet kapni tőle, mint amit a bibliai példázatok alapján Isten értünk tesz, a legteljesebb, legelképzelhetetlenebb, önfeláldozó szeretetet nem lehet már mivel kiegészíteni, mert csak eltörpül mellette. Bár a szobrok, képek használatát sem teszi kötelezővé a katolicizmus a hívek számára, mégis lényegében minden templomban ott vannak ezek a műalkotások. Amikor a tékozló fiú visszatért az Atyához, nem küldött maga előtt senkit, sem egy szentet, sem Máriát, hogy kicsit járjon közben érte, hogy ha odaér az atyai házhoz, az Atya nagyobb kegyelemmel fogadja. Erre nem is lett volna szükség, mert Isten elképzelhetetlen szeretettel szerette Őt is, amihez sem egy szent, sem Mária, sem senki nem tudott volna már semmit hozzáadni.

Amíg az ember el nem fogadja Isten felfoghatatlan önfeláldozó szeretetét, addig úgy gondolja, Istent valahogy ki kell engesztelni, hogy szóba álljon az emberrel. Azonban akinek elmondják az örömhírt, hogy Jézus az életét adta oda érte, ekkora nagy szeretettel szereti, és ezt elfogadja, megbánva a bűneit, annak személyes kapcsolata lesz Istennel. Az egyház feladata az lenne, hogy ezt elmondja az embereknek, a híveknek, hogy ebben higgyenek, nem pedig lehetőséget adni közbenjárók segítségül hívására. A közbenjárók léte egy eleve kevésbé szerető Istent feltételez, nem pedig olyan Istent, aki az életét adta oda azért, hogy az ember számára megnyíljon vele a lehetőség a személyes kapcsolatra. Lehetséges, hogy nem mindenki tudja elhinni, befogadni elsőre, hogy Isten mennyire szeret, de erre nem az a megoldás, hogy az ember elképzeléseihez igazodva lehetővé tegyük a szentek, közbenjárók segítségül hívását. Isten nem fog a mi kis emberi elképzeléseinkhez igazodni, ez egy alapszabály a keresztény hitéletben. Nem fogja meggondolni magát, hogy te ember, nem tudod elfogadni, hogy az életem adtam oda érted, ezért változtassunk csak, nem szeretlek annyira, hogy az életem adjam oda érted, majd kiengesztelsz engem egy közbenjáróval, mert ez a te kis elképzeléseidhez közelebb áll. Nekünk kell megemésztenünk, hogy igen, Jézus, aki egy az Atyával, az életét adta oda értünk.

Az igazi kereszténység tehát "radikális". Nem fogja Isten megváltoztatni az elképzeléseit a mi gondolkodásunknak megfelelően vagy a kultúránknak megfelelően. De ez a mi érdekünkben történik. Isten nem mond le arról a felfoghatatlan szeretetről, amivel szeret minket, így fog szeretni minket akkor is, ha mi könnyebben el tudnánk képzelni egy kiengesztelhető istent. Nekünk kell feladnunk a berögzült elképzeléseinket és a felfoghatatlan szeretettel szerető Isten felé fordulnunk.

9 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://nameless.blog.hu/api/trackback/id/tr166148944

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

EgyUgyu 2015.12.02. 01:14:53

Kedves Névtelen!

Ezek szerint a katolikusok között nem lehetnek radikálisok? :)
egyugyu.blog.hu/

Üdv: együgyü

Czimby 2016.04.22. 00:02:24

@EgyUgyu: Kedves Együgyű!
Látom, a leglényegtelenebb dolog maradt meg ebből a bejegyzésből. Nem az, hogy Isten mennyire szeret, hanem hogy mi van vagy mi nincs a katolikusokkal.
Egyébként örülök, hogy ide tévedtél és elolvastad. A kérdésedre térve: Ha ők "radikálisok", akkor nem értem, miért maradnak a katolikus egyháznál, de valószínű sokféle oka lehet. Akkor is valami nagyon rendkívüli oka lehet (pl. kényszer), hogy valaki elismerje, hogy nincs szükség képekre és szobrokra, sőt csak félrevezetik a hívők, mégis ilyen helyre járjon imádkozni, vagy mégis katolikusnak vallja magát. Ahogy rendkívüli oka lehet annak is, hogy valaki muszlim, buddhista, stb. helyre járjon keresztény vallását gyakorolni.
De nem is az emberekről, a hívőkről volt itt elsősorban szó, hanem magáról egy hitrendszerről, amit katolicizmusnak hívnak. Hogy ki melyik egyházhoz tartozik, melyik egyház alkalmaira jár és hogy miben hisz, az más kérdés. Nem ez volt a bejegyzés lényege. A lényeg az volt, hogy a katolicizmusnak nevezett téveszme ellen kifejtsem a véleményem, a hitem. Születésétől fogva rákényszeríti magát a katolicizmus az emberekre, rögtön a kereszteléssel, aztán a karácsonykor mindig felcsendülő ismert énekekkel, a pápa megnyilvánulásaival, felszólalásaival, stb. - ezek nem viszik közelebb az embert a Megváltóhoz. A nagy katolikus kényszerítést ellensúlyozni is kell.

Röviden: Ha a katolikusok között vannak is radikálisok, ők nem katolikusok valójában.

EgyUgyu 2016.04.22. 21:44:55

Kedves Névtelen!
Egyetértek veled (katolikusként) teljes mértékben, amit a hitről írsz. És lehet, hogy nem fogod elhinni, de ezzel így van minden "igazi" katolikus, akár minden katolikus pap. Amit írsz az egy ma aktuális, és tiszta özzegzése annak a hitnek, amit a katolikus egyház is hirdet. Ennek a kristálytiszta bemutatásnak volt kissé ellentmondó a következtetésed, és ezért kérdeztem rá. A hitről való megfogalmazásaid azt mutatták, hogy nagyon jól érted a lényeget. AZ Isten iránti vágyakozás, engedelmesség és az vele szembeni érdektelenség közötti határvonal nem az egyes keresztény egyházak között húzódik, hanem azokon belül, sőt, minden egyes emberen belül. Ha te magadon kívül látod az ellenséget, vagy akár csak a tévedést, akkor nem jó irányban hadakozol, és lehetőségeket szalasztasz el, hogy Isten képes legyen tudtodra adni, miben volna jó változnod.

Czimby 2016.04.23. 14:02:22

@EgyUgyu: Kedves Együgyű! Eddigi beszélgetésünk sok kérdést felvet bennem. Tömören: Ha a fent leírtakban egyetért velem szinte minden katolikus hívő vagy katolikus pap, akkor miért nem beszélnek róla soha? Sokkal többet beszélnek Máriáról és egyéb dolgokról, mint pl. Jézusról és a megváltásról. Ha annyira komolyan veszik a katolikus papok ezt, miért nem rakják ki a szobrokat, képeket a templomból? Hiszen, ahogy fent írtam, ezekre egyáltalán nincs szükség, sőt csak akadályoznak a hit megfelelő gyakorlásában. (És, ahogy te írtad, ezekkel egyet is értenek.)

Valóban, az Istennel való személyes kapcsolat személyes dolog, nem egyházhoz köthető. De én nem is írtam, hogy ez nem így van. Nem minősítettem a katolikus embereket. Én csak a katolikus hitrendszert minősítettem. Hogy ebből ki mit követ, hogyan követ, mit hisz el belőle, egyáltalán mit tud róla, az más dolog. Magukat az embereket, hívőket nem is ítélhetem el, nincs hozzá jogom, és nem is ismerem az összes katolikus embert személyesen, ezért nem is nyilatkozhatok arról, mennyire igaz/nem igaz a hitük. Ők nem tehetnek róla, hogy belépnek egy templomba és ott elcsépelt szavakat hallanak és szobrokat látnak és ez hat rájuk, mert senki nem mondja meg nekik, mi az igazság.

És igazad van, tényleg nem hiszem el, hogy a legtöbb katolikus úgy van ezzel a dologgal, mint én, ugyanis katolikusoktól nem hallom kimondva, nem látom leírva ezeket a dolgokat, amiket én leírtam itt. Tisztában vagyok vele, hogy vannak irányzatok a katolikus egyházon belül, ahol ezek a dolgok nagyobb szerepet kapnak, de ezt az irányzatot hiba lenne magával a katolikus egyházzal azonosítani.

A kommenteddel nagyon sok kérdést nyitva hagysz. Például, ahogy írtam: ha annyira egyetért velem szinte az összes katolikus és szinte az összes pap, akkor miért nem rakják ki a szobrokat és a képeket a templomból, miért Máriához és a szentekhez imádkoznak, ha tudják, hogy nincs szükség közbenjáróra, mert Isten maga olyan kegyelmes és irgalmas, hogy közbenjáró vagy akár szerény személyünk azt elképzelni nem tudná? Ha vasárnap a Kossuth Rádiót hallgatod, a misén nem Jézushoz fognak imádkozni, hanem Máriához.

Czimby 2016.04.23. 14:12:54

És még hozzáteszem, van katolikus ismerősöm, aki komolyan veszi a hitet. Őt konkrétan zavarta az, hogy szobrok, képek vannak ott, és a többi katolikus dolog is többé-kevésbé zavarta. Volt benne egy nagy bizonytalanság ezzel az egésszel kapcsolatban. Ezt a részét Te teljesen kihagytad a kommentednél, pedig enélkül számomra nem érthető, hogyan gondolod ezt. Aki katolikus, és mégis komolyan veszi a keresztény hitet, abban ellentmondás alakul ki. Ilyenkor lehet, elhagyja a katolikus egyházat, vagy esetleg ottmaradhat, mert oda érez mégis elhívást. Bár az egyház azért van, hogy a hívőt hitben erősítse, így erősen megkérdőjelezhető, ha valaki mégis ottmarad ilyen esetben. Legfeljebb ha több ilyen ember alkot egy nagyobb csoportot az egyházon belül, és ők tényleg építik is egymást, ez más, valami ilyesmi az Új Jeruzsálem közösség. Ezt viszont tényleg nem értem, hogyan tudnak egyszerre katolikusok és keresztények is maradni, hogy tudják ezeket az ellentmondásokat magukkal hordozni. Valószínű, engedményeket fogalmaznak meg, hogy azért na jó, elfér ott az a kép és az a szobor, nem kötelező használni, tehát mégsem eléggé radikálisak. De nem ítélkezem, ez csak egy sejtés, egy tipp részemről, de a lényeg, nem értem.

EgyUgyu 2016.04.23. 17:30:07

A katolikus egyháznak számos hibája, rossz gyakorlata, stb. van, ami miatt sokat bánkódnak azok, akiket ez érint. És nem csak van, hanem volt is mindíg 2000 éves történelme folyamán, mert ami a felszínen látható azt mindig is emberek alakították, mint ahogyan így van ez minden egyházzal. Amiket felsoroltál, azok a 100-200-500 évvel ezelőtti hibái esetleg, ha egyáltalán hibák. Elmondok egy pár dolgot, hogy én miért nem lépek ki. Ha a egyházam tökéletlenségéből azt a következtetést vonnám le, hogy akkor ott kell hagyni, az egyrészt ez nem volna elegáns, egyfajta könnyebbik út, másrészt ugyan hova mennék, hiszen mindegyik egyházat emberek alkotják, és mindegyiknek vannak hibái, (igen, a tiédnek is) legfeljebb mások, mint az enyémnek. A helyes következtetés egyedül az lehet, hogy én még inkább el akarok mélyülni az Istenkapcsolatomban, mert az egyház annyira egészséges, amennyire ez egyes tagjai azok, akik alkotják. (Valami szent Pál nevű fazon írt ilyenekeről, ha jól emlékszem). Azután lehet, hogy azért sem lépek ki, mert hatékony a "belső agymosás" ;) (ez most ironikus akart lenni). Olyan könyvet ugyanis többet is láttam, ami arról szól, hogy valaki leírja magáról, metodista, baptista, református, buddhista, stb. létére sok év vívódás, nagyon alapos tanulmányok és személyes tapasztalatszerzés után úgy döntött, hogy katolizál, vállalva családjának, barátainak értetlenségét, vagy akár egzisztenciális bizonytalanságot is, olyat azonban hogy valaki szintén alapos vivódások, mély megfontolások és sok imádság után átment volna máshova még nem hallottam. Természetesen van ilyen irányú migráció is, de ennek a motivációja sokkal felszínesebb, akik így elmennek, azok igazából, legtöbbször "nem is voltak benne". Nem megyek el azért sem, mert rengeteg mély kincset kaptam katolikus életem során, amik máshol nem biztos, hogy megtalálnék. A több évezred alatt kikristályosodott , nagyon mély tartalmú, csupa szentírási helyre épülő liturgia. Pl. egy nagyszombati feltámadási vigilia szertartás egészen megrendítő erejű, minden évben majdnem, vagy ténylegesen elsírom magam, amikor a szürkületben a templom előtt az imént megszentelt lobogó tűz mellett a pap a húsvéti gyertyába vési a kereszt jelét, a görög ábécé első és utolsó betűjét, az alfát és az ómegát, és az évszámot és ezt mondja:"Krisztus ugyanaz tegnap és ma. Ő a Kezdet és a Vég. Ő az Alfa és Ő az Ómega. Övé az Idő és Övé az örökkévalóság. Övé a dicsőség és a hatalom mindörökké. Amen." Ezek a kincsek első pillantásra nem mindíg tárulnak fel. Fiatalabb koromban (akkor is a katolikus egyházon belül) lelkes karizmatikus közösség tagjaként 12 órás átvirrasztott kötetlen imádságokkal teli éjszakák után ma már inkább az egyház kötött imáit részesítem előnyben. Persze, aki Isten kapcsolatban él saját szavaival is szól Istenhez, nagyon is gyakran, lehet, hogy minden nap több százszor, de pl. az ilyen kötetlen imádkozásokon hamar elfogy a spiritusz, nem vagyunk olyan bölcsek, érdekesek, őszinték, hogy ez hosszasan működjön, az emberek óhatatlanul elkezdik egymás szavait, fordulatait másolni, mesterségesen hergelni, elvárásoknak megfelelni, stb. Akkor már inkább ott van, (mint másik katolikus kincs) a zsolozsma, az egyház naponta akár három óránként elővehető, 90%-ban szentírási helyekből összeállított imádsága, mely Isten felé röpít, miközben mondod, szinte tapasztalod, hogy a világ sok pontján imádkozzák, sok nyelven ugyanígy, veled egy időben. Hát ezért nem lépek ki (át) sehova.

EgyUgyu 2016.04.23. 18:17:52

A másik, amit többször említettél, hogy nem hallod, hogy a katolikusok azt mondanák, amit te.
Ha már a katolikus egyház hibáiról indult a blogbejegyzésed, akkor ide idézek egy interjút, ami épp erről szól. Kicsit hosszú, de ha tényleg érdekel, akkor megtudhatod, hogy mik a katolikus egyház mai legfontosabb hibái (nem feltételnül az, hogy szobrok vannak a templomban) és megismerheted egy hiteles keresztény ember néhány gondolatát. És kirajzolódik egy valóságosabb kép a katolikus egyházról, amelyik emberi módon csetelve botolva, de Krisztus nyomába igyekszik.
www.magyarkurir.hu/nezopont/varga-laszlo-kaposvari-plebanos-az-egyhaz-uj-utjairol

Czimby 2016.04.23. 19:19:52

Szia újra, kedves Együgyű! Nem arra reagálsz, ami a dolog lényege lenne. Többször beszélgettem már katolikusokkal, de sokszor tapasztaltam sajnos, hogy elbeszélünk egymás mellett.
Magaddal kerülsz ellentmondásba: Azt mondod, egyetértesz azzal, amit a blogbejegyzésben írtam, ugyanakkor azt írod, talán nem is hiba, amit én annak tartok, pl. a szobrok és képek jelenléte. Azt mondanám, olvasd el újra a blogbejegyzésem, gondolkozz el rajta, gondold át, és úgy írj. A központi téma még mindig ez: Isten kegyelme és szeretete sokkal nagyobb, mint amit ember el tudna képzelni. Sokkal nagyobb ahhoz, hogy a templomokban lévő képek, szobrok, vagy a szentekhez, Máriához való imádságok közelebb vihessenek hozzá. Áthidalhatatlan az az út ember által, amit Isten tehet meg az ember felé Krisztus által. Ezt pedig a katolikus egyház kiegészíti mégis, ami által egy pogány valláshoz lesz hasonló, hiszen egy olyan istent hirdet, akit ki kell engesztelni, akiben nincs akkora szeretet, hogy saját jókedvéből megkegyelmezzen, sőt a kereszthalált is vállalja ezért. A katolikus egyház ezt elfedi a gyakorlatával, alapvető tanításával. Gyakorlatilag tehát emberek üdvözülését akadályozza. Ez pedig hihetetlenül nagy, alapvető hiba. És igen, mielőtt Te mondod, más egyházakban is előfordul ilyen sajnos.
Kicsit sértő is, amit írsz, mert azt feltételezed, nem tudom, hogy az egyházakat emberek alkotják, és nincs tökéletes egyház, és azt hiszed, nem tudom, hogy a saját egyházam sem tökéletes. Kb. 20 éve én túl lettem már ilyen ismereteken. Igen, sok más, talán mindegyik keresztény vagy magát kereszténynek valló egyházról tudnék hibát mondani. De ez itt most a katolikus egyházról szól, mert úgy gondoltam, erről írok.
Azt állítom továbbra is, nem olvastad el figyelmesem a bejegyzésemet és teljesen másról írsz, mint ami a lényeg itt.
Nem mondom, hogy ott kéne hagynod az egyházad, viszont az egyik indokod, hogy "nem volna elegáns" nem elfogadható számomra. Ki előtt, ki számára nem lenne elegáns? Kinek tartozol elszámolással, ha esetleg otthagynád? Adott esetben akár az ember üdvössége múlhat rajta, hogy képek és szobrok között a szentekhez és Máriához imádkozik, és nem a Megváltóhoz. Gyakorlatilag ha valaki szobrokat és képeket használ fel és közbenjárókat, az nem ismerheti a szerető Istent, akinek szeretetéről és kegyelméről sokat írtam a bejegyzésben. Én úgy gondolom, aki VALÓJÁBAN megtapasztalta Isten szeretetét, hogy Jézus az életét adta oda érte, annyira szereti, azt már zavarni is fogja, hogy mindenféle, ezzel nem összhangban lévő dolgot hall, lát egy templomban.

Én nem akarok beszélni semmilyen egyház mellett, én az élő Jézus mellett akarok beszélni. Te viszont, nekem úgy tűnik, a katolikus egyház mellett állsz, és talán emiatt is nagyon kevés szót ejtesz magáról a Megváltóról, aki vállalta a szenvedést a bűneidért és az életét odaadta érted.
Az evangélium nagyon egyszerű, és valóban nem tűnik fel, hogy ők is azt mondanák, amit én. Persze ha én mondom, sokszor rábólogatnak, hogy ja igen, persze, persze, de magától még a pápa sem képes megfogalmazni és emberek üdvösségét akadályozza ezzel. Annyi a lényeg, hogy Jézus magára vette a bűneidet, az összeset, amiket elkövettél, és a bűnök büntetéseként meghalt a kereszten, vállalta a halált, hogy a bűneidért a büntetést elintézze. És utána feltámadt, és most is él, hogy megszabadítson a bűneidtől, hogy üdvözülhess (bűnökkel ugyanis nem lehet üdvözülni). Krisztust megismerni, vele személyes kapcsolatban kerülni és egyáltalán üdvözülni kizárólag a bűnökből való megtérés által lehet. A bűnökből való megtérést nem lehet helyettesíteni Mária, szentek segítségül hívásával, se szobrok, se képek használatával. De nem hogy nem lehet, de elterelik ezek a figyelmet arról, hogy a bűnökből meg kéne térni és Jézushoz kéne járulni velük. Ezt kéne hirdetni. Ezeket soha nem mondják el katolikus miséken, pl. a Kossuth Rádióban. Más kérdés, hogy más egyház istentiszteletein se biztos, hogy elhangzik, de hallottam már a rádióban olyat is, ahol elhangzik. De amiket én itt megfogalmaztam, azt katolikustól nem hallottam még. Most az Új Jeruzsálem közösségtől (karizmatikus katolikusok) eltekintve, de az, mint írtam, nem azonosítható a katolikus egyházzal. A katolikus egyház megtéveszti az embereket, az evangélium helyett szobrokat, képeket, Máriához és szentekhez való imádságokat visz az emberek elé.

Czimby 2016.04.23. 19:35:29

Még egy dolog volt, amit írtál, amin megakadt a figyelmem. Hogy imádság során "elfogyhat a spiritusz". Hát éppen ez az, hogy aki megismeri az Élő Jézust, annak nem fogy el. Más kérdés, hogy ébren is kell tartani a hitet. Ha például arra gondol az ember, miért adhat hálát, már az bőven kitenné az összes imádságát. A megtanult imádságok inkább csak elterelik az ember figyelmét, hogy saját maga elgondolkozzon, miért lehet hálát adni, vagy mit lehet kérni. A körülöttünk lévő emberek, vagy akár az ország, világ dolgai is annyi imakérést tudnak adni, hogy ha már csak a hálaadás és kérés témát nézzük, bőven el vagyunk látva imatémával. De a legjobb, ha megemlékezünk arról, Jézus mit tett értünk, és ezért adunk hálát.
De a legeslegjobb, ha a Szentlélek vezeti az embert, amikor imádkozik. Ha nincs spiritusz, nincs Szentlélek, akkor hol van az élő hit? Vegyetek Szentlelket, töltekezzetek be, hogy ne fogyjon ki. Így tud az ember szívből imádkozni és nem kell megtanult imákhoz nyúlnia. Ha nem jön szívből és megtanult imákhoz kell nyúlni, akkor valami bizony nincs rendben, és el kéne gondolkozni, megtértünk-e a bűnökből, odajárultunk-e a nagy kegyelemhez, elismerve bűnösségünket.