Mivel nem karizmatikus közegben tértem meg és ismertem meg Jézust, mint személyes megváltómat, időnként foglalkoztat a kérdés, hogy mennyivel "rosszabb" a nem karizmatikus felfogás, hiszen ha ilyen helyen tértem meg, annyira mégsem lehet "rossz". Idővel karizmatikus lettem én is, megtérésem után négy évvel, és mivel addig ilyesmivel nem igazán találkoztam, eléggé új volt számomra.
Évekig forgolódtam megtért keresztényként nem karizmatikus (de a megtérést szorgalmazó, sőt gyakran a Szentlélek vezetését is elismerő, ugyanakkor a karizmatikus megnyilvánulásoktól elhatárolódó) közegben (tudtommal ezt nevezik evangéliumi vagy evangélikál kereszténységnek), és most karizmatikus közegben vagyok (ennek másik neve a teljes evangélimi kereszténység, tudtommal). Egy dologra felfigyeltem: mind karizmatikus, mind nem karizmatikus oldalon nagyon sok a téves elképzelés és az előítélet a másik oldallal szemben. Nem karizmatikus oldalon sokszor egyszerűen érzelmi alapon határolódnak el sokan a karizmatikusoktól, illetve elsősorban a karizmatikus megnyilvánulásoktól, de ezzel együtt a karizmatikusoktól is, pedig ezek a megnyilvánulások kevésbé tartoznak a lényeges összetevői közé a karizmatikus hitnek, de ezt a nem karizmatikusok többsége nem is tudja és nem is ássa magát bele mélyebben a témába, hogy kik is a karizmatikusok. Karizmatikus oldalon pedig sokszor találkoztam olyan véleménnyel a nem karizmatikusokról, miszerint ott már nem lehetséges az sem, hogy valaki megtérjen, nemhogy az, hogy valakit a Szentlélek vezessen. Sok karizmatikus nem tudja elképzelni, hogy komoly szellemi életet élhet az is, aki nem szól nyelveken, az ilyen megtért ember is figyelhet Jézusra és Jézus válaszolhat is neki, még ha esetleg nem is tudatosul benne, hogy ez a Szentlélek által működik, és még ha az ilyen ember tudatosan nem is törekszik rá, hogy betöltekezzen Szentlélekkel.
Karizmatikus és nem karizmatikus számára is meglepő lehet a következő tapasztalatom: Nálam a Szentlélekkel való betöltekezés után kezdtek el a Szentlélek által olyan dolgok működni a hitéletemben, amikről egyes nem karizmatikusok is beszámoltak saját hitéletüket illetően. Ebből két dolog következik: 1. A karizmatikusok valóban a Szentlélekkel vannak kapcsolatban, nem pedig valami démonnal vagy az ördöggel, ahogy azt egyes nem karizmatikusok gondolják. 2. A Szentlélek a nem karizmatikusok életében is munkálkodhat.
Karizmák: vannak keresztények, akik nem vallják magukat karizmatikusoknak, de Jézusra néznek és a Szentszellem hangjára is hallgatnak. Igazából a lényeg az ő hívő életükben is működik. Lehet, esetleg bizonyos helyzetekben nem szól hozzájuk úgy a Szentlélek, mint a karizmatikusokhoz, de mivel Jézusra néznek, Ő ugyanúgy "megoldja" a dolgokat, mint a karizmatikusoknál. Nincs különbség hívő és hívő, karizmatikus és nem karizmatikus között, ha mindketten Jézusra néznek. Lehet, adott helyzetben, pl. egy nem hívőnek való bizonyságtevéskor egy karizmatikusnál működik az ismeret szava karizmája, és így "megérzi", érdemes-e tovább beszélnie a dologról, és ha igen, akkor mit érdemes mondania, mit nem. Lehet, hogy nem karizmatikusnál is működik ez, csak nem tudatosul az illetőben, annyira spontán történik az egész. Vagy lehet, hogy nem karizmatikusnál nem működik ez, mégis Isten úgy alakítja a dolgokat a bizonyságtétel körül, hogy az a lehető legjobb legyen. Végülis teljesen mindegy, mert a karizmákban is Isten ereje nyilvánul meg, és ha nem karizmákkal vagy nem tudatos karizmákkal befolyásolja egy bizonyságtétel kimenetelét, a végeredmény ugyanaz. A karizmák nem azért vannak, hogy a karizmatikusokat felmagasztalják, hanem hogy Istent magasztalják fel. Gyakorlatilag lényegtelen, hogy egy emberen keresztül vagy valami más módon nyilvánul-e meg Isten ereje, a lényeg, hogy megnyilvánul és hogy Isten ezáltal is ad valamit magából az embernek, és ezáltal az ember jobban szereti Istent, és Isten dicsőségét szolgálja mindez, nem az emberét.
Éppen ezért nem mondhatjuk, hogy a karizmatikus rosszul csinálja, és azt sem, hogy a nem karizmatikus rosszul csinálja, mert minkettőt meg tudja Isten áldani. A tudatos karizmahasználat esetleg elbizakodottá tudja tenni az embert, ugyanakkor Isten erejéből valami többet megtapasztal az ilyen ember. De végső soron a legfontosabb a szeretet, és hogy Jézust személyes megváltónknak nevezzük. Ehhez képest a karizmák másodlagosak.
Vannak egyéb különbségek is a karizmatikus (Szentlélek-keresztség szükségességét valló) és a nem karizmatikus, de megtért hívő keresztények között, ezt azért is tudom, mert én is benne voltam mindkettőben. Ezekbe az egyéb különbségekbe most nem mennék bele.
