HTML

Nameless blog, hiszen a cím részletkérdés

Hitbeli megtapasztalásaimat, gondolataimat gyakran le szoktam írni. Először csak szórakozásból nyitottam a blogot, majd jött az ötlet, hogy ha úgyis leírom a hitbeli dolgokat, akkor miért ne írjam azokat ide a blogba. Bízom benne, hogy aki olvas a blogomból, annak áldáseső fog a nyakába zúdulni és telibekapja őt Isten szeretete, ami ugyebár finoman szólva felülmúlja piciny kis képzeletünket. Na, nem azért bízom ebben, mintha olyan ügyes lennék a blogírásban, hanem azért, mert az áldáseső egyrészt mindenkinek mindig jól jön, másrészt meg hátha Isten van olyan kegyelmes, hogy a "grafomániámat" valami értelmesre felhasználja. A Szentlélek könnyeket felszárító és terheket a vállunkról leemelő szeretete ragyogja be a blog olvasóinak bensőjét, ahogy a felkelő Nap egy téli reggelen beragyogja a hóval fedett friss, csillogó tájat!

Friss topikok

Szeretettel leleplezi, ami belül van

2010.09.11. 23:19 Czimby

Talán megfigyelte már a kedves Olvasó, hogy nem nagyon szeretek a magánéletemről írni ebben a blogban. Ahol csak lehet, kikerülöm a konkrétumokat a személyes életemmel kapcsolatban. Vannak olyan bizonyságaim, amiket itt nem írok le, részben azért, mert nem akarok nagyon feltárulkozni, vagy azért, mert nem akarom megbántani azokat, akiknek meggyőződése többé-kevésbé eltér az enyémtől. De lehet, hogy ezen valamelyest változtatni fogok, mint ebben a bejegyzésben is.

Néha egészen meglepő és váratlan módon szól bele Isten az életembe, ugyanakkor leírhatatlanul nagy szeretettel. Ez történt nemrég is. Volt egy lány, aki többet jelentett nekem, többet váltott ki belőlem, mint más lányok, ezt azonban magamnak sem ismertem be teljesen valamilyen okból, hanem bizonyos logikai érvekkel megmagyaráztam magamnak azt, amin keresztülmegyek. Azért nem vallottam be magamnak sem, amit érzek iránta, mert pár hónapja már tisztáztuk egymással ezt a dolgot. Akkor úgy tűnt, elfogadom a helyzetet, de valójában nem mondtam le erről a lányról teljesen, reménykedtem, hátha később mégis lesz valami a dologból. Isten persze mindent tud, még akkor is, ha magam előtt sem ismerek be valamit, attól még Ő tudja azt.
Az ilyen helyzeteket régebben soha nem tudtam kezelni, hívőként sem. Most már azonban tapasztalom a Szentlélek vezetését a személyes életemben és így "kicsit" másképp mennek a dolgok. Jelen esetben is így volt, ami nagyon meglepően és döbbenetesen hatott számomra, mert a Szentlélek vezetését hasonló helyzetekben eddig még sosem tapasztaltam. Isten megvárta a megfelelő pillanatot, körülölelt hatalmas szeretetével és leleplezte előttem azt, ami bennem van, amit magamnak sem mertem bevallani, hogy ez a lány nekem sokat jelent. A következő pillanatban tudtomra adta, hogy ezzel a lánnyal én nem lennék boldog. Mindezt nagyon nagy szeretettel közölte velem, azzal a szeretettel, ami az embert átformálni, megváltoztatni is képes. Talán nem volt teljesen egyszerű, de nagyon nehéz sem, hogy ezt elfogadjam. Mindez egy este történt, pár pillanat alatt. Másnap azon kapom magam, hogy ez a lány már nem váltja ki belőlem azokat a dolgokat, amiket egy nappal azelőtt. Én magam sem akartam elhinni, hogy Isten egyik napról a másikra ennyire megváltoztat - bár a saját bőrömön tapasztaltam, mégis hihetetlen volt számomra. Nagyon nagy szeretettel és kedvességgel szólt hozzám és leplezte le előttem azt, ami bennem van, és így ez egyáltalán nem volt fájdalmas. Számomra addig elképzelhetetlen volt, hogy egyik pillanatról a másikra megváltozzon a viszonyulásom egy ilyen helyzethez, egyik pillanatról a másikra olyan ugrásszerű változás történjen a felejtésben, ami Isten segítsége nélkül sokkal tovább szokott tartani, vagy adott esetben talán el sem indul.
Akkor hirtelen írtam egy verset ehhez a lányhoz, ebből idézek:

   Azt hiszem, most meg kell állni, hisz magamnak sem mertem
   bevallani érzelmeim, miket belül ide-oda tereltem.
   Isten szelíd hangja, oly kedvesen szól, hallom:
   „Nincs titkod előttem, belül őrá vágysz, tudom.
   A boldogságot vele nem lelnéd.”
   - így szól szelíd hangja,
   nem kerül el mosolya,
   átölel, mint apa gyermekét.

A lányokkal mindig úgy voltam, hogy hasonló helyzetben aggódás lett a dologból, én ragaszkodtam a lányhoz és fogalmam sem volt arról, Isten mit akar. De ha szólt is hozzám, hogy felejtsem el azt a lányt, vagy meg sem hallottam, vagy megmagyaráztam észérvekkel, hogy Isten nem úgy érti azt és maradt tovább az aggódás, hogy mi lesz, hogy lesz. Olyan, amit most tapasztaltam és versemben leírtam, még nem volt eddig és megdöbbenéssel, csodálattal tekintek Isten hatalmas átformáló erejére, Aki egyik napról a másikra ekkora változást tud bennem elvégezni egy lányhoz való érzelmeimmel kapcsolatban.
Talán rendhagyó kicsit ez a bejegyzés, hogy ilyen személyes témáról írok benne. Kicsit el is térek talán a témától most, hogy szerelmes verseimet rakom ide. Összességében Istentől ajándékként fogom fel ezt az időszakot és talán életemben először törekedtem arra tudatosan, hogy a szerelem érzése ellenére Isten vezetése maradjon az első helyen, ami nem mindig volt annyira egyszerű. Talán rá lehet jönni, hogy korábbi bejegyzéseimben, amikor az érzelmek és a hit viszonyáról írok (pl. itt), akkor kimondatlanul erről írtam. Egyre több különböző próbatétel ért, amik érzelmileg hatottak rám és közben az érzelmeimet háttérbe kellett szorítanom és Istent tenni az első helyre. Ennek az "érzelmes próbatételekben gazdag" időszaknak a "tetőpontja" volt, hogy Isten a szerelem érzését is megengedte az életemben és formált azáltal, hogy közben küzdöttem azért, hogy Isten maradjon az első helyen. Nagyon logikusan következtek most a keskeny út egyes szakaszai egymás után az életemben. Bár ez utóbbi próbatételben már nem sikerült talán olyan jól helytállnom, hiszen magam elől is elkezdtem az érzelmeimet eltitkolni. Bár nyitott próbáltam lenni arra, hogy Isten változtasson, ha akar, és emberileg is a változtatást tudtam elképzelni, de mikéntjéről semmilyen elképzelésem nem volt.
Az sem volt mellékes, hogy Isten sokszor a lány reakciói által szólt hozzám, így adta tudtomra, ha túlságosan engedtem, hogy az érzelmeim úrrá legyenek rajtam. Ezzel arra is tanított, hogy ne a saját érzelmeim vezessenek abban, hogyan viszonyulok egy lányhoz, hanem krisztusi szeretettel tanuljam meg a lányt szeretni, ne a saját szeretetemmel. Ennek valószínűleg nagy hasznát fogom majd venni a párkapcsolatomban. Egyébként szerintem igazából pont ez az, ami a világi párkapcsolatok többségéből hiányzik - az emberek szerelmesek lesznek, de nem ismerik Jézust, nem ismerik a Szentlélek vezetését és kezdetben ugyan nagyon jól érzik magukat, mert van párjuk, de idővel gondok lesznek. A fiatalok megtetszenek egymásnak, jön utána sok minden, erkölcstelenség, mindenféle, azért, mert nem kapnak megfelelő tanítást arról, kicsoda Jézus és hogy a Szentlélek hogyan tudja személyes életünkben megmutatni az akaratát és olyanná formálni, hogy ne az érzelmeink alapján viszonyuljunk a párunkhoz, hanem az érzelmeinket háttérbe szorítva engedjük, hogy Isten szeresse a másikat rajtunk keresztül. (Ez persze nem azt jelenti, hogy ezek az érzelmek rosszak, elvetnivalók lennének.) Ez energiabefektetésbe, önmagunkról való lemondásba kerül, amit a mai világban nem nagyon szeretnek. Kényelmesebb az iskolákban is azt tanítani, hogy a majommal közös őstől származunk, egy állathoz hasonlítunk, nem pedig Isten képmására formálódunk életünk során. Akaratlanul is az ilyen apróságokkal is a társadalom ahhoz járul hozzá, hogy a fiatalokat elzárja a valódi boldogságtól, a materializmus belenevelésével a gyerekekbe akadályozza őket abban, hogy a szerelmet és a párválasztást úgy tudják megélni és kezelni, hogy az valóban építse mind őket, mind a párjukat.

Végezetül íme még egy versem a lányról. Ajándékként fogom fel ezt az időszakot, ezt a lányt, gazdagabb lett az életem egy élménnyel általa, és ezt az élményt versemben aranyhoz hasonlítom. Ugyanakkor a Szentlélek vezetése és öröme az aranynál is értékesebb.

 

            Emlékezés a madárdalra
 
 
         Volt egy hónap, el se hiszem,
         Mikor öröm tölté be a szívem.
         Öröm, mikor egy gyönyörű pacsirta
         Szállt ide nekem az ablakomba.
 
         Ideszállt és dalolt, dalolt,
         Hol még sosem, most zene szólt.
         Megtudtam hát, mi a szép,
         Hallgatva gyönyörű énekét.
 
         Éneke szobámban arannyá vált
         Ez volt, mire szívem úgy várt.
         Arannyal feldíszítéd szobámat
         Azt se tudtam, mi a bánat.
 
         Mi a bánat? Most se tudom.
         A Szentlélek a vigaszom.
         Bármerre vezet, az csak öröm,

         De az aranyat – azt köszönöm! 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Szólj hozzá!

Címkék: vers

A bejegyzés trackback címe:

https://nameless.blog.hu/api/trackback/id/tr562289793

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.