HTML

Nameless blog, hiszen a cím részletkérdés

Hitbeli megtapasztalásaimat, gondolataimat gyakran le szoktam írni. Először csak szórakozásból nyitottam a blogot, majd jött az ötlet, hogy ha úgyis leírom a hitbeli dolgokat, akkor miért ne írjam azokat ide a blogba. Bízom benne, hogy aki olvas a blogomból, annak áldáseső fog a nyakába zúdulni és telibekapja őt Isten szeretete, ami ugyebár finoman szólva felülmúlja piciny kis képzeletünket. Na, nem azért bízom ebben, mintha olyan ügyes lennék a blogírásban, hanem azért, mert az áldáseső egyrészt mindenkinek mindig jól jön, másrészt meg hátha Isten van olyan kegyelmes, hogy a "grafomániámat" valami értelmesre felhasználja. A Szentlélek könnyeket felszárító és terheket a vállunkról leemelő szeretete ragyogja be a blog olvasóinak bensőjét, ahogy a felkelő Nap egy téli reggelen beragyogja a hóval fedett friss, csillogó tájat!

Friss topikok

Óriásokkal szemben - "nem a ti útaitok az én útaim, így szól az Úr!"

2010.05.13. 14:08 Czimby

Mióta pár éve megtapasztaltam Istenből valami olyat, amit azelőtt nem, sok dolgot másképp tudok csinálni, mint azelőtt, hitem és életem egyes dolgaihoz más a hozzáállásom, más rájuk a rálátásom. Régebben életem egyes dolgai, problémái lógtak a levegőben, kizárólag az akadály szerepét töltötték be számomra és csak az merült fel bennem, hogyan lehetne tőlük megszabadulni.

Az ember alapvetően nem tökéletes. Mindannyian rendelkezünk bizonyos személyiséggel, és minden személyiségnek vannak előnyei és hátrányai. A jó önismeret hozzásegít ahhoz, hogy olyan pályát válasszunk és úgy alakítsuk életünket, hogy a személyiségünk hátrányai ne hátráltassák munkánkat, előrehaladásunkat. Ez az ember útja, amit a saját elképzelései, józan esze alapján elképzel és megtervez. Isten útja azonban más.

Életemben vannak problémák és olyan dolgok, melyek Isten előtt nem kedvesek, amik hosszú ideje kísérik életemet. Nem győzök ugyanamiatt a bűn miatt kérni újra meg újra bocsánatot Istentől hosszú ideje. Tegnap rájöttem, hogy egész egyszerűen a személyiségem hátrányai azok, ami miatt ugyanazt a bűnt újra meg újra elkövetem. Hasonlót tapasztaltam a munkahelyemen is: van valami, amit mások egyértelműen jobban tudnak csinálni a munkájukban, mint én. Emberileg úgy gondolom, hogy ha megfelelő önismerettel kellett volna pályát választanom, nem azt a pályát választottam volna, ahol most dolgozom, mert vannak dolgok, amiket nem tudok jól csinálni, és ebben nem igazán tudok megváltozni, nem tudok önmagamból kikelni, más lenni, mint aki vagyok. Másrészt újra meg újra elkövetem ugyanazt a bűnt,  mert nem tudok más lenni, mint aki vagyok.

Isten mégis arra a munkahelyre tett, ahol most vagyok, ahova önismeretem alapján nem mentem volna, ha nekem kellett volna döntenem.  Számít pl. a családi háttér, mindenféle hatások is abban, hogyan alakul ki valakinek a személyisége. Ha nekem másként alakult volna, akkor más dolgok lennének a gyengeségeim.
Munka előtt mindig imádkozom, hogy Isten segítsen meg engem, hogy jól tudjam végezni és áldja meg a munkámat. Mégis, pont olyan munkám van, amiben a személyiségem hátrányai túlságosan előjönnek. Mondhatnám, mekkora pech ez, hogy pont így alakult. De nem ezt mondom. Isten adta a munkahelyet, Ő akarta, hogy ez így legyen. Már ismerem Őt annyira, hogy mindig valami olyan utat ad elém, amin én látom, hogy ott van egy súlyos akadály és emberileg azt mondanám, inkább egy másik, "kényelmesebb" úton akarok menni. De Neki mégis valamiért az jön be, hogy itt előjöjjön egy súlyos gyengeségem, amivel emberileg nem tudok mit kezdeni, de még úgy sem, hogy lassan egy éve munka előtt mindig kérem Isten segítségét, vezetését, védelmét, mert tudom, hogy Nélküle nem menne. Neki ez így kedves, és ebből akar valamit kihozni. Nem tudom, nem értem, hogy mit, de biztos vagyok abban, hogy célja van ezzel.

1 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://nameless.blog.hu/api/trackback/id/tr282000079

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

ix8ys 2010.05.21. 20:35:35

Hali! avagy: <><i :)
Az én gondolkodásomban is ilyen változás történt a minap - a szívem hozzáállása megváltozott, bár nekem nem a jelenemre vonatkozik, hogy mást csinálok, mint amihez értek... De mi van, ha a jövőmre ilyet tartogat nekem is Isten? (Még a cikk olvasása előtt fordult meg bennem, tehát nem befolyásoltak a leírtak.) Ő bizony tud használni mindenben. És nekem van egy tervem, hogy mit akarok csinlni... na de mi van, ha az Övé nem az a "tökéletes" egyenes (vagy rövidítő) út? Szóval miután jól kitaláltam, hogy nekem merre kéne továbblépnem a szolgálatban, jóval később, most, hogy rájöttem gyarló mentalitásomra, örültem, hogy még nem valósult meg ez a saját utam. Mert ugye mindenki a saját útjára tért, de Jézus meg azt akarja elérni itt a Földön (a szívünkben), hogy AZ ÚTra térítsen (ha kell, vissza) bennünket.
Nincs is annál jobb, mint tudni, hogy azon a helyen vagy, ahol Isten akar látni. Ennél több nem kell, de kevesebbel se érjük be! Mindig az Ő szava a döntő. Ma pecsételődött meg bennem, hogy mindenben keresnem kell (érdemes) a személyes akaratát, és aztán, ha valamit kijelent Uram, az olyan legyen, mint a "szentírás" :) Ha viszont nem jelent ki semmi különlegeset (a minket körülvevő mindennapi csodákon kívül - tehát hálára bőven van okunk), akkor Ő azt is pontosan tudja, ez (a hallgatása) milyen felelősséggel jár - akkor nem mondhatja: "de hát én megmondtam!" Szóval - nyugi van - Isten mindig szól, csak éppen mindig szereti variálni: hogyan. A próbákban - örüljetek! Ha vége - örüljetek!! Ki hallott már olyat, hogy valamit a végéről kezdenek! Tehát KEZDJ el örülni! A célmarad - s ennek mély, benső értelme van: Mindenkor ÖRÜLJetek!!!
Amúgy nekem az "Óriásokkal szemben"-ről rögtön a 'Facing the Giants' c. film ugrott be. Nagyon mély és megérintő keresztény film - mindenkinek ajánlom! Egészen a végéig egyre fokozódik az izgalom...
Áldás elétek, Békesség belétek!