Mióta pár éve megtapasztaltam Istenből valami olyat, amit azelőtt nem, sok dolgot másképp tudok csinálni, mint azelőtt, hitem és életem egyes dolgaihoz más a hozzáállásom, más rájuk a rálátásom. Régebben életem egyes dolgai, problémái lógtak a levegőben, kizárólag az akadály szerepét töltötték be számomra és csak az merült fel bennem, hogyan lehetne tőlük megszabadulni.
Az ember alapvetően nem tökéletes. Mindannyian rendelkezünk bizonyos személyiséggel, és minden személyiségnek vannak előnyei és hátrányai. A jó önismeret hozzásegít ahhoz, hogy olyan pályát válasszunk és úgy alakítsuk életünket, hogy a személyiségünk hátrányai ne hátráltassák munkánkat, előrehaladásunkat. Ez az ember útja, amit a saját elképzelései, józan esze alapján elképzel és megtervez. Isten útja azonban más.
Életemben vannak problémák és olyan dolgok, melyek Isten előtt nem kedvesek, amik hosszú ideje kísérik életemet. Nem győzök ugyanamiatt a bűn miatt kérni újra meg újra bocsánatot Istentől hosszú ideje. Tegnap rájöttem, hogy egész egyszerűen a személyiségem hátrányai azok, ami miatt ugyanazt a bűnt újra meg újra elkövetem. Hasonlót tapasztaltam a munkahelyemen is: van valami, amit mások egyértelműen jobban tudnak csinálni a munkájukban, mint én. Emberileg úgy gondolom, hogy ha megfelelő önismerettel kellett volna pályát választanom, nem azt a pályát választottam volna, ahol most dolgozom, mert vannak dolgok, amiket nem tudok jól csinálni, és ebben nem igazán tudok megváltozni, nem tudok önmagamból kikelni, más lenni, mint aki vagyok. Másrészt újra meg újra elkövetem ugyanazt a bűnt, mert nem tudok más lenni, mint aki vagyok.
Isten mégis arra a munkahelyre tett, ahol most vagyok, ahova önismeretem alapján nem mentem volna, ha nekem kellett volna döntenem. Számít pl. a családi háttér, mindenféle hatások is abban, hogyan alakul ki valakinek a személyisége. Ha nekem másként alakult volna, akkor más dolgok lennének a gyengeségeim.
Munka előtt mindig imádkozom, hogy Isten segítsen meg engem, hogy jól tudjam végezni és áldja meg a munkámat. Mégis, pont olyan munkám van, amiben a személyiségem hátrányai túlságosan előjönnek. Mondhatnám, mekkora pech ez, hogy pont így alakult. De nem ezt mondom. Isten adta a munkahelyet, Ő akarta, hogy ez így legyen. Már ismerem Őt annyira, hogy mindig valami olyan utat ad elém, amin én látom, hogy ott van egy súlyos akadály és emberileg azt mondanám, inkább egy másik, "kényelmesebb" úton akarok menni. De Neki mégis valamiért az jön be, hogy itt előjöjjön egy súlyos gyengeségem, amivel emberileg nem tudok mit kezdeni, de még úgy sem, hogy lassan egy éve munka előtt mindig kérem Isten segítségét, vezetését, védelmét, mert tudom, hogy Nélküle nem menne. Neki ez így kedves, és ebből akar valamit kihozni. Nem tudom, nem értem, hogy mit, de biztos vagyok abban, hogy célja van ezzel.
