HTML

Nameless blog, hiszen a cím részletkérdés

Hitbeli megtapasztalásaimat, gondolataimat gyakran le szoktam írni. Először csak szórakozásból nyitottam a blogot, majd jött az ötlet, hogy ha úgyis leírom a hitbeli dolgokat, akkor miért ne írjam azokat ide a blogba. Bízom benne, hogy aki olvas a blogomból, annak áldáseső fog a nyakába zúdulni és telibekapja őt Isten szeretete, ami ugyebár finoman szólva felülmúlja piciny kis képzeletünket. Na, nem azért bízom ebben, mintha olyan ügyes lennék a blogírásban, hanem azért, mert az áldáseső egyrészt mindenkinek mindig jól jön, másrészt meg hátha Isten van olyan kegyelmes, hogy a "grafomániámat" valami értelmesre felhasználja. A Szentlélek könnyeket felszárító és terheket a vállunkról leemelő szeretete ragyogja be a blog olvasóinak bensőjét, ahogy a felkelő Nap egy téli reggelen beragyogja a hóval fedett friss, csillogó tájat!

Friss topikok

Érzések helyett hit

2010.05.08. 15:39 Czimby

Régebben és mostanában is előkerült a téma, hogy ha hitbeli "erőfeszítéseinket" Isten megjutalmazza, akkor sem kell megállni, akkor sem kell azt gondolni, hogy elértük a csúcsot. Most hallgattam egy tanítást, amiben megint előjött ez a téma, kicsit más megközelítésből. Itt úgy közelítették meg a dolgot, hogy az esetleges pozitív érzelmekkel, amikkel Isten megjutalmaz bennünket, a hit szempontjából nem kell foglalkozni, csinálni kell mindent úgy, ahogy előtte, nem szabad leállni a hittel.
Alaposabban kifejtve, a lelkünket (értelem, érzelem, akarat) nem szabad összekeverni a szellemünkkel. A megtért hívő ember három részből áll: test, lélek, szellem. A szellem az a része az embernek, mellyel Istenre néz, nem a láthatókra, hanem a láthatatlanokra, ezekről van meggyőződése és ezeknek megfelelően irányítja, teszi a dolgait. A szellemünk által vagyunk képesek a számunkra kijelölt keskeny úton haladni előre, melynek során saját elképzeléseinket, terveinket alárendeljük az Igének és Isten vezetésének. Ez nem függ össze azzal, hogy hogyan érezzük magunkat, azaz hogy a lelkünkben mi van. Akár pozitív, akár negatív változás áll be lelkünkben az utunk során, nem az a mérvadó: ez alárendelve kell, hogy legyen Isten vezetésének, az Igének. Régebben nem volt még olyan erős a Szentlélek kenete, mint napjainkban, az utolsó időkben, régebben a különféle pozitív érzelmi állapotok kevésbé "színesítették" a hívők életét. Nekünk az utolsó időkben is tudnunk kell úgy élnünk, megélnünk a hitünket, mintha "nem történne semmi". Persze Isten megjutalmazza azokat, akik Őt keresik, de ha tegyük fel, mégsem így lenne (persze így van ez és így is lesz, csak feltevés, hogy nem), akkor is tennünk kéne a dolgunkat, tenni, amit Isten ránkbízott: nem az a fontos számunkra, hogy Isten ezért megjutalmaz-e vagy sem, hanem az iránta való szeretetből úgy kell, hogy hozzáálljunk, hogy mindenképpen megtesszük azt, amit mond. Így tudunk egyre beljebb és beljebb hatolni az Ő jelenlétében, az Ő vezetésében, a Neki átadott életben.

Rossz dolog, ha valaki a keresztény életét ezekre az érzelmekre és megnyilvánulásokra építi rá - ahogy az igehirdető mondta.

Valahol láttam egy rajzot, ami a keresztény életet egy vonathoz hasonlítja: az van írva a mozdonyra, hogy HIT, a vagonokra pedig ÉRZELMEK, GONDOLATOK, AKARAT. Ez jól szemléltetni, milyeneknek kell lennünk. Az ember olykor hajlamos pl. az érzelmi állapotokat Isten vezetésével azonosítani és erre az időre a hitet "kikapcsolni". Ilyenkor van az, hogy amire az adott érzelmi állapotban indíttatást érzek, abba belemagyarázom, hogy azért cselekszem, mert Isten azt akarta. Így pl. negatív érzelmi állapotban ha másokat kiosztok, arra azt mondom, az az Úrtól volt, vagy ha pozitív érzelmi állapotban sok dolgot elnézek, akkor az volt az Úrtól. De nem így van. Érzelmeink helyett Isten vezetésére kell nézünk, Tőle kérni mindig tanácsot, hogy milyen szituációban hogyan viselkedjünk. A keresztény élet egyik fontos alapeleme önmagunk megfeszítése, nem pedig önmagunk, érzelmi állapotunk "kiélése".

Újabban ezzel kapcsolatban írtam itt több bejegyzést és az Úr mégis újra meg újra ugyanazt mondja nekem, mint most is, amit leírtam. Mondhatnám, ezzel most nekem nem mondott újat. Mégis, Ő újra meg újra ezt mondja. Valószínű azért, mert vannak olyan területek az életemben, amiket nem tudtam még ennek teljesen alárendelni, akkor is, ha úgy ÉRZEM, hogy korábbi elképzeléseimhez képest sokkal többet sikerült ebből a dologból megragadnom, mint pl. 2 hónapja vagy akár 3 éve.

3 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://nameless.blog.hu/api/trackback/id/tr871983928

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Holleapo 2010.05.09. 13:43:53

Szia
A következőket írod:
"Régebben nem volt még olyan erős a Szentlélek kenete, mint napjainkban, az utolsó időkben, régebben a különféle pozitív érzelmi állapotok kevésbé "színesítették" a hívők életét. Nekünk az utolsó időkben is tudnunk kell úgy élnünk, megélnünk a hitünket, mintha nem történne semmi".
A soraid alapján pontosan úgy látom, hogy mivel az érzelmek felfokozódását tekintik a Szentlélek erőteljesebb megnyilvánulásának, így tévesztik szem elől azt a tényt: Isten Lelke mindig is itt volt köztünk. Csak azért, mert napjainkban több az érzelmekkel játszadozó és azokra ható prédikátor, önjelölt "próféta", szerintem nem jelentheti azt, hogy most erőteljesebb a Lélek kenete. Jézus életét szemlélve és természetesen az apostolokét, nem voltak ők olyan "hangosak" és lépten-nyomon csodatevő emberek. Az apostolok története több évet ölel fel, és ha ennek alapján nézzük, alig-alig történik gyógyítás, csoda.
Szerintem a csendes, istenfélő élet a Lélek szerinti és nem a karizmatikus hangos halleluja. Hiszen te is azt írod, hogy nem az a lényeg, hogy érzem magam, hanem az, hogy tudom, Isten bennem él-e. Ez pedig minden korban megjelent azok életében, akik így akartak élni! Sőt! Szerintem a régi öregeinktől többet tanulhatnánk becsületből, tisztességből. stb. Ezzel pedig máris eljutottunk a Lélek gyümölcseihez. Ha most igaz az, amit írsz, hogy erőteljesebb a Lélek kenete, akkor miért kevesebb a Lélek gyümölcsei? Hol látni igazán összetartó közösségeket országosan, világszélesen? Hol van szeretet, öröm, béketűrés, jóság, szívesség komplexen? Ha lenne, nem lenne munkanélküliség, stb. Elszomorító, de sajnos ilyen a világ. Attól, hogy a karizmatikusok szent hallelujával és érzelemfokozó szövegekkel felspanolják az embereket hétről-hétre, nem tekinthető a Szentlélek kenetének.

Czimby 2010.05.09. 15:19:14

@Holleapo: Szia! Hozzászólásodban elég sok dolgot érintesz, nem is tudom, mennyire fogok tudni mindenre kitérni. Örülök, hogy elolvastad a bejegyzést és hogy reagáltál!

Nem éltem 50, 100, 200 éve, nem tudhatom valójában milyen is volt akkor a Szentlélek jelenléte, vezetése a mostanihoz képest. De feltételezem, a karizmatikus mozgalomnak köszönhetően azokat az időket éljük, amiről Jóel próféta is írt, hogy "lészen az utolsó napokban, ezt mondja az Isten, kitöltök az én Lelkemből minden testre: és prófétálnak a ti fiaitok és leányaitok, és a ti ifjaitok látásokat látnak, és a ti véneitek álmokat álmodnak."
Nem tudom, pontosabban kiket is tartasz az érzelmekkel játszadozó prédikátoroknak, de lehetséges, hogy egy ilyen prédikátort hallgattam, aki arról beszélt, hogy nem az érzelmek a fontosak, nem szabad engedni, hogy azok vezessék hitéletünket. Végső soron ennek az "ihletésére" írtam ezt a bejegyzést.

Én azt mondom, Isten meg akarja tanítani az embereket józanoknak lenni. Meg akarja tanítani az embert arra, hogy az érzelmeket a megfelelő helyre tegye az életében. De általában nem megy mindenkinél azonnal. Arról írtam sokat itt a blogban, hogy ez nálam is sokáig nem ment: jött egy nagy hullámhegy Istentől és kényelembe helyeztem magam és visszaestem kis idő múlva oda, ahol előtte voltam. Isten azért is adja ezeket az érzelmeket, hogy megtanuljuk, nem kell nekik nagy jelentőséget tulajdonítani - sem a pozitív, sem a negatív érzelmeknek. Ezen bizonyára nagyon sok karizmatikus hívő átesik.

Másik kérdés, mit értünk a Szentlélek kenete alatt. Én azt értem, hogy az életemben utat mutat, hogy mit, hogyan csináljak, tehát hogy ne a saját elképzeléseimet akarjam megvalósítani, mert az nem biztos, hogy jó, hanem Isten elképzeléseit, amit egyébként magamtól nem biztos, hogy akarnék. Megtanít arra, hogy ne a magam hasznát keressem, hanem Isten akaratát igyekezzek megvalósítani és ebben utat mutat és közben az én javamat is szolgálja, persze nem úgy, ahogy én azt elképzelném - hanem annál jobban. Számomra ezt jelenti a Szentlélek kenete. Istentiszteleten pedig olyan tanításokat hallok, melyek által az itt leírt és hasonló dolgokban vezetést kapok Istentől.
Egyébként tényleg mellékes, ehhez "hallelujázás" társul-e vagy nem. Ha valakit Isten Szelleme vezet, és mellesleg "hallelujázni" szokott, az nem baj, de az se baj, ha valakit Isten Szelleme vezet és nem szokott "hallelujázni". Bár jobb esetben az ember örül annak, hogy Jézus megváltotta, megszabadította, ez örömet okoz és az Úr öröme a mi erősségünk. Szóval a csendes, istenfélő élet és a hangos halleluja nem zárják ki egymást, de természetesen a hangos halleluja önmagában nem helyettesíti az előbbit.
Hogy 50, 100, 200 éve is vezette-e úgy a hívőket a Szentlélek a személyes életükben, mint engem szokott, nem tudhatom, de nálam ez kifejezetten a szentlélekkeresztség után kezdett el működni az életemben. De van, aki nem hisz a szentlélekkeresztségben vagy nem kapta még meg, és őt is vezeti a Szentlélek. Alapvetően Jézus személye a kulcs az egész hitéletben, ha Őt elfogadjuk, utána már bármi lehet. De nem ez a fontos, hanem hogy alázattal tudjuk Őt követni és ne a saját akaratunkat, elképzeléseinket akarjuk megvalósítani, hanem Isten akaratát.
Azzal nem értek egyet, hogy Jézus nem tett lépten-nyomon csodákat. Az van megírva a Bibliában, hogy a legtöbb csodája le sincs írva, mert ha mind le lenne írva, azzal minden könyvtár megtelne, nem tudnák a könyvtárak befogadni. Szerintem pünkösddel kezdődően az apostolok élete is csodákból állt: csodás módon kiszabadultak a börtönből, ahova Isten szolgálata közben kerültek, Péternek az árnyékától is meggyógyultak az emberek, stb. De természetesen az ilyen gyógyulások, csodák önmagukban nem garantálják azt, hogy akivel ilyen megtörtént, az azontúl csak Istennek fog szolgálni, csak az Ő akarata szerint fog élni és élete tele lesz a Lélek gyümölcseivel. Vannak, akiknél ez szerintem egy "érzelmi próbatétel" is. Amikor Jézus 10 leprást meggyógyított, csak egy ment vissza hozzá, hogy megköszönje, a többiek úgy megörültek a csodának, hogy rögtön el is felejtették, hogy valaha problémájuk volt és mentek tovább, Jézust is elfelejtették. De feltételezem, volt még néhány találkozásuk Jézussal és előbb-utóbb rájöttek, hogy a hit nem abból áll, hogy Isten csodákat tesz az emberrel, hanem van benne valami más is.

A karizmatikus hívők is csak emberek, akik tanulnak. A Lélek gyümölcsei sem feltétlen azonnal jelennek meg az életükön, hanem sok egyéb dolgot meg kell tanulnunk, így a szeretetet is. Legtöbbünknek túl kell esni azon, hogy ne azt gondoljuk, hogy mi vagyunk a valakik, mert velünk az Isten, hanem alázattal megcselekedjük az Ő akaratát, olykor tűrve, szenvedve is. Abból, ha valaki érzelmeket él át, még nem következik, hogy teljesen nyitott arra, hogy Isten átformálja ott, ahol még nem tökéletes. Időbe telik, mire az ember tényleg odaszánja magát, nem csak mondja. (Bár ettől még komolyan is gondolhatja, ha mondja, csak még nem látja, hogy nem tudna mindent elfogadni még, amiben Isten formálni szeretné.)

A munkanélküliségnek szerintem más okai vannak. Nálam ez úgy volt, hogy ahogy egyre inkább sikerült az Úr útján járnom és nem szállni el magamtól, időközben munkahelyet kaptam, ahol további leckéket tanít meg nekem az Úr. A munkahely a legjobb hely talán arra, hogy amire tanít engem, azt ott megéljem, szeressem ott az embereket, stb. Persze megközelíthetjük a munkanélküliséget más oldalról, pl. a társadalmi, politikai oldalról is, de alapvetően a Szentlélek által vezetett élet része az is, hogy a hívő kap Istentől munkahelyet, ahol tovább formálódunk.

Igazából a karizmatikusok magánügye, hogy milyen módon viselkednek, amikor Isten jelenlétét keresik, amikor Istennel közösségben vannak. Amíg pl. nem a munkahelyén kezd el valaki hallelujázni munka helyett, nincs gond. Joga van a szabadidejét és Istennel a kapcsolatát mindenkinek úgy élnie meg és töltenie el, ahogy akarja. Ha meg valami gond van a karizmatikusokkal, majd az Úr kimunkálja bennük, megtanítja őket megszabadulni az érzelemközpontúságból is, ha kell. Velem volt egyébként már pl. olyan, hogy dicsőítés közben Isten megmutatta nekem egy ismerősöm állapotát és így tudtam érte tenni valamit.

Az is benne van a Bibliában, hogy az utolsó időkben a szeretet sokakban meghidegül, az emberek önmagukat szeretők, stb. lesznek. A hívőknek ez ellen is küzdeni kell, saját magukban is. Ha azt vesszük, a Lélek kenetére szükség is van ehhez. Valamint napjainkban, a modern, internetes, erőszakos stb. filmekben hemzsegő világban több kísértés, támadás várja a hívőket, amihez megint csak szükség van a Lélek kenetére. A karizmatikusok egy része ezen kívül erősen nem hívő háttérből tér meg, kerül gyülekezetbe, ahol mindenekelőtt az élete helyreállására van szükség. Rengeteg sajnos napjainkban a különféle nem egészséges családi háttérből, okkultizmusból, alvilági életmódból megtérő ember. Illetve nem "sajnos", mert nagyon jó, hogy megtérnek ebből, de ebből a helyreállás sem megy azonnal. Isten kenete nem egyik pillanatról változtatja át az embert, bár ilyen is akad.
Szóval az emberek nem tökéletesek, idő kell, mire hajlandóak vagyunk saját kényelmünkről, érdekeinkről lemondani, idő kell, mire hajlandóak vagyunk a Szentlélekre hallgatni, Aki megtanít szeretni, stb.

Talán mindenre kitértem nagyjából, kicsit hosszú lett... :D

ix8ys 2011.01.22. 19:08:12

Tisztelt Holle apó!
Látom, van bölcsessége, bár a fogalmazás kicsit összekapottnak tűnik. Örülök, hogy leírta véleményét, s az így kezdeményezett disputa által Ön is formálódhat. Nekem is eszembe jutottak dolgok ezekkel kapcsolatban - hátha tovább segítik a kölcsönös megértést.
Anonymus csodálatos értelemmel és megfontoltan válaszolt, ehhez is szeretnék kapcsolódni (fontosnak tartom ezt a témát). Egy potenciális félreértést fedeztem fel abban, hogy kicsit összemosódik a két kommentben a "Szentlélek erőteljesebb megnyilvánulása" a "Szentlélek kenetével". Egyikőtök a karizmatikus viselkedést éppen a kenettel ellenkezőnek tartja, a másik pedig a karizmatikus mozgalmat védi, mint amiben megnyilvánul Isten kenete. Erőteljesebben? Én onnan közelíteném meg, hogy Isten mit gondol erről - ahelyett, hogy mi hogyan látjuk (ami egyezik a cikk által közvetített üzenettel).
Hiszem, hogy nem magamtól kell megítélnem a karizmatikus vagy bármelyik másik mozgalmat - tudom ugyanis, hogy abból csak rossz származna. Igen, csak arra tudok építeni, amit az Ige mond: hogy az utolsó időkben kitölti az Ő Szellemét. Egyrészt ez beteljesült az ApCsel-ban pünkösdkor (ezt a Bibliában való hit által mondhatjuk), másrészt azt is hit által vallom, hogy minden újabb pünkösdkor megtörténik. Egy egész időszakról beszél a Joelben, és éppen az utolsó időkről, aminek a jeleit a 20. században már kezdték felismerni emberek (pl. a zsidók összegyűjtetése)... szóval egyszerűen elfogadom, hogy a karizmatikus mozgalom ez az újra-kiáradása a Szentléleknek.
A kenet viszont nem csak "erőteljes megnyilvánulás" lehet - ez a kulcs, ami szerint mindketten írtok is. És ehhez szerintem nagyon is jó magyarázatot kaphatunk éppen Keresztelő János kérdése alapján, amiről Anonymus nemrég írt. Jánoson is volt kenet, mégsem tett csodát. Jézus sok csodát tett, János mégis azt kérdezteti: van-e rajta kenet! Azért mert a kenetnek vannak megnyilvánulásai, de azt, hogy van-e kenet, nem lehet csak a gyümölcsök alapján megítélni: magának Istennek a Szava kell hozzá (azt is Ő mondja: vizsgáljátok meg a gyümölcsöket). Ez most nekem is keményen hangzik, de leírom: miért ez a különleges helyzete a kenetnek.
Olyan, mint a szél mozgása: a "Szentlélek megmozdulása" (vagy angolul: amikor 'mozog' Isten) egy másik kifejezés ugyanerre a fogalomra. Ugyanis, ha nem kívánatos, továbbáll! Azt mondja erről: "Ne szomorítsátok meg Isten Szentlelkét!" Sokan ellenálltak neki (pl. Saul) - nem is volt többé kenet rajtuk. A rossz gyümölcsök hamarosan jöttek is, de az alapvető változás ez volt: Isten megvonta tőle a Szentlélek kenetét (ami ugye szellemi: nem ember adja). Bár gyakorlatilag fel volt kenve Saul (egy kirívó példa), de nem Sámuel meg az olaj volt a lényeg, hanem a Szél, ami oda megy, ahova akar - Isten vissza is vonhatja, ha úgy akarja. (Természetesen azért, mert kemény maradt a szíve az embernek.)
Akkor már be is fejezem ezt a kenet meghatározását. Ez egy emberi fogalom - a Bibliában is úgy szerepel, mint fizikai kenet: olaj. Az ember szellemén van a kenet (Jézus: "felkent ENGEM az ÚR"), így minden cselekedetét az hatja át. A Szentlélek megnyilvánulása viszont sokkal magasabbrendű a kenetnél, hiszen Isten magasabbrendű az emberi szellemnél ("ahogy az egek magasabbak a földnél"). Például Saulra is rászállt a Szellem, úgyhogy prófétált, mikor egy csepp jószándék sem volt benne, hanem Dávidot megölni ment Sámuelhez (már nem volt rajta kenet!) - Isten megteheti. Ezt (magát a Szent Szellemet) hasonlítja Jézus a szélhez, ami mozog (itt nem CSAK a mozgásról van szó tehát).
Sőt, van más emberfeletti is, ami felette áll a kenetnek. Az Isten ismerete! "Mert szeretetet kívánok Én és nem áldozatot: az Istennek ismeretét inkább, mintsem égőáldozatokat." (Hóseás 6,6.) Amikor látszólag nem működik a "keneted", mint pl. Jánosnak a börtönben, attól még az Isten-ismeretével hatalmasan, Istennek tetszően szolgálhatott. Pál is pontosan tudta ezt. Ez az a sík, ami összeköti a kenetet a Szentlélekkel: az Isten-ismeret. Ez nem elmebeli tudás, hanem az, amire eleve épül az élő kapcsolat Ővele - tehát Isten munkája. Isten legalázatosabb műve, ami még emberfeletti, amellyel minden ember felé szolgál, és éppen azért teheti ezt, mert ehhez nem kell engedélyt kérnie. Be fogja tölteni az ÚR ismerete az egész Földet! (Habakukk 2,14.) Halleluja!
Legyetek áldottak, legyen áldás bennetek ez! Békesség!