HTML

Nameless blog, hiszen a cím részletkérdés

Hitbeli megtapasztalásaimat, gondolataimat gyakran le szoktam írni. Először csak szórakozásból nyitottam a blogot, majd jött az ötlet, hogy ha úgyis leírom a hitbeli dolgokat, akkor miért ne írjam azokat ide a blogba. Bízom benne, hogy aki olvas a blogomból, annak áldáseső fog a nyakába zúdulni és telibekapja őt Isten szeretete, ami ugyebár finoman szólva felülmúlja piciny kis képzeletünket. Na, nem azért bízom ebben, mintha olyan ügyes lennék a blogírásban, hanem azért, mert az áldáseső egyrészt mindenkinek mindig jól jön, másrészt meg hátha Isten van olyan kegyelmes, hogy a "grafomániámat" valami értelmesre felhasználja. A Szentlélek könnyeket felszárító és terheket a vállunkról leemelő szeretete ragyogja be a blog olvasóinak bensőjét, ahogy a felkelő Nap egy téli reggelen beragyogja a hóval fedett friss, csillogó tájat!

Friss topikok

Befejezett és folyamatos-befejezett jelen idő

2010.03.24. 18:17 Czimby

Nemrég az angol folyamatos-befejezett igeidőkön gondolkodtam el, milyen furcsa, hogy egy cselekvésnek egyszerre hangsúlyozza a hosszúságát és az eredményét is. Szakdolgozatom írása miatt is foglalkozom ilyen és hasonló kérdésekkel. Egy könyv a következőt írja többek között a folyamatos-befejezett jelen időről (present perfect continuous):

A cselekvés a múltban elkezdődött, és egészen mostanáig tartott (nem lényeges, esetleg nem is tudjuk, hogy mennyi ideig), vagy röviddel ezelőtt fejeződött be (nem lényeges, esetleg nem is tudjuk, hogy mennyi ideje), és valamilyen érezhető, látható nyoma van.

 

   It has been snowing - Esett a hó. (Most nem esik, de havas az úttest.)
  Someone has been smoking here - Itt valaki dohányzott. (Tehát füstszag van.)

A hóesés tehát nem egy pillanatig tartott, különben nem lenne havas az úttest. Rövidebb idejű történésnek nem lenne a jelenre kiható eredménye. Füstszag is akkor lesz, ha valaki nem egyetlen slukkot szippant, hanem hosszabb ideig cigizik, bár a cigizés itt most nem jó példa, mert nem biblikus, magunk és mások számára is negatív hatású szokás.

A gyüliben legutóbb az imáról volt szó és arról, hogy kitartóaknak kell lennünk az imádkozásban, mert a ki kér, mind kap; és a ki keres, talál; és a zörgetőnek megnyittatik. (Mt.7.8.) A zörgetés nem egy pillanatnyi cselekvés, hanem hosszabb ideig tart. Főleg a postásokra jellemző, hogy egyszer kopognak és mire kiér az ember, már csak az értesítést találja, hogy mikor veheti át a postán a küldeményt. A postások tehát nem kitartóak ezen a területen, mert sok más dolguk is van és nincs idejük arra, hogy megvárják a kibotorkáló lakót, és ehhez nem is fűződik érdekük. Viszont vannak olyan vendégek, akik fél órát is képesek az ajtó előtt dekkolni. Gyerekkoromban volt egy ismerősünk, akit ha pár másodpercen belül nem engedtünk be, a levélbedobó nyíláson keresztül is beszólogatott, hogy ő az, engedjük be. Egyszer egyedül voltam otthon és meghagyták, hogy senkit ne engedjek be és ilyenkor jött az illető; hát elég sok időt töltött az ajtó előtt, én is csodáltam a kitartását. Talán nem is ment el, hanem megvárta, míg szüleim hazaérnek. Máskor pedig olyan rafinált vendég kívánt bebocsátást nyerni, aki a levélbedobó nyíláson keresztül betekintve kiszimatolta otthonlétünket és ez alapján teljesen egyértelműnek vélte, hogy őt be fogják engedni.

Volt egy bíró egy városban, a ki Istent nem félt és embert nem becsült. Volt pedig abban a városban egy özvegyasszony, és elméne ahhoz, mondván: Állj bosszút értem az én ellenségemen. Az pedig nem akará egy ideig; de azután monda ő magában: Jól lehet Istent nem félek és embert nem becsülök; Mindazáltal mivelhogy nékem terhemre van ez az özvegyasszony, megszabadítom őt, hogy szüntelen reám járván, ne gyötörjön engem. (Lk.18.2-5.)

A kitartó vendégek kopogtatása és az a cselekvés, hogy az özvegyasszony a bírót kérlelte, folyamatos-befejezett igeaspektus: folyamatos, mert hosszabb ideig tartott, egyébként nem lényeges, mennyi ideig. Befejezett, mert meglett az eredménye: a vendégek végül bebocsátást nyertek, bármennyire is nem akartuk őket beengedni, az özvegyasszony kérését is meghallgatta végül a bíró és megszabadította. Ha nyelvészeti szempontból közelítjük meg, a keresztény életben az "imádkozni" ige lexikai jelentésénél fogva folyamatos-befejezett igeaspektust jelöl, magyarul kitartóaknak kell benne lennünk és van eredménye. Ha kitartóan kértünk valamit és végül meglett, azt angolul így mondhatnánk:

I have been praying - Imádkoztam (nem lényeges, esetleg nem is tudjuk, hogy mennyi ideig és valamilyen érezhető, látható nyoma van).

- o -

Lőn azokban a napokban, kiméne a hegyre imádkozni, és az éjszakát az Istenhez való imádkozásban tölté el. (Lk.6.12.)

Felmerült még, hogy ebben az igében a "kiméne" nem egyszeri cselekvésre utal, hanem Jézus többször is kiment azokban a napokban a hegyre imádkozni. Nem tudom, hogy a régies "kiméne" igealak utalhat-e a múltban többször megtörtént cselekvésre és az igerész angol fordításásában is utalhat az igeidő egyszeri és többszöri cselekvésre is ("At that time Jesus went up a hill"). A legjobb lenne kideríteni, hogy az eredeti görögben aπροσεύξασθαι és προσευχῇ vajon egyszeri múltbeli cselekvést jelöl-e csak vagy jelölhet-e a múltban többször végbemenő cselekvést is. Ha valaki ezt meg tudná mondani, kérem, szóljon! De feltételezem, a görögben sincs külön igeidő a múltban többször megtörtént cselekvés kifejezésére, tehát valószínűleg nem zárható ki, hogy Jézus azokban a napokban többször is felment egy hegyre imádkozni. Akkor nekünk még gyakrabban és kitartóbban kell!

- o -

Az angolul tanulóknak a befejezett jelen idő (present perfect) szokott még sok nehézséget okozni, de akik megtértek és Jézus szeretetét megtapasztalták, azok ezt is könnyebben megérthetik. Ők tudhatják, hogy Jézus szenvedése, kereszthalála és feltámadása a múltban történt, ugyan a távoli múltban, de eredménye a jelenben is érezhető: Jesus has died for you; Jesus has come to the Earth for you; Jesus has resurrected. Nem hívők mindezt valószínűleg egyszerű múlt időben mondanák. Tudván, hogy nem veszendő holmin, ezüstön vagy aranyon váltattatok meg a ti atyáitoktól örökölt hiábavaló életetekből (1Pét.1.18.). Ez nem múlt idő, hanem befejezett jelen, hiszen meg vagyunk váltva hiábavaló életünkből, nem a hiábavaló életünket éljük már (jobb esetben).

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://nameless.blog.hu/api/trackback/id/tr561865748

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.