HTML

Nameless blog, hiszen a cím részletkérdés

Hitbeli megtapasztalásaimat, gondolataimat gyakran le szoktam írni. Először csak szórakozásból nyitottam a blogot, majd jött az ötlet, hogy ha úgyis leírom a hitbeli dolgokat, akkor miért ne írjam azokat ide a blogba. Bízom benne, hogy aki olvas a blogomból, annak áldáseső fog a nyakába zúdulni és telibekapja őt Isten szeretete, ami ugyebár finoman szólva felülmúlja piciny kis képzeletünket. Na, nem azért bízom ebben, mintha olyan ügyes lennék a blogírásban, hanem azért, mert az áldáseső egyrészt mindenkinek mindig jól jön, másrészt meg hátha Isten van olyan kegyelmes, hogy a "grafomániámat" valami értelmesre felhasználja. A Szentlélek könnyeket felszárító és terheket a vállunkról leemelő szeretete ragyogja be a blog olvasóinak bensőjét, ahogy a felkelő Nap egy téli reggelen beragyogja a hóval fedett friss, csillogó tájat!

Friss topikok

Amikor a Szentlélek vezet

2010.03.03. 01:13 Czimby

Az elmúlt napon is tapasztaltam a Szentlélek vezetését. Úgy volt, olyan helyre megyek, ahol sok időm lesz olvasgatni, így pár könyvecskét be is pakoltam, de hirtelen hiányérzetem támadt: mi lesz, ha valamit leírni támadna kedvem? Kéne vinni jegyzetfüzetet is, amit egyébként ilyenkor nem szoktam vinni. Gondoltam, rendben, berakom azt is.
Elképzeléseimmel ellentétben nem volt alkalmam olvasgatni, de később a délután során megtudtam, aznap este lesz a gyülekezetben igehirdetés. Ilyen alkalmakra mindig vinni szoktam a jegyzetfüzetem, így most a jegyzetfüzetemmel állítva be, teljesen olyan volt, mintha tudatosan erre az alkalomra jöttem volna. Még jó, hogy hallgattam arra a hangra, Amely azt mondta, vigyem a füzetem.
Nem jutott el hozzám a hír, hogy aznap este tanítás lesz, de a Szentlélek gondoskodott róla, hogy úgy lehessek ott, hogy közben jegyzetelek a füzetembe. Ha mások elfelejtenek vagy nem tudnak szólni, akkor majd szól helyettük a Szentlélek. Remélem, az én hiányosságaimat is így kipótolja, amikor kell.
Affelől is bizonyosságot kaptam, hogy nem csak az én "grafomániám" a jegyzetelés, hanem Isten is azt akarja, hogy jegyzeteljek.

Az elmúlt héten volt egy másik kijelentése is számomra a Szentléleknek. Pár hete úgy gondoltam, nem szólok rá a gyerekekre, ha csúnyán beszélnek, teljesen felesleges, úgysem hallgatnak rám. Órák után beszélgettem az egyik tanulóval, szóba került az is, hogy egyesek csúnyán beszélnek és említettem neki, nem szólok érte, mert minek. Erre mondta, szólhatnék érte, hátha hallgatnak rám. Aztán elkezdtem szólni érte és meglepetésemre volt, aki utána elnézést is kért. Végül annyira belejöttem, hogy pár hét múlva szinte mindenkire rászóltam, aki káromkodik, hiszen ezzel Isten iránti engedelmességre is próbálom a gyerekeket tanítani. Azután egyik istentiszteleten arról volt szó, hogy nekünk hívőknek világítanunk kell a világban és tennünk kell az istentelenség ellen. Feltette azt a kérdést is az igehirdető, hogy "ma hány emberre szóltál rá, hogy ne káromkodjon?", s ennek a kérdésnek akkor nagyon megörültem, mert megértettem, hogy Isten akarata szerint cselekedtem, megértettem, hogy mit tehetek a munkahelyemen azért, hogy Isten országát valamilyen szinten képviseljem. De úgy gondolom, azért is szólnom kell, ha egy tanuló valaki másra vagy akár saját magára negatív szavakat mond.
Az sem elhanyagolandó, hogy Isten egy tanulót is felhasznált arra, hogy a káromkodás ellen elkezdjek tenni.

Szóval gyakorlatilag az élet bármely területére vonatkozóan adhat vezetést a Szentlélek, teljes mértékben akár azt is megmondhatja, hogy melyik órán melyik tanulóval mit kezdjek és erre már többször is volt példa. Mint már régebben írtam róla (ebben a bejegyzésben), nem véletlen, hogy milyen emberekkel vagyunk körülvéve és ebben nem azt kell nézni, hogy a másik emberben mi a hiba, hanem hogy Istennek ezzel az egésszel mi lehet a célja. Amikor ennek fényében észreveszem, hogy egyik-másik gyerek hasonló személyes problémákkal küzd, mint én, az radikálisan meg tudja változtatni a hozzá való viszonyulásomat. Eddig ez a módszer bizonyult a leghatékonyabbnak, a saját kis módszereimmel nem sokra mentem, bármit is találtam ki.
Fontos egy kereszténynek Isten szemszögéből látnia a munkahelyét: mire akarhat engem Isten megtanítani a kollégákon, a gyerekeken keresztül? Mire akarhat megtanítani engem azokon a tulajdonságaikon keresztül, amik zavarnak engem? Milyen saját negatív tulajdonságaimra jövök rá közben, amiken az Úr formálni szeretne? Milyen problémámmal szembesülök, amihez hasonlóval az egyik tanuló is küzd? Gyakorlatilag ilyen és hasonló kérdések képezik az egésznek a lényegét. Van, hogy rájövök: ami szenvedésen régebben valaha keresztülmentem, az segíthet, hogy egy rossz viselkedésű tanulónál megértsem, mi lehet a viselkedése hátterében.
A következő igével tudnám összefoglalni, a saját elképzeléseim és a fegyelmezés helyett milyen irányba vezet engem az Úr a munkahelyemen:

Egymás terhét hordozzátok, és úgy töltsétek be a Krisztus törvényét. (Gal.6.2.)
 

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://nameless.blog.hu/api/trackback/id/tr281804713

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása