HTML

Nameless blog, hiszen a cím részletkérdés

Hitbeli megtapasztalásaimat, gondolataimat gyakran le szoktam írni. Először csak szórakozásból nyitottam a blogot, majd jött az ötlet, hogy ha úgyis leírom a hitbeli dolgokat, akkor miért ne írjam azokat ide a blogba. Bízom benne, hogy aki olvas a blogomból, annak áldáseső fog a nyakába zúdulni és telibekapja őt Isten szeretete, ami ugyebár finoman szólva felülmúlja piciny kis képzeletünket. Na, nem azért bízom ebben, mintha olyan ügyes lennék a blogírásban, hanem azért, mert az áldáseső egyrészt mindenkinek mindig jól jön, másrészt meg hátha Isten van olyan kegyelmes, hogy a "grafomániámat" valami értelmesre felhasználja. A Szentlélek könnyeket felszárító és terheket a vállunkról leemelő szeretete ragyogja be a blog olvasóinak bensőjét, ahogy a felkelő Nap egy téli reggelen beragyogja a hóval fedett friss, csillogó tájat!

Friss topikok

Megtisztulás és növekedés

2009.10.10. 22:52 Czimby

A gyülekezet takarító raktárába bementem pár percre és olyan érzésem volt hirtelen, mintha az Úrnál lennék. Körülnéztem és különböző, nagyon sokféle tisztítószereket láttam meg mindent, ami a piszok, a szemét eltávolításához kell: szemeteszsákok, felmosóvödrök, ablaktisztítók, szőnyegtisztítók, vízkőoldó és sokféle megjegyezhetetlen nevű tisztítószer volt ott. Belegondoltam, hogy a mennyben az Úrnál is lehet egy hasonló raktár, ahol a nagyon sokféle szennyeződés, bűn eltávolítására mindenféle eszköz, szer megtalálható. Bár annyi közös mindegyik "takarítószerben" van, hogy Jézus vére van bennük. Az Úr tudja, hogy melyik szennyeződés esetén melyik flakont kell a polcról lekapni, majd akcióba lépni vele: Ő biztosan nem fogja az ablakot a szőnyegtisztítóval vagy a padlót a porronggyal megpróbálni megtisztítani, hanem biztosra megy. Ő nem fogja a kicsit poros felületet sem a vízkőoldóval megrohamozni, hiszen ahhoz elég a porrongy is. Persze ha a por alatt más szennyeződést is talál, nem elégszik meg a felszínes portörléssel, hanem további tisztítószereket vet be.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Mint írtam, szemeteszsákok is vannak nála, amiket kitesz oda, ahol hisznek Benne. Azért teszi ezeket ki, hogy ne mindenfele eldobáljuk a szemetet, hanem ebbe dobjuk bele, a tartalmát pedig kiüríti vagy Ő maga, ha megkérik rá, vagy a hívők, akik az Ő nevében megteszik ezt.

Ebben a raktárban egy öntözőkanna is volt, ami nem a tisztításra való, hanem az öntözésre: ez a növekedéshez kell. Az ember maga növekszik, nem Isten csinálja helyette a növekedést, de nélküle nem lennénk rá képesek: egy növény maga növekszik, nem a növekedést adó víz növekszik helyette, de ez a víz nélkülözhetetlen a növekedéshez, nélküle kiszáradna a növény. Az Úr tehát nem csak tisztára mos, hanem "botanikus" is egyben.

Vala egy embernek egy fügefája szőlejébe ültetve; és elméne, hogy azon gyümölcsöt keressen, és nem talála. És monda a vinczellérnek: Ímé három esztendeje járok gyümölcsöt keresni e fügefán, és nem találok: vágd ki azt; miért foglalja a földet is hiába? Az pedig felelvén, monda néki: Uram, hagyj békét néki még ez esztendőben, míg köröskörül megkapálom és megtrágyázom (Lk.13.6-8.)

Ő adja a tápanyagot is, amire szükségünk van. Ő teszi olyanná a földet körülöttünk, hogy a tápanyag el tudjon jutni a gyökerekhez, azaz megkapálja. Ezután a tápanyagot (az Igét) is hozza, majd Élő Vízzel megöntözi, ami a tápanyagot bemossa a fellazított földbe és eljuttatja a gyökerekig, ahol a tápanyag be tud épülni magába a növénybe, és ez a beépülés eredményezi a növekedést. Ha ez hiányozna, a növény nem növekedhetne, sőt elszáradna! Emberileg olykor talán elképzelhetetlennek tartjuk, hogy növekedjünk, és emberileg az is; de Istennek erre olyan megoldása van, amivel semmi más nem ér fel. Nem nekünk kell erőlködnünk a növekedésben, hanem csak szelíden kell fogadnunk a beoltott Igét, ami aztán beépül és növekedést hoz. Azt is lehet mondani talán, hogy semmit nem kell csinálnunk a növekedés érdekében, de azért ez nem teljesen igaz: táplálkoznunk kell hozzá. A kisgyerek számára nem kérdés, meg fog-e nőni és mitől, ő tudja, hogy amit a szülei adnak neki, azt kell megennie és nem gondolkozik azon, hogy mivel tudná magát "megnyújtani".

Ma (okt.10.) is levittem a szemetet. Ilyenkor ősszel azonban korábban sötétedik, és sötét volt ott, ahonnan ki kellett vinnem a szabadba. A kifelé vezető ajtóhoz a kulcscsomón lévő sok kulcs közül mindig úgy találtam meg eddig a megfelelő kulcsot, hogy világos van, és láttam, melyik kulcs az: a legsimább kulcs, amin nincs semmilyen írás, se semmi. Sötétben viszont nem hagyatkozhattam a szememre, ami először nehéznek tűnt, mégis talán rögtön elsőre megtaláltam a szokásos kulcsot a sok közül: a legsimább kulcs az, amin nincs semmi, azaz a legtisztább: Jézust is a tisztaságáról ismerhetjük meg, ha valami miatt nehézzé válna a tájékozódás. Sőt, fizikai szemünket háttérbe kell szorítanunk ahhoz, hogy Jézust meglássuk: nem a láthatókra kell tekintenünk, hanem a láthatatlanra, hiszen az Ő országa nem e világból való. Boldogok, akik nem látnak, mégis hisznek.

Ma (okt.17.) érdekes dolog történt: mintha két zárat egymással kicseréltek volna. A kulcs, amely a szabadba vezető ajtót nyitotta eddig (ahova a szemetet kell kivinni) nem működött: nem is volt az ajtó kulcsra zárva, és én sem tudtam bezárni. (Tehát a zárral történhetett valami.) Viszont a takarítószertárt csak azzal a kulccsal tudtam bezárni, amellyel eddig a kivezető ajtót. Ilyenkor összezavarodom, hogy - bár fél éve tudom, kedvenc kulcsom melyik ajtót zárja - rosszul emléxem arra, hogy melyik kulcs melyik ajtót nyitja. Azt akarhatja ezzel az Úr mondani, hogy ne a "szemét" (bűn) levivésével foglalkozzak, ne én próbálgassak megszabadulni attól, amitől meg kell, hanem tudjam Istenre bízni a megtisztulásom, hiszen ő minden titkot is tud rólam, Ő képes munkálkodni bennem és megtisztítani, minden eszköze megvan rá. Erre utalhat az is, hogy az egyik szemeteszsák olyan furcsán volt telerakva mindenféle furcsasággal, hogy alig tudtam megfogni és szét is szakadt, amikor levittem, ezért aztán nem is vittem le, hanem az egyik lépcsőfordulóban lévő kiváló tárolóedényben helyeztem el a tartalmát. Innen majd leviszik azok, akiknek ez a feladatuk.
Most tehát inkább a szennyeződések feltárásának az ideje van, a többit majd az Úr elvégzni.

Igazából az Úr "szemetese" talán leginkább a porszívó porzsákjához hasonlít: oda kerülnek a felszínre került szennyeződéseink, viszont a porzsákot folyamatosan ürítik, bűneink valóban nincsenek számotartva, hanem a letett, megbánt bűnök "tárhelye" folyamatosan ürül, nem pedig gyűlik itt az, amit ide teszünk.
 

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://nameless.blog.hu/api/trackback/id/tr71441512

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.