HTML

Nameless blog, hiszen a cím részletkérdés

Hitbeli megtapasztalásaimat, gondolataimat gyakran le szoktam írni. Először csak szórakozásból nyitottam a blogot, majd jött az ötlet, hogy ha úgyis leírom a hitbeli dolgokat, akkor miért ne írjam azokat ide a blogba. Bízom benne, hogy aki olvas a blogomból, annak áldáseső fog a nyakába zúdulni és telibekapja őt Isten szeretete, ami ugyebár finoman szólva felülmúlja piciny kis képzeletünket. Na, nem azért bízom ebben, mintha olyan ügyes lennék a blogírásban, hanem azért, mert az áldáseső egyrészt mindenkinek mindig jól jön, másrészt meg hátha Isten van olyan kegyelmes, hogy a "grafomániámat" valami értelmesre felhasználja. A Szentlélek könnyeket felszárító és terheket a vállunkról leemelő szeretete ragyogja be a blog olvasóinak bensőjét, ahogy a felkelő Nap egy téli reggelen beragyogja a hóval fedett friss, csillogó tájat!

Friss topikok

"Én vagyok az Út..."

2009.08.19. 01:07 Czimby

Egy látásom volt: Talán nem néztem a lábam alá és úgy mentem, és olyan helyre értem, ahol nem volt talaj a lábam alatt. Csak pár lépéssel léptem túl azt a területet, ahol még volt talaj, és hirtelen nagyon megijedtem, biztos voltam benne, hogy lezuhanok rögtön. (Bár nem volt szakadék, talán csak pár méteres, nem estem volna nagyot.) Mégsem zuhantam le, hanem megálltam a levegőben (ahogy azt néha rajzfilmek szereplői szokták), és ebben a helyzetben éreztem úgy, hogy most le fogok esni. Ennek ellenére nem estem le, sőt elkezdtem emelkedni felfele, jóval magasabbra, mint amekkorát amúgy esnem kellett volna.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://nameless.blog.hu/api/trackback/id/tr391321082

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.