HTML

Nameless blog, hiszen a cím részletkérdés

Hitbeli megtapasztalásaimat, gondolataimat gyakran le szoktam írni. Először csak szórakozásból nyitottam a blogot, majd jött az ötlet, hogy ha úgyis leírom a hitbeli dolgokat, akkor miért ne írjam azokat ide a blogba. Bízom benne, hogy aki olvas a blogomból, annak áldáseső fog a nyakába zúdulni és telibekapja őt Isten szeretete, ami ugyebár finoman szólva felülmúlja piciny kis képzeletünket. Na, nem azért bízom ebben, mintha olyan ügyes lennék a blogírásban, hanem azért, mert az áldáseső egyrészt mindenkinek mindig jól jön, másrészt meg hátha Isten van olyan kegyelmes, hogy a "grafomániámat" valami értelmesre felhasználja. A Szentlélek könnyeket felszárító és terheket a vállunkról leemelő szeretete ragyogja be a blog olvasóinak bensőjét, ahogy a felkelő Nap egy téli reggelen beragyogja a hóval fedett friss, csillogó tájat!

Friss topikok

A Szentlélek sosem pihen

2009.06.14. 23:33 Czimby

A Szentszellem: munkálkodik. A jelenléte elválaszthatatlanul együtt jár azzal, hogy munkálkodik is. Sosem tétlen. Ahol ott van, ott mindig csinál is valamit.

Istentiszteleten kaptam ezt a kijelentést és akkor gyorsan le is írtam. Régen kaptam már így kijelentést és nagyon örültem ennek.
Ritkán van, hogy az Úr így direkte kijelent valamit nekem Önmagával kapcsolatban, de ha ilyen történik, akkor általában olyan élményekre, megtapasztalásokra való visszaemlékezés által jönnek ezek a kijelentések, amik számomra nagyon sokat jelentenek. Megtérésem után az első úrvacsora alkalmával, és 4 évre rá egy dicsőítő koncerten voltak olyan megtapasztalásaim, amiket egész biztosan soha nem fogok elfelejteni: a Szentlélek jelenlétét szinte kézzelfoghatóan tapasztaltam. Az egyik ilyen megtapasztalásomat leírtam a blog legelső bejegyzésében, a másik megtapasztalásomról meg majd kéne írni.
A fenti kijelentés az első ilyen megtapasztalásomhoz kapcsolódik. Ma dicsőítés közben az élő vízről énekeltünk, és a dallamon, dicséreten keresztül felidéződött bennem az a régi megtapasztalásom. Ez a régi megtapasztalás annyira erőteljes volt, hogy még 10 évvel későbbre is közvetít olyan mondanivalót, ami talán evidens volt számomra, de akkor nem fogalmaztam meg konkrétan. Evidens volt számomra 10 éve, hogy a Szentlélek jelen van, és a jelenléte nem egy múló jó dolog volt, hanem történt is valami. És érzem, hogy a Szentlélek olyan személy, hogy nem csak jön aztán odébbáll és minden marad úgy, ahogy azelőtt volt, hanem otthagy valamit önmagából: valami sokszor megmagyarázhatatlant, természetfelettit: munkálkodik, dolgozik, szolgál. Leginkább a friss levegőhöz vagy az oxigénhez tudnám hasonlítani: jól esik beszippantani, jó, ha jelen van, de nem csak ennyi az egész, hogy jelen van és jó, hanem ezzel egyidejűleg éltet is. Lehet, hogy emberek megfordulnak bizonyos helyeken, és jelenlétük olyan, hogy ott voltak, de már nincsenek ott és nem is tettek ott különösebben semmit. A Szentlélek nem ilyen. Ha megjelenik valahol, akkor biztos, hogy csinál valamit: vagy rádöbbent Isten szeretetére, vagy bűnbánatra indít, vagy gyógyít, vagy vígasztal, vagy utat mutat, vagy erőt ad, esetleg többet is egyszerre. A Szentlélekhez elválaszthatatlanul szorosan hozzátartozik az a tulajdonsága, hogy nem tétlen.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://nameless.blog.hu/api/trackback/id/tr401185334

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.