A mai napon is volt takarítás, és történt egy érdekes dolog.
Megkértek, hogy vigyem le a szemetet. Ahhoz, hogy kijussak oda, ahova ki kell vinni, ki kellett nyitnom egy ajtót kulccsal, majd magam után visszafele be is kellett zárnom. Amikor másokkal jártunk arra, a legtöbbször gondban voltak, mert a kulcs egy olyan kulcscsomón van, amin kb. 10 másik kulcs is fityeg, és csak sokadszori próbálkozás után sikerül megtalálni azt a kulcsot, ami a kukához* vezető ajtót nyitja.
Mint már utaltam rá, szeretem elbízni magam, amihez adott némi alapot, hogy talán már mikor legelőször voltam arra, sikerült beazonosítanom a megfelelő kulcsot. Most is, azonnal tudtam, melyikkel kell az ajtót kinyitni, és rögtön vittem is oda, ahova való azt, amitől meg kell szabadulni. Amikor visszajöttem, be akartam zárni magam után az ajtót, de a kulcs mindig megakadt, mielőtt kattant volna a zár. Többször próbálkoztam, közben kinyitottam az ajtót és újra becsuktam, mégsem sikerült bezárnom. Megpróbálkoztam a többi kulccsal is: volt olyan kulcs, ami ugyancsak kattanás előtt akadt meg, volt olyan, ami belement a zárba, de semennyire nem lehetett elfordítani. Volt olyan kulcs is, ami nehezen bent bele a zárba, és olyan is, ami egyáltalán nem ment bele. Nem voltam már biztos abban sem, hogy a megfelelő kulccsal próbálkozom-e. Aztán újra a régóta jól bevált kulccsal próbálkoztam, és azt mondtam magamban: „Nem létezik, hogy ez a zár kifogjon rajtam” és utána hozzátettem: „Jézus nevében”. És a következő pillanatban el tudtam fordítani a kulcsot a zárban.
Kicsit elgondolkoztam ezen, mit akar ezáltal az Úr üzenni nekem. Nem lehet véletlen: a szemetet vittem ki, a szeméttől szabadultam meg, ami a bűnt jelképezi. Megszabadultam tőle, oda dobtam, ahova való. De teljesen elzárni nem tudtam az utat, ami összeköt vele, sőt még inkább elbizonytalanodtam, hogy a jó kulccsal próbálkozom-e. És végül Jézus neve segített.
Nem számoltam ugyan, életem során eddig hány ajtót zártam be kulccsal, de most végül nagyon könnyedén és finoman fordult el a kulcs, úgy, ahogy régebben soha. Talán nem is lehetett hallani a kattanást, érezni is alig, hogy egy akadály volt ott a zárban, amin a kulcs átfordult, csak annyit éreztem, hogy a kulcs tovább fordult, és utána már nem tudtam az ajtót kinyitni. Nem vagyok ugyan sem portás sem olyan, aki élete során rengetegféle zárat nyit ki és csuk be, de néhány ajtót már nyitottam ki és zártam be, és ez a finom záródás azt hiszem, egyedülálló volt egész eddigi életem során.
* Úgy tudom, a „gyehenna” szó szerinti fordítása kukát, szemetest, szeméttelepet jelent.
És néked adom a mennyek országának kulcsait; és a mit megkötsz a földön, a mennyekben is kötve lészen; és a mit megoldasz a földön, a mennyekben is oldva lészen. (Mt.16.19.)
Utólag szerk.: Egy hétre rá megint levittem a szemetet, és hasonló problémám volt az ajtóval. A megfelelő kulccsal próbálkoztam, de nem akart bezáródni. Jézus nevét újra segítségül hívtam, de most másképp segített: jött a gondolat, hogy a kilincset húzzam teljesen fel. Mondták mások is, hogy a kilincset fel kell húzni, de nem volt számomra világos, hogy mikor. Kiderült, hogy csak úgy lehet elfordítani a kulcsot a zárban, ha a kilincs teljesen fel van húzva, ez ilyen különleges ajtó. Most már tudom, hogyan lehet bezárni.
Viszont nem emlékszem, hogy a múltkor is felhúztam volna a kilincset, csak egyszerűen Jézus nevét hívtam segítségül és elfordítottam a kulcsot a zárban. Utólag már nem vagyok 100%-ig biztos abban, hogy nem nyúltam a kilincshez, csak feltételezem, hogy ha akkor is felhúztam volna a kilincset és ennek hatására záródott volna be az ajtó, akkor arra emlékeznék és most már egyből így zártam volna be. Viszont ha tényleg nem nyúltam akkor a kilincshez és úgy fordítottam el a kulcsot a zárban, akkor az valóságos csoda, mert fizikailag lehetetlenség így bezárni az ajtót...
