HTML

Nameless blog, hiszen a cím részletkérdés

Hitbeli megtapasztalásaimat, gondolataimat gyakran le szoktam írni. Először csak szórakozásból nyitottam a blogot, majd jött az ötlet, hogy ha úgyis leírom a hitbeli dolgokat, akkor miért ne írjam azokat ide a blogba. Bízom benne, hogy aki olvas a blogomból, annak áldáseső fog a nyakába zúdulni és telibekapja őt Isten szeretete, ami ugyebár finoman szólva felülmúlja piciny kis képzeletünket. Na, nem azért bízom ebben, mintha olyan ügyes lennék a blogírásban, hanem azért, mert az áldáseső egyrészt mindenkinek mindig jól jön, másrészt meg hátha Isten van olyan kegyelmes, hogy a "grafomániámat" valami értelmesre felhasználja. A Szentlélek könnyeket felszárító és terheket a vállunkról leemelő szeretete ragyogja be a blog olvasóinak bensőjét, ahogy a felkelő Nap egy téli reggelen beragyogja a hóval fedett friss, csillogó tájat!

Friss topikok

Hit és cselekedetek

2009.05.11. 23:15 Czimby

Jakab leveléről volt szó, és elgondolkoztam, mit is jelentenek a hit cselekedetei. Eddig mindig valami "egyértelmű" dologra gondoltam, de a 2009-es évben úgy látszik, a "hit" kérdése némiképp átértékelődik számomra, így elképzelhető, hogy a hithez tartozó, hitből fakadó cselekedetek is valami más megvilágításba kerülnek.

Valószínűleg nem tévedek abban, ha azt mondom, hogy a hit cselekedeteihez tartozik az, hogy másokkal jót tegyünk, segítsünk másokat. Ez azonban részben hit nélkül is menne, hiszen nem hívők is tesznek jókat másokkal, és olyan nem hívők is biztos vannak, akik több jót tesznek másokkal, mint én. Annyi mindenesetre van a dologban, hogy a hit cselekedetei jobb esetben nem önmagam felé, hanem mások felé irányulnak. De irányulhatnak magam felé is. Vagyis, úgy értem, ezek a cselekedetek nem attól lesznek a hit cselekedetei, mert mások felé irányulnak, hanem attól, hogy van bennük valami természetfeletti, ahogy a hitben is.

Akkor kezdett megvilágosodni számomra, mit jelent a hétköznapi életben használni a hitet, amikor rájöttem, hogy bizonyos rendkívüli dolgokat ha megteszek, azokban végül meglátom Istent valamilyen módon. Idővel egyre jobban be tudtam határolni, mik pontosan ezek a rendkívüli cselekedetek, rájöttem, hogy Isten ezek által vezetni akarja az életemet valamilyen irányba, és ahogy erre rájöttem, Isten "kikapta" a kezemből az irányítást: már inkább nem én keresem ezeket a rendkívüli lehetőségeket, hanem Isten hozza elém őket. Azon gondolkoztam el, hogy a hithez tartozó cselekedetek, amiről Jakab is beszél, éppen ezek. Vagy ezek is. Ez mondjuk kicsit "egoista" megközelítés, mert ezek a cselekedetek nem mások javát szolgálják, hanem azt segítik elő, hogy előbbre jussak azon az úton, amit Isten számomra kijelölt. Ezek által a cselekedetek által Isten csak engem akar formálni, elkészíteni valamire, "bátrabbá" tenni, stb.

Szóval valami olyasmit jelenthetnek a hit cselekedetei, hogy az ember olyan dolgokat tesz, amiket megtérése, újjászületése előtt nem tett volna, és ezeknek a tetteknek az okát nem lehet racionálisan megmagyarázni, mert természetfeletti dolgok. Ebbe sokminden beletartozik, a hit megvallása, bizonyságtétel is; az is, ha valakit betölt a Szentlélek, és ezáltal, a Szentléleknek engedelmeskedve több szeretettel van mások iránt. Sőt, leginkább akkor jelentkezhetnek a hit cselekedetei, amikor az ember telve van Szentlélekkel, mert minél inkább telve van, annál kevésbé tudja ezt elrejteni.

Jakab leveléből az derül ki, hogy nem jó dolog elküldeni a szűkölködőket úgy, hogy nem segítünk nekik, tehát ez is a hit cselekedete. De az is, hogy Ábrahám engedve Istennek, elvitte Izsákot feláldozni, ez nem mások szolgálatára történt. Kicsit hasonló, amiket én próbálok mostanában tenni "bátorságból", persze Ábrahám eseténél ez jóval light-osabb.

Jak 2. 14-26.: Mi a haszna, atyámfiai, ha valaki azt mondja, hogy hite van, cselekedetei pedig nincsenek? Avagy megtarthatja-é őt a hit? Ha pedig az atyafiak, férfiak vagy nők, mezítelenek, és szűkölködnek mindennapi eledel nélkül, És azt mondja nékik valaki ti közületek: Menjetek el békességgel, melegedjetek meg és lakjatok jól; de nem adjátok meg nékik, a mikre szüksége van a testnek; mi annak a haszna? Azonképen a hit is, ha cselekedetei nincsenek, megholt ő magában. De mondhatja valaki: Néked hited van, nékem pedig cselekedeteim vannak. Mutasd meg nékem a te hitedet a te cselekedeteidből, és én meg fogom néked mutatni az én cselekedeteimből az én hitemet. Te hiszed, hogy az Isten egy. Jól teszed. Az ördögök is hiszik, és rettegnek. Akarod-é pedig tudni, te hiábavaló ember, hogy a hit cselekedetek nélkül megholt? Avagy Ábrahám, a mi atyánk, nem cselekedetekből igazíttatott-é meg, felvivén Izsákot, az ő fiát az oltárra? Látod, hogy a hit együtt munkálkodott az ő cselekedeteivel, és a cselekedetekből lett teljessé a hit; És beteljesedett az Írás, a mely ezt mondja: Hitt pedig Ábrahám az Istennek, és tulajdoníttatott néki igazságul, és Isten barátjának neveztetett. Látjátok tehát, hogy cselekedetekből igazul meg az ember, és nem csupán hitből. Hasonlatosképen pedig a tisztátalan Ráháb is, avagy nem cselekedetekből igazíttatott é meg, a mikor a követeket házába fogadta, és más úton bocsátotta ki? Mert a miképen holt a test lélek nélkül, akképen holt a hit is cselekedetek nélkül.

János első levelében pedig konkrét felkérés van arra, hogy ha Jézus értünk adta az életét, ugyanmár csináljunk mi is valamit embertársainkért:

1Jn.3.16-19.: Arról ismertük meg a szeretetet, hogy Ő az ő életét adta érettünk: mi is kötelesek vagyunk odaadni életünket a mi atyánkfiaiért. A kinek pedig van miből élnie e világon, és elnézi, hogy az ő atyjafia szükségben van, és elzárja attól az ő szívét, miképen marad meg abban az Isten szeretete? Fiacskáim, ne szóval szeressünk, se nyelvvel; hanem cselekedettel és valósággal. És erről ismerjük meg, hogy mi az igazságból vagyunk, és így tesszük bátorságosakká ő előtte a mi szíveinket.

Mint látható, a végén az is ott van, hogy ezekkel is tehetjük bátorságosakká magunkat, vagyis az a "bátorság", amit korábban is nem a mások felé irányuló cselekedetekkel kapcsolatban írtam, itt is visszaköszön.

Figyelemre méltó még a jól ismert Jn.3.16 és az 1Jn.3.16 párhuzama:

Jn.3.16.: Mert úgy szerette Isten e világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy valaki hiszen ő benne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.
1Jn.3.16.: Arról ismertük meg a szeretetet, hogy Ő az ő életét adta érettünk: mi is kötelesek vagyunk odaadni életünket a mi atyánkfiaiért.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://nameless.blog.hu/api/trackback/id/tr121116150

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.