HTML

Nameless blog, hiszen a cím részletkérdés

Hitbeli megtapasztalásaimat, gondolataimat gyakran le szoktam írni. Először csak szórakozásból nyitottam a blogot, majd jött az ötlet, hogy ha úgyis leírom a hitbeli dolgokat, akkor miért ne írjam azokat ide a blogba. Bízom benne, hogy aki olvas a blogomból, annak áldáseső fog a nyakába zúdulni és telibekapja őt Isten szeretete, ami ugyebár finoman szólva felülmúlja piciny kis képzeletünket. Na, nem azért bízom ebben, mintha olyan ügyes lennék a blogírásban, hanem azért, mert az áldáseső egyrészt mindenkinek mindig jól jön, másrészt meg hátha Isten van olyan kegyelmes, hogy a "grafomániámat" valami értelmesre felhasználja. A Szentlélek könnyeket felszárító és terheket a vállunkról leemelő szeretete ragyogja be a blog olvasóinak bensőjét, ahogy a felkelő Nap egy téli reggelen beragyogja a hóval fedett friss, csillogó tájat!

Friss topikok

Emberi döntések, isteni tervek

2008.12.25. 16:02 Czimby

Látszólag vannak olyan dolgok, amiket "Isten nélkül is lehet csinálni", pontosabban saját magunkra kell hagyatkoznunk. Naponta kerülünk döntések elé, döntenünk kell, mit, hogyan fogunk tenni, és egy döntésnél két (vagy több) lehetőség közül egyik sem biblikusabb a másiknál. Ezekben a helyzetekben a Szentlélek nem mindig ad útmutatást, magunkra kell hagyatkoznunk.

Így voltam a múlt héten is. Két egymást követő napon volt vizsgám, viszont a vasutassztrájk miatt problémásnak tűnt, hogy az első vizsga után hazajöjjek, majd másnap újra elutazzak. Felmerült a lehetőség, hogy az egyetem közelében aludjak valahol. Döntenem kellett, vagy ott alszom, vagy hazajövök aludni. Mindkét lehetőség mellett szóltak érvek és ellenérvek, pl. ha ott alszom, az jóval többe kerül, viszont kialudhatom magam, több időm marad a vizsgára felkészülni és biztosan időben oda tudok érni. Végül az ottalvás mellett döntöttem, annak ellenére, hogy úgy látszott, nagy valószínűséggel utazással is oda tudtam volna érni időben.

Este, amikor a szálláson voltam, történt valami: Isten levett a vállamról egy terhet. (Ezt most itt részletesen nem fejteném ki. Tömören: én sosem tévézek, de a szálláson volt tévé, és megnéztem egy filmet. A filmben azonosulni tudtam az egyik szereplővel. A szereplő olyan dolgokat tett, amiket akár én is megtehettem volna, és ezeknek a dolgoknak másokra negatív hatása volt. Másoknak idővel súlyos szenvedést okozott ez a szereplő a viselkedésével, én pedig együttéreztem a szenvedő emberekkel. Ezért nem tudtam tovább azonosulni ezzel a tulajdonságommal, és megszabadultam.) Nem számítottam erre, és biztos vagyok benne, hogy ha itthon maradok, akkor ez nem alakul így.

De ha csupán az emberi oldalát nézzük az egésznek, nem volt érdemes ott aludni, egyáltalán a vizsgán megjelenni, mert a vizsga nem sikerült. Én sem értem, miért, hiszen tanultam rá, és ha nem is tudtam mindent, kettesnél is jobb jegyre számítottam. Emberileg nézve nem volt értelme utazás előtt sok időt eltölteni szálláskereséssel is. Amikor pont karácsony napján megnéztem az interneten a jegyem (ami a tanár "karácsonyi ajándéka", ahogy ő maga fogalmazta), az első gondolatom az volt, hogy felesleges volt az egész felhajtás. A második gondolatom volt csak, hogy mégsem volt felesleges, hiszen így vett le Isten a vállamról egy terhet, amit biztosan nem tudott volna levenni, ha hazajövök aludni. (Pedig nem így kéne gondolkoznom, nem kellene egy pillanatra sem elfelejtenem, hogy mit kaptam Istentől azáltal, hogy ott aludtam.)

Érdekes, hogy emberi döntésemet Isten felhasználta a saját céljaira, ugyanakkor abból, ami miatt a döntést hoztam, nem lett semmi.

Az is érdekes, hogy problémák vannak az országban, leáll a közlekedés, és Isten ezt is a javamra tudja fordítani. Mennyivel könnyebb lenne az életünk, ha ezeket az emberi, társadalmi problémákat nem a rossz oldalukról közelítenénk meg, hanem csak Istenre néznénk, akinek mindennel célja van!

A vizsga után a hazautazás sem ment könnyen, nehéz volt rájönnöm, milyen járművel tudok hazajönni és ez sok időt elvett a napomból, s még a vizsgám sem sikerült - de megérte. :)

Azt is sejtem egyébként, Isten mire akar tanítani engem azzal, hogy a vizsga nem sikerült. Tanárunk nyakában ott van egy kereszt (nyaklánc), de én nagyon a lenézést érzem a tanárunkban. Ez az, amit nehezen bírok, ha valaki többre tartja magát másoknál. Ráadásul a tanulnivaló is nehezen hozzáférhető, interneten érhető el, és a számítógép előtt ülve, a monitort bámulva szerintem lehetetlen tanulni, ehhez nyomtatott anyag kell. Egyrészt rengeteg az anyag ahhoz, hogy kinyomtassam (bár nagy részét mégis kinyomtattam, ami a tanulástól vette el az időt), másrészt a digitális anyag is hagy kívánnivalót maga után, kis odafigyeléssel tanulhatóbbra, könnyebben nyomtathatóra is meg lehetett volna csinálni. (Ezt én is megcsinálhatnám, sőt részben meg is csináltam, ami megint csak a tanulástól vette el az időt.) Talán jogosan, kritikus módon állok a tanárunkhoz, nincs éppen pozitív véleményem róla. Azt akarja Isten, hogy ezt feladjam. Ilyenkor szeretem bizonygatni a saját igazamat és számonkérni másokon jogos elvárásaimat, pláne, ha a másiknak is magas elvárásai vannak velem szemben (tudás a vizsgán). Ezeket nehéz az Úrra bízni és felszabadulni a nyomás alól - de nem lehetetlen!

Minden lehetséges annak, aki hisz. (Mt. 9.23.)

 

UI.: Természetesen meglett a vizsga, Istennek hála érte. És nem is akárhogy lett meg, Isten elé vittem a dolgot, és a tanárunk úgy írta be a javítások eredményét, hogy nincs nyoma annak, hogy az első próbálkozás nem sikerült. Úgy látszik, elhamarkodott előítéleteim voltak tanárunkkal szemben.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://nameless.blog.hu/api/trackback/id/tr55841346

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása