HTML

Nameless blog, hiszen a cím részletkérdés

Hitbeli megtapasztalásaimat, gondolataimat gyakran le szoktam írni. Először csak szórakozásból nyitottam a blogot, majd jött az ötlet, hogy ha úgyis leírom a hitbeli dolgokat, akkor miért ne írjam azokat ide a blogba. Bízom benne, hogy aki olvas a blogomból, annak áldáseső fog a nyakába zúdulni és telibekapja őt Isten szeretete, ami ugyebár finoman szólva felülmúlja piciny kis képzeletünket. Na, nem azért bízom ebben, mintha olyan ügyes lennék a blogírásban, hanem azért, mert az áldáseső egyrészt mindenkinek mindig jól jön, másrészt meg hátha Isten van olyan kegyelmes, hogy a "grafomániámat" valami értelmesre felhasználja. A Szentlélek könnyeket felszárító és terheket a vállunkról leemelő szeretete ragyogja be a blog olvasóinak bensőjét, ahogy a felkelő Nap egy téli reggelen beragyogja a hóval fedett friss, csillogó tájat!

Friss topikok

Ne gyűjtsetek magatoknak kincseket a Földön...

2008.09.30. 22:12 Czimby

A munkahelyemmel kapcsolatban kicsit furcsán alakultak a dolgok. A részletekbe nem megyek bele; a lényeg, hogy el kellett ott olyan munkát vállalnom (néhány órát), amiről meg vagyok győződve, hogy Isten előtt nem teljesen kedves. Emberi erőfeszítéseimmel nem tudok ezellen mit tenni, maximum Istenben bízni, hogy megakadályozza valamilyen módon, hogy ezeket az órákat elvállalhassam. Kényszernek érzem ezt a néhány órát. Mivel nem tudok ellene mit tenni, egy nyomasztó érzés volt rajtam. Ennek súlya alatt megfogalmazódott bennem, hogy legszívesebben nem fogadnám el érte a pénzt sem, nem akarok ezért a zsebemben több pénzt tudni. Elhatároztam, hogy attól a pénztől, amit ezért a pár óráért kapni fogok, a lehető leghamarabb meg fogok szabadulni, és teljes egészében oda fogom adni Isten céljaira pl. adakozáskor vagy más módon. (Ezért a pár óráért kapott bérem egyébként jelentős részét fogja képezni fizetésemnek, mivel nem keresek sokat.)

Régebben több energiám volt arra, hogy a munkámat jól el tudjam végezni, több örömöt és kevesebb aggódást okozott a munkám. Az utóbbi időben kevés erőt érzek magamban a munkámhoz, inkább csak aggódást, mint örömöt okoz. Viszont tegnap újra úgy tudtam a munkám végezni, mint régebben, örömmel, igazán élveztem. Először nem értettem, mi történt, de aztán megértettem: mivel elhatároztam, hogy a munkámért kapott pénz jelentős részét a zsebemből át fogom adni Istennek, teljesen lemondok erről a pénzről, Isten elkezdett engem ebben megáldani. Itt jöttem rá, hogy fontos volt számomra, hogy a fizetésem egy részét félretegyem magamnak, hogy a későbbi esetleges nehéz időkben legyen tartalékom. Magam akartam a jövőmet bebiztosítani, és nem hittem el, hogy a jövőm Isten kezében van.
Főnököm nyomására kénytelen voltam elvállalni olyan munkát, amit nem szerettem volna, és ami Isten előtt sem lehet igazán kedves. Emiatt egy teher nehezedett rám - tehetetlennek éreztem magam az igazságtalansággal szemben. A teher súlya alatt, a tehetetlenség érzése alatt hoztam egy döntést, hogy nem fogom megtartani a pénzt, amit ezért a munkáért kapok. És ezzel felszabadult a szívem arra, hogy a jövőmet ne én próbáljam bebiztosítani, hanem bízzam rá Istenre. Eddig nem gondoltam volna, hogy a rám nehezedő lelki nyomás ilyen gyümölcsöket tud "kipréselni" belőlem. Éreztem régebben is, hogy a pénz túl fontos számomra, de nem tudtam ezzel mit kezdeni. Szívesen adtam pénzt jó dolgokra, adakozásra, de akkor is a szívem mélyén abban bíztam, hogy amit félreteszek, az fogja a jövőmet meghatározni, nem pedig Isten mindenhatóságában, gondviselésében bíztam.

Régóta próbálok olyan munkahelyet találni, amire igazán azt mondhatom, hogy az valóban a munkahelyem, amely Isten szerint való, de eddig még nem sikerült találnom. Most, hogy felszabadult a szívem arra, hogy el tudjam fogadni Istentől, hogy az Ő kezében van a jövőm, nem pedig a zsebemben lévő pénz mennyisége határozza meg, most bizonyára elgördült egy akadály azelől, hogy találjak egy igazi munkahelyet. Az Úr formál engem, lemetszi a vadhajtásokat, és amikor eljön az ideje, akkor adja meg, amit kérek Tőle, pl. a munkahelyet. Minden szőlővesszőt, a mely én bennem gyümölcsöt nem terem, lemetsz; mindazt pedig, a mely gyümölcsöt terem, megtisztítja, hogy több gyümölcsöt teremjen. (Jn.15.2.) Ezért nem is kell sürgetni a dolgokat; az Úr tisztogat engem, ezáltal tudom majd megfelelő helyre tenni az életemben azt, amit adni fog. Most értettem meg, hogy amikor nyomás és nehézségek nehezednek rám, azok is azért lehetnek, hogy meg tudjon tisztítani, fel tudja szabadítani a szívemet minden megkötözöttség, öncélúság, magam csinálta börtön rabláncai alól. Most, hogy egy ilyet átéltem, hitem, reményem lett arra vonatkozóan, hogy a többi nehézségemből is valami hasonlót fog az Úr kihozni.

Ne gyűjtsetek magatoknak kincseket a földön, hol a rozsda és a moly megemészti, és a hol a tolvajok kiássák és ellopják; 
Hanem gyűjtsetek magatoknak kincseket mennyben, a hol sem a rozsda, sem a moly meg nem emészti, és a hol a tolvajok ki nem ássák, sem el nem lopják.
(Mt.6.19-20.)

Ha én magam akarom a saját jövőmet bebiztosítani, az rengeteg aggódással, erőfeszítéssel jár, ráadásul az egész egy pillanat alatt semmivé válhat, mert a jövőmre félretett pénzemet ellophatják, vagy akármi is történhet vele (jöhet infláció, tűzvész, árvíz, a bank csődbe mehet). Isten viszont mindenek felett áll; terve van az életemmel, az Ő tervét pedig semmi nem akadályozhatja meg. Valószínűleg nem az a terve, hogy az éhhalál küszöbén tengessem életem, hanem meg fog adni mindent, hogy örömmel és békességgel, és ami a legfontosabb: tiszta szívvel szolgálhassam. Talán nem feltétlenül ad anyagi jólétet, de hiszem, hogy meg fog adni mindent a jövőben, amire szükségem van, és az Ő jelenlétében nem kell szűkölködni. Mert ismeritek a mi Urunk Jézus Krisztusnak jótéteményét, hogy gazdag lévén, szegénnyé lett érettetek, hogy ti az ő szegénysége által meggazdagodjatok. (2Kor 8.9.)

Dicsőség és hála az Úrnak mindezért!

4 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://nameless.blog.hu/api/trackback/id/tr99689862

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

endike · http://barathendre.wordpress.com/ 2008.10.09. 00:07:54

Na várjunk csak, itt megint problémáim vannak ám az írásoddal! :)

Igen, az igaz, hogy azt tanuljuk Istentől hogy elégedjünk meg azzal ha ételünk és ruhánk van, de ez nem jelenti azt hogy nem akarja hogy többünk legyen. Sőt, kötelességünk is többre törekedni, már akinek van ereje és tehetsége.
Jézusról is olvassuk hogy asszonyok szolgáltak neki a vagyonukból.
De nem csak erre kell gondolni. Isten akarata az is hogy valaki tisztességesen vezesse a házát, birodalmát. Ha van lakásod, nem szorulsz arra hogy más lakást biztosítson neked (pl. mert hajléktalan vagy). Ha van munkahelyed, aludnod kell valami kényelmes helyen, hogy rendesen helyt állhass.
És még sorolhatnám. Tehát igenis Isten akarata hogy "ne csak 2 cm-t lássunk előre" és ennek megfelelően éljünk.

Czimby 2008.10.09. 00:53:31

Aha, értem. Én arra gondoltam, hogy a jövő miatti görcsös aggódás az, ami nem jó.
Meg tényleg jó 2 cm-rel előbbre látni. Illetve jó lenne. Nekem olyan fura a helyzetem, hogy sok-sok éve hiába próbálkoztam 2 cm-rel előbbre látni, sehogy se ment. Most sem megy, minden emberi erőfeszítés ellenére sem. Van, hogy az ember életében ott van egy Góliát, amit le kell győzni. Nemrég kaptam látást arra vonatkozóan (írtam is erről, a "hardcore"-os keskeny utas bejegyzésben), hogy ehhez merre fog vezetni az utam. Egyelőre csak ezt az első lépést látom, de még erről sem tudom elképzelni, hogyan tud kivezetni ebből az állapotból. Nem olyan könnyű az élet; van, amikor az ember rájön, hogy teljesen Istenre van utalva, és képtelenség 2 cm-rel előbbre látni.
Egyébként teljesen OK, amit írtál.

endike · http://barathendre.wordpress.com/ 2008.10.09. 07:24:37

Értem és megértem amit írsz.
De amúgy már most is távolabbra tervezel, ha egyetemre jársz. :)

Czimby 2008.10.09. 12:59:50

Ja, végülis igaz. Ugyanakkor az is igaz, hogy ez az egyetemre járás ugyan az én beleegyezésemmel és döntésemmel történt, de inkább úgy fogalmaznám, hogy oda sodort "az élet", mintsem az én előrelátásom eredménye, hogy most oda járok. Egyébként pont mostanában kezdtem rájönni, hogy ez a suli, hogy most ide járok, nem is áll messze Isten akaratától.