HTML

Nameless blog, hiszen a cím részletkérdés

Hitbeli megtapasztalásaimat, gondolataimat gyakran le szoktam írni. Először csak szórakozásból nyitottam a blogot, majd jött az ötlet, hogy ha úgyis leírom a hitbeli dolgokat, akkor miért ne írjam azokat ide a blogba. Bízom benne, hogy aki olvas a blogomból, annak áldáseső fog a nyakába zúdulni és telibekapja őt Isten szeretete, ami ugyebár finoman szólva felülmúlja piciny kis képzeletünket. Na, nem azért bízom ebben, mintha olyan ügyes lennék a blogírásban, hanem azért, mert az áldáseső egyrészt mindenkinek mindig jól jön, másrészt meg hátha Isten van olyan kegyelmes, hogy a "grafomániámat" valami értelmesre felhasználja. A Szentlélek könnyeket felszárító és terheket a vállunkról leemelő szeretete ragyogja be a blog olvasóinak bensőjét, ahogy a felkelő Nap egy téli reggelen beragyogja a hóval fedett friss, csillogó tájat!

Friss topikok

Mert Krisztus jó illatja vagyunk Istennek (2Kor.2.15.)

2008.09.25. 23:54 Czimby

Kifogyófélben volt itthon az a fajta dezodorom, amire az Úrtól vezetést kaptam, hogy azt használjam. Gyüli után elmentem hát a Tescoba, ahol rögtön betáraztam kettőt is, nehogy még véletlenül is kifogyjon.

Gondoltam, teszek még egy kört ebben a rendkívül modern üzletben. Belebotlottam egy olyan könyvbe, melynek ára nem kevesebb, mint a fizetésem fele, de nagyon megtetszett. Döntés elé kerültem: megvegyem, vagy ne vegyem? Eszembe jutott a tanítás egy részlete, amit kevéssel azelőtt a gyüliben hallottam: "Minket, 60-70-80-90 kilós húsdarabokat (valaki esetleg több vagy kevesebb) akar Isten használni arra, hogy a tervét itt a Földön megvalósítsuk - minket, akik sokszor még azt sem tudjuk eldönteni, megvegyünk-e valamit a boltban vagy ne". A csodaszép könyvet szorongatva a kezemben hirtelen magamra ismertem. És csak álltam a polc mellett, mint egy Isten tervét beteljesíteni elhívott húdarab, és nem tudtam, kiadjak-e ennyi pénzt ezért a könyvért vagy ne. Még szerencse, hogy ekkora feladatot kaptam én is az Úrtól. Ez nagyon jó, és tényleg belegondolni se semmi, hogy milyen fontos vagyok Neki. Az akaratát beteljesíthetné bármilyen más módon, egy csettintéssel, azonban Neki én kellek, mi hívők kellünk Neki, szüksége van ránk. Azonban egy valamit nem tudtam még: mi legyen a könyvvel? Ha megveszem, sajnálni fogom, hogy ennyit kiadtam érte. Ha nem veszem meg, a könyvet fogom sajnálni. Megoldhatatlannak látszott ez a súlyos probléma, és nem láttam rá olyan megoldást, amivel tényleg maximális elégedettséggel tudtam volna kijönni a szituációból. Hosszas gondolkodásom közepette a körülöttem süvöltő mammon szélviharában megcsapott egy finom, lágy szellő, amely nagyon halkan azt súgta nekem: "Ne vedd meg!" Visszatettem a könyvet a polcra és rájöttem: nekem erre a könyvre egyáltalán nem is lett volna szükségem. Annyi könyvem van otthon már, ami ugyanerről szól, hogy ezzel már nem is tudnék mit csinálni - ráadásul a többit se nagyon használom. Valójában az történt velem az üzletben, hogy a könyv csodás formatervezése, a szép, csillogó lapok és a színes képek megigéztek, hogy ez a könyv nekem kell. Tényleg nagyon érdekelnek az ilyen témájú könyvek, de nagyon keveset olvasgatom azokat is, amik megvannak. Egy régebbi tanítás is eszembe jutott, amit a gyüliben hallottam: Ne hagyjátok magatokat megígézni! Nagyon tudnak hatni az emberre különböző marketingfogásokkal, az ember érzékszerveire. Elhitetik az emberrel, hogy szüksége van olyasvalamire, amire valójában nincs is szüksége. Az ilyen esetekben otthon kap csak a fejéhez az ember: "Jaj, mit fogok én csinálni egy tízezer forintos égigérő vascsicsergővel? Nekem ilyen soha nem is kellett..." 

A legfigyelemreméltóbb, hogy először reménytelennek láttam ezt a "rendkívül súlyos" helyzetet; úgy éreztem, nem tudok belőle győztesen kikerülni: vagy a könyvet fogom sajnálni, vagy a pénzt. És a Halk Szellő után mégis úgy tettem vissza a polcra a könyvet,  hogy minden veszteség nélkül tudtam a pénztár fele venni az utam, ahol egyébként két gyülissel is találkoztam. Csak feltételezni tudom, hogy míg én megvettem azt a dezodort, amire vezetést kaptam az Úrtól, hogy azt a fajtát használjam, addig ők olyan fajta sampont vagy szappant vásároltak, melynek használatára szintén az Úrtól kaptak vezetést. Csodálatos, hogy az Úr vezet minket - még kis dolgokban is. Nem tudom még ugyan, mi a terve Istennek az életemmel, és az előttem lévő útból csak annyit látok, ami közvetlen előttem van. De óriási számomra az is, hogy a dezodorra költött pénzem semmiképpen nem hiábavalóság, és minden nap azt az illatot szippanthatom be, mely az Úr jelenlétére, vezetésére hívja fel a figyelmem. Nem is vennék én holmi bóvli, kétszer ilyen drága, gagyi dezodort - ha a nők esetleg döglenek is tőle, a démonok nem.

A pénztárnál természetesen megint olyan vevő volt előttem, aki a Tesco jelentős részét felvásárolta, és nyilván direkt azért, hogy többet kelljen pont énnekem sorbanállnom. Szeretet ide vagy oda, ez a jelenség negatív hatással volt az idegrendszeremre, a Szellem gyümölcseit rossz gyümölcsök kezdték felváltani: harag, szeretetlenség... Igen ám, de kosaram tartalmával "betárazva", az ördög már nem rúg labdába olyan könnyen, s eszembe jutott egy másik tanítás, amit a gyüliben hallottam (aki ezeket a tanításokat tartotta, nyilván meglehetősen otthon van a marketing területén): "Amikor felmegy benned a pumpa, mert akkora sor van előtted, és nem halad az a sor, akkor hol van a Szentszellem?" Na, rögtön lelepleződött gyarló, türelmetlen természetem, megbántam, amit meg lehet, és az Úrra gondoltam, Akit el is kezdtem volna hangosan dícsérni, ha éppen nem a Tescoban lettem volna, ugyanis a "Legyetek józanok" ige is eszembe jutott. Először biztos voltam benne, hogy az előttem álló vevő kártyával fog fizetni, hogy még tovább tartson a dolog, de miután ez nem így történt, még ezért is hálát tudtam adni, természetesen csak magamban.

Még azt is meg kell említenem, hogy Tesco előtt gyüliben adakozásnál két bankó közül végül a nagyobb értékűt dobtam a kosárba. (Senki ne gondoljon nagy értékű papírpénzekre, a legkisebb értékű papírpénzekről beszélek.) A Tescoban a pénztárnál éppen pontos összeget tudtam így fizetni a kisebbik bankóval, és nem terheltem meg a pénztárcámat súlyos, de értéktelen visszajáró fémpénzekkel, és a pénztárosnak sem kellett a visszajáróval bíbelődnie. Ez ugyan szinte teljesen lényegtelen, de ha ilyen piti dolgokra is odafigyelő húsdarabokra bízta Isten a terve megvalósítását... hát Ő tudja. Ő kibír engem valahogy így is, hogy ilyen vagyok, talán e sorok kedves olvasója is túlteszi magát valahogy ezen a bekezdésen.

8 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://nameless.blog.hu/api/trackback/id/tr75682106

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Czimby 2008.09.27. 01:29:09

Le merném fogadni, hogy a pszichológiában járatos nem hívők azt mondanák, hogy a "Ne vedd meg!" és a könyv visszarakása után leírtak nem más, mint kognitív disszonancia vagy valami elhárítási mechanizmus. Egyébként döntéshelyzetek után a helytelen döntését tényleg hajlamos az ember beállítani úgy, hogy mégis jól döntött, de itt másról van szó.
Egy döntéshelyzetbe is lehet úgy bekerülni, hogy nem látom még át teljesen a helyzetet.
Csak amikor a Szentlélek szól, nem tudom még, miért szólt; miután megteszem, amit mondott, akkor jövök rá, hogy úgy volt jó. Ehhez kell egyébként a hit, amire a Bibliában is találunk "hasonló" (bár jóval súlyosabb) példákat, pl. Zsid.11.

endike · http://barathendre.wordpress.com/ 2008.09.28. 00:15:04

Az az igazság, hogy én a Bibliában azt olvasom, hogy Isten látomásokban vagy álmokban szól az emberhez. Természetesen az Igéjén kívül, amely a fő csatornája. Ritkán szól álomban és látomásban. Inkább elvárja az embertől, hogy növekedjen az Igéjén, legyen egyre bölcsebb, egyre jobban ismerje meg Istent, hogy meg tudja tenni az Ő akaratát.
Álom, látomás ritka esetekben van. Sőt, a Biblia alapján fontos "üdvtörténeti" (hú micsoda szakszó) eseményekkor.

Ezért nem teljesen világos nekem, hogy te most viccelsz csak hogy Isten szólt neked milyen dezodort használj, vagy komolyan gondolod???

endike · http://barathendre.wordpress.com/ 2008.09.28. 00:17:51

Illetve a látomásokon és álmokon kívül még úgy is hogy konkrétan hallható a hangja. De ez még ritkább, és még fontosabb eseményekkor történik csak meg.

Az is furcsa, hogy sok hívő az Igéből való bölcsesség és értelem tanulását (amely Isten ismeret) nem tartja eléggé szellemi dolognak. Valami mást tartanak szelleminek, pl. ha úgy vélik hogy Isten sugallt nekik valamit, "érezték a szívükben hogy Isten szólt hozzájuk" meg hasonlók. Pedig én ilyeneket nem nagyon olvasok a Bibliában.

Czimby 2008.09.28. 12:08:27

Na, de Endi! :) Csak nem neked kell magyaráznom, hogy egy keresztény művész nem csak olyan alkotást hozhat létre, ami közvetlenül arra szólít fel, hogy "térj meg"? Jelen blogbejegyzésem szándékosan bővelkedik szépirodalmi eszközökben. Szándékosan rögtön egy szokatlan, megdöbbentő, megbotránkoztató mondattal indítok, ezzel szándékosan feszültséget keltek. Ezt a feszültséget aztán feloldom, hiszen olyan dolgokról írok, melyek közvetve vagy közvetlenül a dezodorhasználat következményei. Elsőre megakadhat a kedves olvasó, hogy milyen dolog már, hogy dezodorhasználatra vezetést kapok Istentől. Viszont éppen ennek a feszültségnek a feloldásáról szólnak a további sorok. Csak az első két sort olvastad? :(

Az is furcsa, hogy azt gondolod, nem tartom eléggé szellemi dolognak az Igéből való bölcsesség és értelem tanulását. Miből következtetsz erre? Azért, mert a blogbejegyzéseimet nem arról írom, hogy Igét olvasok - ezt jobb esetben minden keresztény teszi - már azt gondolod, ezt nem is teszem? Vigyázz, mert azt gondolod, hogy belémlátsz, és ez veszélyes! Igenis "sugallhat" valamit Isten, nem csak a bibliaolvasáson keresztül, és ez is olyan változásokat okozhat bennem, hogy elhagyjam bűneimet vagy hasonló, vannak ilyen tapasztalataim, akár olvasod a Bibliában, akár nem. Ha ezeket a "sugallatokat" kritizálod, az nagyon veszélyes, mert azt sugallhatod ezáltal nekem, hogy menjek vissza a bűneimbe! Nem tudod, miket írsz! A bűnből pedig az ördög nem hozhat ki engem, erre csak Isten képes, akár szerinted bibliai módon, akár nem.

Szándékosan nem fejtettem ki, hogyan vezetett el Isten arra, hogy egy bizonyos fajta dezodort használjak, mert ez nem hiszem, hogy nagyon érdekes lenne itt. Azt sem tudhatod, nem Ige által kaptam-e erre vezetést. Szándékosan hagyom nyitva blogbejegyzésemben a kérdést, amiből olyan következtetéseket vonsz le, melyek egyrészt nem is igazak, másrészt meglehetősen távol állnak a blogbejegyzés mondanivalójától. A tescós esetemről akartam írni részletesen, nem pedig arról, hogy miért azt a fajta dezodort használom. Van egyébként még egy igen pozitív gyümölcse ennek a számodra megbotránkoztató dolognak, de erről azért sem írok, mert nagyon személyes.

Czimby 2008.09.28. 14:28:32

Mindazonáltal elismerem, Endi, hogy abban teljesen igazad van, hogy fontos az Igéből bölcsességet, istenismeretet merítenünk, fontos az Igét olvasni. Ebben teljesen egyetértek. És az is lehet, hogy nekem többet kéne ezt tennem - mondjuk nem éppen azért, amiért említed, mert Isten más módon is vezethet. Persze fontos, hogy az igeolvasás, imádság és Isten vezetése egyensúlyban legyen. De az Úr szólhat ahhoz is, aki mondjuk nem nagyon olvassa a Bibliát, mert pl. nem szeret olvasni és nehezen érti még meg, mit üzen ezen keresztül neki Isten. Különbözőek vagyunk, valaki sokat olvassa a Bibliát és építi így magát, viszont pl. az imádság nehezebben megy neki. Van, aki alázattal jobban rá tud helyezkedni Isten vezetésére, de pl. nehezebben tud másokért imádkozni.

Írhatnál arról, az igeolvasás által hogyan szól hozzád Isten, hogyan növekszik így az istenismereted, milyen személyes tapasztalataid vannak ezzel kapcsolatban, szerintem tanulhatnék belőle. Azt mondjuk nem értem, hogyan tudná a bibliaolvasás teljes mértékben kiváltani azokat a dolgaimat, amiket Te nem tartasz biblikusnak.

Czimby 2008.09.30. 21:32:17

Egyébként nem hiszem, hogy Isten csak "fontos, üdvtörténeti" eseményekkor ad direkt vezetést, álmokat, látásokat. A Biblia megírásának időszaka az elejétől a végéig gyakorlatilag egy nagy, fontos üdvtörténeti korszak volt. Ha most nem ilyen időket élünk, és nem vehetünk példát Isten embereiről a Biblia alapján, akkor miért is kéne, hogy engem érdekeljen, hogy hit által Isten emberei mit és hogyan csináltak?(L. pl. Zsid.11.) A Biblia mondanivalója mindig aktuális volt, van és lesz!

Egyébként honnan tudod, hogy nem élünk üdvtörténeti korszakot? 2000 éve azt sem tudták az emberek, hogy hogyan is lesz ez az egész Jézus-dolog. Egyesek azt hitték, látható módon jön el Isten országa. Időre pontosan, ha jól tudom, senki nem tudta, mikor fog eljönni Jézus testben a Földre. Mi se tudhatjuk, hogy mikor jön vissza, bármely pillanatban visszajöhet, nem tudhatjuk, mikor jön el az elragadtatás, 1000 éves birodalom és amik meg vannak írva.
Meg az is meg van írva: "És lészen azután, hogy kiöntöm lelkemet minden testre, és prófétálnak a ti fiaitok és leányaitok; véneitek álmokat álmodnak; ifjaitok pedig látomásokat látnak." (Jóel próféta 2.28.) Az ApCsel 2.17-ben nagyjából ugyanez le van írva. Honnan tudod, hogy ezek az idők mikor jönnek el, és hogy még nem jöttek el?

Egyébként ha az zavar, hogy azt mondom, vezetést kaptam Istentől, hogy milyen dezodort használjak: nem álom, nem látomás által kaptam ezt, és nem szólt hozzám személyesen Isten hangja.

endike · http://barathendre.wordpress.com/ 2008.10.09. 00:03:13

Ejnye megint félreérted amit írok. :) Csak amiről írtál, arról írtam véleményt, nem a rólad meg a teljes életedről. :)
De, elolvastam az egészet, éreztem is az ironizálást, de a dezodoros dolgot nem oldottad fel eléggé. :)

Szóval a viccet félretéve: nem írtam azt hogy most ne lenne fontos üdvtörténeti korszak. Csak arra akartam utalni, hogy a Bibliában amikor valakihez szólt Isten akkor azok nagyon fontos dolgok voltak.
Azt se tagadom, hogy kicsi dolgokban is szól Isten, bármilyen módon, de azért vigyázzunk ezzel, mert Isten igenis elvárja és parancsolja hogy tanuljunk tőle bölcsességet az Igéjéből, és az alapján éljünk. Ez is Isten vezetése, a Szellem vezetése!

Czimby 2008.10.09. 01:04:35

Na, így már rendben. Lehet, hogy nem oldottam fel eléggé a dezodoros dolgot. Ha jön "ihlet", még irogatom a bejegyzést.
Tetszik, amit az Igével kapcsolatban írsz (bölcsesség tanulása), és tényleg örülnék, ha személyes példát is tudnál említeni.