HTML

Nameless blog, hiszen a cím részletkérdés

Hitbeli megtapasztalásaimat, gondolataimat gyakran le szoktam írni. Először csak szórakozásból nyitottam a blogot, majd jött az ötlet, hogy ha úgyis leírom a hitbeli dolgokat, akkor miért ne írjam azokat ide a blogba. Bízom benne, hogy aki olvas a blogomból, annak áldáseső fog a nyakába zúdulni és telibekapja őt Isten szeretete, ami ugyebár finoman szólva felülmúlja piciny kis képzeletünket. Na, nem azért bízom ebben, mintha olyan ügyes lennék a blogírásban, hanem azért, mert az áldáseső egyrészt mindenkinek mindig jól jön, másrészt meg hátha Isten van olyan kegyelmes, hogy a "grafomániámat" valami értelmesre felhasználja. A Szentlélek könnyeket felszárító és terheket a vállunkról leemelő szeretete ragyogja be a blog olvasóinak bensőjét, ahogy a felkelő Nap egy téli reggelen beragyogja a hóval fedett friss, csillogó tájat!

Friss topikok

A nagy kitörés - Keskeny út, sokadik felvonás

2008.09.10. 14:40 Czimby

Isten néha olyan dolgokon keresztül szól hozzám, amikkel Tőle nagyjából függetlenül foglalkozom. Fejtörést okozhat, vajon tetszik-e Istennek, ha szabadidőmben számítógépes játékokkal játszom. Ez nem feltétlen bűn, nem is feltétlenül hasznos. Meglepetésemre az Úr ezt használta fel legutóbb, hogy szóljon hozzám.

Előfordulhat, hogy egyes játékok menete, célja párhuzamba állítható azzal az úttal, amin Isten segítségével járnunk kell. A "Nagy szökés" (The great escape - itt inkább "nagy kitörésnek" fordítom) című játékban egy koncentrációs táborban találjuk magunkat, ahol telnek a napok, egyik a másik után, éljük a foglyok mindennapi életét a szögesdróton belül. A játék célja: meg kell szökni a táborból. Ha a játékot elindítjuk és nem nyúlunk a géphez, a gép automatikusan végzi azokat a teendőket, amiket egy fogolynak el kell végeznie (reggeli, sorakozó, stb.). Így telhet nap nap után, és minden nap kicsit lejjebb ereszkedik a reménységet, kedvet, életerőt jelző zászló a képernyő szélén. Ha teljesen leér alulra, akkor már nincs esélyünk a megszökésre, mert reményünk úgy elhagyott, hogy a fogoly nem is hajlandó kitörni az automatikus fogoly üzemmódból, hiába nyomkodjuk a gombokat. Viszont ha ezt nem várjuk meg, hanem még reménnyel telve teszünk olyan dolgokat, melyek a koncentrációs tábor rendjének áthágását, de a szökés elősegítését jelentik, a táborban töltött napok során elvesztett reményünket visszakaphatjuk. Alapvető tehát egyébként a keresztény életben is, hogy ne törődjünk bele azokba a korlátokba, melyek leuralják életünket, fogva tartanak, mintha egy koncentrációs tábor szögesdrótjai közé lennénk szorítva. A tábor vezetősége igyekszik teljes uralma alatt tartani a foglyokat, és nem gondolnánk, hogy a tábor egyes részein, ahova minket nem engednek be a "démonok" (őrök), a szökésünket, kitörésünket elősegítő tárgyak találhatók meg.
Ha megnyomjuk az írányító gombokat, kiléphetünk az automatikus fogoly üzemmódból és beléphetünk olyan helyekre, szobákba, ahova engedelmes fogolyként sosem mennénk, Ezeken a helyeken, szobákban vannak azok a tárgyak, melyek segítségével meg lehet szökni. Ehhez valóban olyan helyekre kell belépnünk, ahova fogolytársaink nem lépnek be, (miközben élik a foglyok sivár hétköznapjait) és ahol az őrök szobája, lakhelye van. Ha ezeken a tiltott helyeken egy őrrel összefutunk, zárkába tesz minket, ahonnan csak másnap reggel jöhetünk ki. Stratégiát kell kidolgoznunk, taktikáznunk kell, hogy túljárjunk fogvatartóink eszén. Ennek vannak nyilvánvaló, józan ésszel könnyen belátható elemei is, pl. sorakozó közben ne feszegessük a közvetlenül ott lévő ajtót, melyen nem szabad bemennünk. Sietni, kapkodni sem kell, egy nap alatt nem lehet megszökni (ennek egyéb oka is van, erre később kitérek), hiszen minden napnak van egy olyan szaka, amikor bizonyos helyeken kevésbé fordulnak elő az őrök, amikor ezeket a helyeket bejárhatjuk, felderíthetjük, a tárgyakat összegyűjthetjük. Egyszerre sok tárgyat nem vihetünk magunkkal, mert azt már észrevennék nálunk az őrök, ezért egy helyre többször, több nap során is vissza kell térnünk.
Egy nap alatt azért sem lehet megszökni, mert minden nap reggel érkezik egy csomag, melyben a szökéshez szükséges tárgyakat találhatjuk meg (egyszerre csak egyet), így legalább négy nap, mire az összes, szökéshez szükséges tárgyhoz hozzájuthatunk. Egy könnyen hozzáférhető, bár számunkra tiltott helyen találhatjuk meg reggelente a "szeretetcsomagot". Igazán keveset kell tenni érte, hogy hozzáférjünk, de ha nem vesszük magunkhoz és nem bontjuk ki, akkor nem jön következő reggel a következő csomag, így saját kitörésünket késleltetjük - így ha később kapunk észbe, hogy meg kéne szöknünk, és már kevesebb időt szeretnénk ezzel tölteni, mert sok időt vesztettünk, akkor sem tudunk megszökni egyik pillanatról a másikra, mert mindenképpen meg kell várnunk a következő csomagot is, összesen négyet. Az első csomagban egy zacskó cukorkát találunk - ez az a tárgy, amivel semmit nem tudunk kezdeni, és elveheti a kedvünket, hogy a csomagot legközelebb is kibontsuk, pedig a következő csomagban van a csípőfogó, mellyel a szögesdrótot átvághatjuk. Túl lelkes foglyok a csípőfogón felbátorodva rögtön át is tépik a szögesdrótot és mennek - de merre? Nem tudni egyelőre, merre visz az út a szögesdróton túl, kell ehhez is útmutatás, Istentől iránytű. Azon kívül még a határon is át kellene majd lépnünk, ahol ha nem tudjuk igazolni magunkat, visszahoznak a táborba. Nem ér véget az egész azzal, ha a szögesdróton kívülre kerülünk! Csak az ellenség táborán belül találhatjuk meg azokat a tárgyakat, melyek utat mutatnak nekünk abban, hogy merre tovább. Csak akkor tud Isten ebben megsegíteni minket, ha türelmesen kivárjuk, míg eljön az ideje, hogy a nyomorúságból megszabaduljunk és mindent odaadjon nekünk Isten, amire szükségünk van, hogy tovább tudjunk lépni. Ezért mindenképpen meg kell várnunk a negyedik napot, amikor a csomagban egy iránytűt találunk. Az iránytű a Szentszellemet jelképezheti: Ő mondja meg, hogy merre visz az út. Minden nap be kell hát lépnünk arra a helyre, ahova az ördög nem akarja, hogy belépjünk, és ahol ezeket a tárgyakat az Úr odaadja nekünk, amik segítségével meg tudunk szabadulni. Ezen a helyen adja az Úr oda nekünk csomagjait, ajándékait. És nem kell elkeserednünk, ha elsőre csak egy zacskó cukorkát találunk a csomagban, ami semmire sem jó; meg akar próbálni bennünket az Úr, tényleg rá tudjuk-e bízni magunkat, és nem azért keressük a jelenlétét, mert szabadok akarunk lenni, hanem azért, mert szeretjük Őt.
A szabaduláshoz tehát elengedhetetlen, hogy átvegyük ezeket az ajándékokat közvetlenül Istentől. Persze előfordulhat, hogy esetleg pont akkor toppan be egy ellenséges őr ebbe a szobába, amikor az Úr ajándékát át akarjuk venni, és ezért egész nap fogdában kell lennünk. De ekkor sem adjuk fel! Mit csinálunk, ha nem sikerült? Legközelebb megint megpróbáljuk!!! Ugye előfordult már, hogy az Úrral akartál lenni kettesben, de pont akkor történt valami, ami miatt az egészből nem lett semmi, és emiatt az egész napod sivárabb lett, a fogdában? Ugyanakkor mit vesztesz vele, ha minden nap újra megpróbálod, ha nem is sikerül? A koncentrációs táboron belül lényegében mindegy, hogy a foglyok mindennapjait élve vagy fogoly, vagy ha a fogolytáboron belül még egy másik börtönbe is becsuknak. Így is fogoly vagy, úgy is, a lényegen igazából nem változtat, és nincs vesztenivalód azzal, ha az Úr jelenlétébe próbálsz belépni több sikertelenség ellenére is, hogy átvedd az ajándékokat, amiket a szabadulásodhoz elkészített. Ezeket az ajándékait szépen sorban, egymás után adja - sürgetni nem lehet; úgy adja, olyan sorrendben és olyan időközönként, ahogy neki tetszik. De keresnünk kell Őt ehhez, be kell lépnünk a helyre, ahol az ajándékait átvehetjük, a jelenlétébe.
Mint említettem, szabadulásunk szempontjából elengedhetetlen, hogy Istentől átvegyük ezeket az ajándékokat. De nem elég. A fennmaradó "szabadidőnkben" mit csinálunk, éljük a foglyok mindennapjait? Persze, néha tehetjük ezt is, hogy az ellenséges őröket becsapjuk, sőt bizonyos mértékben kell is, hogy ebből is kivegyük részünket (taktika). De nem úszhatjuk meg, hogy tegyünk egy "sétát" az ellenség területén, lakhelyén, hálószobájában, ahol a többi tárgyat megtalálhatjuk, amik a szabadulásunkhoz kellenek. Csak a látszat, hogy a szögesdróton kívülre kerülve az iránytűvel (a Szentszellem vezetésével) már teljesen szabadok is vagyunk. Persze egy elkeseredett fogoly csak addig lát, hogy a szögesdróton kívülre kerüljön, onnan már mindegy, mi lesz, onnan már csak jobb lehet. De nem, hiszen a koncentrációs tábor az ellenség országának a területén van, ahonnan még el kell jutnunk saját országunkba, és a határon komoly problémáink lehetnek, ha nem tudjuk igazoltatni magunkat. A játékban (több kulcs megtalálását és az ajtók kinyitását követően) egy ellenséges őr hálószobájában megtalálhatjuk a hamis papírokat, melyek a sikeres szökéshez elengedhetetlenek. Ezek a papírok persze csak az ellenség számára hamisak, számunkra ez a Bibliát jelképezheti. Jézus a kísértések idején is mindig az Írás szavaival válaszolt az ördögnek: "Meg van írva..." Erre az ördög békén hagyta, nem tudott rá mit mondani.
Mivel egyszerre nem tudjuk a játék során az összes tárgyat, amire szükségünk van,  magunknál tartani, néha le kell tennünk tárgyakat, hogy újabbakat felvehessünk. Ezeket a letett tárgyakat azonban az őrök megtalálhatják és magukhoz vehetik. Ezt elkerülendő van egy hely, ahova az ellenséges őrök nem tudnak utánunk jönni: hálószobánkban ha eltoljuk a kályhát, egy alagútrendszert találhatunk. Ez egy titkos hely, ide sosem jönnek utánunk az őrök, akkor sem, ha látják, hogy bementünk oda - számukra ez a hely hozzáférhetetlen. Fontos, hogy tényleg megtaláljuk belső szobánkban azt a kis zugot, ahova az ellenség nem tud utánunk jönni. (Te pedig a mikor imádkozol, menj be a te belső szobádba, és ajtódat bezárva, imádkozzál a te Atyádhoz, a ki titkon van; és a te Atyád, a ki titkon néz, megfizet néked nyilván. Mt.6.6.) Ez lehet a főhadiszállásunk, ahol csak és kizárólag az Úr és én tartózkodunk. Itt bátran tárolhatjuk az ajándékokat, amiket az Úrtól kaptunk vagy az ellenség területéről elhoztunk saját szabadulásunk érdekében. Nem kell, hogy innen bárkinek is kivigyük megmutatni értékeinket, amik segítségével megszabadulhatunk, mert itt vannak biztonságban. Majd elég lesz, ha azt megtudják az emberek, hogy megszabadultunk, az elég meggyőző lesz számukra, addig csak legfeljebb kritizálhatják a kitöréshez félretett eszközeinket, legfeljebb csak azt mondogatják nekünk, hogy úgyse fog sikerülni. Az alagút a kályha mögött van: a kályha meleget ad, ahol hideg időben megmelegedhetünk. Az Urat is ilyen helyen kell keresnünk, ahol érezzük, hogy meleg (szeretet) van. Hozzá mehetünk mindig "melegedni". Az is lehet, hogy szinte a fagyhalál közelébe kell kerülnünk ahhoz, hogy annyira értékesnek találjuk a kályhát és annyira közel menjünk hozzá, hogy megtaláljuk azt az ellenség elől is elrejtett belső zugot a belső szobánkban, ahol teljes biztonságban érezhetjük magunkat és ahol semmitől sem kell félnünk, mert ott hatalmas keze mindentől megvéd. A kályha melege és a kályha mögötti zug megtalálása a megtéréssel állítható párhuzamba.
Ha nem ragadunk le annál, hogy a kályha mögötti zugban megbújjunk és biztonságban érezzük magunkat, észrevehetjük, hogy ez a zug egy olyan alagútrendszer, amely a tábornak egy olyan részére vezet, ahonnan könnyebben meg lehet szökni. Persze a viszonylag hosszú alagútban sötét van, így csak akkor tudunk benne eljutni az említett helyre, ha egy lámpát viszünk magunkkal. A lámpát szintén az ellenség területén találhatjuk meg, nagyjából ott, ahol a "Bibliát" (papírokat) is. Lámpa nélkül is használhatjuk ezt az alagutat az ellenség elől való megbújásra, de igazi funkciójára csak akkor tudunk rájönni, ha lámpával megyünk be ide. Persze leélhetjük az egész életünket a fogolytáborban úgy, hogy ebben az alagútban kuksolunk: telnek a napok és egyre csökken a reményérzetünk, hogy valaha kitörjünk, míg a belső szobánkból ki sem lépünk. Így persze egyetlen ellenséges őrrel sem kell találkoznunk, de foglyok maradunk, és reményünk teljesen el is veszhet, hogy valaha kitörjünk.
Az alagút közvetlen a szögesdrót melletti helyre vezet, ahonnan aránylag könnyen ki lehet törni a csípőfogó használatával. Az alagút legvégén, mielőtt a felszínre tudnánk jönni, egy omlást találhatunk. Ezt egy lapáttal távolíthatjuk el, melyet szintén az ellenség területén találhatunk meg.

A kitöréshez (szökéshez) az kell, hogy a szögesdróton kívülre vergődjünk, és kezünkben legyen mind az iránytű (a Szentszellem vezetése), mind a papírok (a Biblia). Egyszerre csak két tárgy lehet nálunk, ezért először a csípőfogóval és pl. az iránytűvel a kezünkben át kell vágnunk a szögesdrótot, le kell tennünk az iránytűt, majd vissza kell mennünk a papírokért. Ez a legnehezebb része a játéknak: ha nem kellene papírokat és iránytűt magunkkal vinnünk (vagy a kettő közül csak az egyiket kéne), akkor sokkal könnyebb lenne - így könnyen észrevehetnek és elkaphatnak az őrök, és a szökéshez szükséges tárgyakat is elveszik tőlünk, vissza kell menni értük az eredeti helyükre az ellenség területére. Ha azt a tárgyat veszik el tőlünk, amit az Úr jelenlétében találhatunk meg a kis csomagban, mint ajándékot, másnap reggel az Úr újra odateszi nekünk ezt, újra átvehetjük tőle! Éppen ezért még sokadszor is érdemes lehet megpróbálni!
 

7 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://nameless.blog.hu/api/trackback/id/tr31657247

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Czimby 2008.09.15. 12:56:06

Gondoltam, hogy neked tetszeni fog. :D

endike · http://barathendre.wordpress.com/ 2008.09.16. 00:55:51

Azért egy nagyon fontos dolgot kihagytál ebből az egészből... sőt, pont azt amiről főleg szól a Biblia: az ember bűnös, és a saját gonoszságától kell menekülnie, azt kell megútálnia.

Czimby 2008.09.16. 13:35:17

Hidd el, minden nap küzdök ez ellen is. De éppen ebben is eszköz a Szentlélek vezetése és a Biblia, meg az, hogy bemenjünk az Úr jelenlétébe imádság által. Már annyira utálom saját bűnösségemet, hogy nem tudom magam hova tenni, de végső soron az Istennel való személyes és mély kapcsolat, ami ebben is áttörést ("szökést") eredményezhet.
Az őrök, fogvatartók szimbolikusan értendők: mindenki azt helyettesíti be a helyükre, ami őt fogva tartja. Ez sok esetben bűn is lehet, sőt. Ha az ember igazán elmélyül az Istennel való élő kapcsolatában, akkor lepleződik le igazán, mik a személyes bűnök.
Szerintem egyébként fontosabb, hogy a Biblia nem csak azt mondja rólad, hogy bűnös vagy és változnod kell, hanem azt is, hogy Isten úgy szeret téged, ahogy vagy! Szeretetre méltó vagy a szemében, nagyon! És ez indíthat végső soron arra is, hogy a bűneidet elhagyd.

Szóval a lényeg, az őrök, fogvatartók helyébe mindenki behelyettesítheti a bűnöket meg mindenféle dolgokat.

Egyébként itt a blogomban nem tanításokat vagy prédikációkat írok, hanem azt, amire úgy érzem, Isten éppen rávilágított nekem. Ettől még lehet, hogy másnak másra vagy máshogy világít rá. Ha úgy alakul, esetleg majd írok direkt a bűnökről is egyszer. Különben szándékosan nem nagyon írok a blogomban a saját bűneimről, nem szívesen teregetem itt ki őket. Inkább Isten előtt teregetek. :)

Czimby 2008.09.17. 03:03:02

Egyébként igazad van, Endi. Az ember fogvatartói sok esetben a bűnök.
Úgy érzem, szándékosan nem neveztem meg konkrétan egyetlen fogvatartót sem, se bűnt, se mást (ha jól emlékszem), erről külön regényt lehetne írni. A fogvatartók között a bűnök is ott vannak, de hogy a fogvatartók mekkora részét képezik a saját bűneim és mekkora részét egyéb dolgok, azt nem tudom, és ez az arány mindenkinél más lehet. Saját bűneimen kívül fogva tarthatnak engem más emberek bűnei, átkok, a saját Góliátom (vö. Dávid és Góliát) és valószínűleg más dolgok is. Nem érzem magam "felkenve" arra, hogy a fogvatartók mibenlétéről írjak, most ezeket a sorokat is eléggé erőltetettnek érzem részemről.

De úgy érzem, lesz még itt szó a bűnről. :) Köszi, Endi, hogy te is felhívtad rá a figyelmem.

endike · http://barathendre.wordpress.com/ 2008.09.18. 23:22:37

Nem a te életedről írtam, hanem erről a blog bejegyzésről. :)

Van itt egy jó kis játék, ha érdekel: blenderartists.org/forum/showthread.php?t=135224

Bibliai témájú. :)

Czimby 2008.12.11. 14:26:52

Elmúlt vasárnap pont arról volt szó nálunk istentiszteleten, mik tarthatják az embert fogva, azaz gyakorlatilag arról, ami ebből az írásból kimaradt. Valóban, ennek jelentős részét a bűnök képezik, és a bűnökről még két másik istentiszteleten is szó lesz, de a bűnök mellett kb. 5 más, egyáltalán nem elhanyagolandó dolog is ide tartozik. Ezekről itt nem írnék, mások gondolataival nem célom "ékeskedni" ebben a blogban. (Az üdvbizonyosságról szóló bejegyzésben nemrég így is megtettem.) Ha valakit érdekelnek, kik pontosabban a fogvatartók, írjon nekem e-mailt (szipucsu2 giliszta fríméjl pötty húú), ott szívesen válaszolok erre. :)

Más: mostanában jöttem rá, hogy pl. a Z: Steel Soldiers 2 című játék is értelmezhető lenne bibliai szemszögből: el kell foglalunk az ellenség területeit, közben harcolva az ellenséggel. De ez valószínűleg sok stratégiai játékra igaz.