HTML

Nameless blog, hiszen a cím részletkérdés

Hitbeli megtapasztalásaimat, gondolataimat gyakran le szoktam írni. Először csak szórakozásból nyitottam a blogot, majd jött az ötlet, hogy ha úgyis leírom a hitbeli dolgokat, akkor miért ne írjam azokat ide a blogba. Bízom benne, hogy aki olvas a blogomból, annak áldáseső fog a nyakába zúdulni és telibekapja őt Isten szeretete, ami ugyebár finoman szólva felülmúlja piciny kis képzeletünket. Na, nem azért bízom ebben, mintha olyan ügyes lennék a blogírásban, hanem azért, mert az áldáseső egyrészt mindenkinek mindig jól jön, másrészt meg hátha Isten van olyan kegyelmes, hogy a "grafomániámat" valami értelmesre felhasználja. A Szentlélek könnyeket felszárító és terheket a vállunkról leemelő szeretete ragyogja be a blog olvasóinak bensőjét, ahogy a felkelő Nap egy téli reggelen beragyogja a hóval fedett friss, csillogó tájat!

Friss topikok

Paraklétosz

2008.04.06. 15:46 Czimby

Nemrég újra kezdtem dolgozni egy dallamon, amely által üzenetek kezdtek átjönni az Úrtól. Isten arra a tulajdonságára kezdett bővebben rámutatni, amit a görögben így mondanak: paraklétosz, azaz vígasztaló. A "paraklétosz" szó jelentése azonban ennél többet takar, mint amit a "vígasztaló" szavunkkal visszaadunk belőle. Olyasmit jelent pontosabban, hogy "ott van vele", "mellette áll", "megsegíti", "megvígasztalja", "utat mutat", de talán még a "felszabadít" jelentése is megbújik itt.
Gondolkoztam, mi legyen a zeneszám címe. Paraklétosz, ami közvetlenül a Szentlélekre utal? Esetleg Szentháromság, mert a vigasztaláshoz (parakleo) mindhárom személyre szükség van? (Ha Jézus nem venné magára a fájdalmakat és a bűnöket, akkor a Szentlélek nem tudná kifejteni vígasztaló tevékenységét. Ha pedig az Atyát végtelen szeretete nem indítja arra, hogy Jézust elküldje, akkor sem tudna megvígasztalni.)

A dallam írása közben a következő gondolatok jöttek elő bennem (a dallam továbbírása során még további gondolatok várhatók):

Amikor odajön az emberhez és megkérdezi, mi fáj, valóban mosollyal és szeretettel teszi fel a kérdést. Úgy teszi fel a kérdést, hogy közben az ember lelkét megsimogatja, és az ember valósággal késszé válik elmondani azt, ami lelkében van, ami fáj neki. Nem úgy jön megvigasztalni, hogy közben leural vagy azt mutatja, ő a nagyobb, ő a valaki, hanem teljesen egy szintre ereszkedik azzal, aki vigasztalásra szorul. A nagysága nem abban mutatkozik meg, hogy leuralja az embert, hanem abban, hogy akármennyi és akármekkora fájdalmad van, neki elmondhatod, mert olyan nagy, hogy elfér benne.
Amikor odajön hozzád és megkérdezi, mi fáj, talán már nem is kell válaszolni a kérdésre, mert szeretete, simogató keze a terhet a válladról egyből leemeli.

Szólj hozzá!

Címkék: zene terhek vigasztalás szentszellem

A bejegyzés trackback címe:

https://nameless.blog.hu/api/trackback/id/tr88413694

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.