HTML

Nameless blog, hiszen a cím részletkérdés

Hitbeli megtapasztalásaimat, gondolataimat gyakran le szoktam írni. Először csak szórakozásból nyitottam a blogot, majd jött az ötlet, hogy ha úgyis leírom a hitbeli dolgokat, akkor miért ne írjam azokat ide a blogba. Bízom benne, hogy aki olvas a blogomból, annak áldáseső fog a nyakába zúdulni és telibekapja őt Isten szeretete, ami ugyebár finoman szólva felülmúlja piciny kis képzeletünket. Na, nem azért bízom ebben, mintha olyan ügyes lennék a blogírásban, hanem azért, mert az áldáseső egyrészt mindenkinek mindig jól jön, másrészt meg hátha Isten van olyan kegyelmes, hogy a "grafomániámat" valami értelmesre felhasználja. A Szentlélek könnyeket felszárító és terheket a vállunkról leemelő szeretete ragyogja be a blog olvasóinak bensőjét, ahogy a felkelő Nap egy téli reggelen beragyogja a hóval fedett friss, csillogó tájat!

Friss topikok

Másmilyen bejegyzés

2007.12.01. 00:36 Czimby

Mostanában kevesebbet írok ebbe a blogba, de ez nem azért van, mert nem történik semmi, hanem mert sok olyan személyes dologban formál az Úr, amit nem biztos, hogy szélesebb olvasóközönség elé kéne tárnom.
A mögöttem lévő héten sok dologra világított rá az Úr az életemben, és egy hét alatt egyszerre ennyi mindenre eddig még soha nem világított rá. És a hétnek még nincs vége.

1: Szembesültem időnként előtörő gondolataimmal, amik gyerekkorom óta előjönnek, ami eddig 20 éven keresztül nem tűnt fel nekem, és ami túl kemény dolog ahhoz, hogy itt leírhassam.
2: a) Beszélgettem valakivel, amire már régóta készültem és gondolkoztam, Isten mit akarhat, beszéljünk-e, és ha igen, mikor stb... Nem tudom egyértelműen, tényleg most volt-e az ideje ennek a beszélgetésnek, mindenestre jó és rossz is származik a beszélgetésből, de biztos vagyok benne, hogy a rossz is csak azért van, hogy ezt legyőzve jobban megerősödjek. b) Nem tudom még, hol a helyem, hol akar Isten engem látni. Régi emiljeimet olvasgatva belebotlottam Zsófi levlistára küldött egyik emiljébe, ami által rendkívüli módon szólt most hozzám Isten azzal kapcsolatban, hogy meg kell találnunk a helyünket. Türelem kell, nem tudhatom még, hol a helyem, nem mondta meg Isten egyértelműen. (Pedig már azt hittem, igen...)
3: Egy másik régi emilemet olvasva, amit még Gergő írt nekem másfél éve, megintcsak szembesültem valamivel... Hibás vagyok valamiben... Tiltakozik ugyan mindenem azellen, hogy rajtam múlt volna a dolog, de az emberek felé való megnyílás fontos, a zárkózottság nem maradhat meg. Rendben, beismerem, hogy hibás vagyok, és ez elég is, pont ennyi kell, nincs szükség ezen felül önvádakra, csak a beismerésre. Nincs még egy dolog, amiben a sátán ennyire vissza akarna húzni, mint az emberek felé való megnyílásban, de ezt akkor is meg kell tagadni és elhinni, hogy Isten nagyobb csodát fog tenni, mint valaha...

Talán aki olvasod ezeket a sorokat, nem sokat értesz ebből. Hát, ezért nem írtam mostanában sokat a blogomba, mert amik történnek, azok nekem fontosak, az én személyes életemre nézve. Őszintének kell lennem: nem írhatom itt tucatszámra a hitben építő, szuperszellemi írásokat és próféciákat, mert a személyes életemben történnek közben csodák, harcok, és nem játszhatom itt a szuperkeresztényt, akinek az írásaitól az idetévedő olvasó rendkívüli megtapasztalásokban részesül. Most énrajtam a sor, most én vagyok az, akinek megtapasztalásai és harcai vannak.
Azt hiszem, ez az első olyan bejegyzésem, amiben nem a szuperkeresztényt alakítom, hanem őszintén arról beszélek, ami bennem, mint emberben van.

Utólag hozzáírom: A hétnek tényleg nem volt még vége, tényleg történt még más is! (Bocsánat a titokzatosságért. :) )

1 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://nameless.blog.hu/api/trackback/id/tr97248466

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Czimby 2018.04.03. 21:02:00

Röpke tíz év után újra ehhez a bejegyzéshez tévedtem. Hát, most én se tudom már, miről is írtam itt. Bár, nagyon halványan vannak némi elképzeléseim.
Nem tudom már, mik lehettek a gyerekkorom óta előjövő furcsa gondolatok, talán mert már annyi furcsasággal találkoztam magamban és másokban is, hogy megszoktam, hogy ilyen is van, nem sokkol le már annyira.
Nem emlékszem, Zsófinak és Gergőnek milyen emailjeik voltak több mint tíz éve. Kérdés volt nekem akkor, Isten hol akar engem látni? Hát, lehet. Utólag belegondolva, ha tényleg az az, amire gondolok, mekkora ügyet csináltam belőle, mintha a megváltás ezen múlna. Nem is kellett volna vele foglalkozni, csak menni, amerre ép visz az út. Lehet, hogy mivel azóta egy olyan gyülekezetbe járok, amely nagyon alaposan segített megerősödni, a hit alapjait és ami ahhoz tartozik, helyre rakni, nem érezném akkora problémának azt, amiről 10 éve írtam.
Hogy miben voltam hibás, mi történt a zárkózottsággal kapcsolatban, nem tudom már, csak halvány elképzeléseim vannak. Igen, elképzelhető, hogy mivel a zárkózottságom miatt kevesebbet kommunikálok, mint kéne, a szükséges kommunikáció néha elmaradhat, ami nem kedvező. Volt, hogy csak átsuhant az agyamon, hogy erről és erről szólni kéne ennek is ennek, de még bennem se tudatosult, hogy átsuhanás szintről legalább gondolatok szintjén megtelepedésre kéne az egészet emelni.

Valami spammer ostoba trackback-eket rak a bejegyzéseimhez az utóbbi időben. Ehhez a bejegyzéshez most ilyen érkezett, ezt töröltem is, utána néztem, miféle bejegyzés ez. A spam trackback-ek a sátán művei, mert tartalmuk nem építő, csak zavaró, csak az önző célját akarja megvalósítani az, aki ideírja, nem foglalkozik senki és semmi mással, csak hogy neki jó legyen. De most egy ilyet pont a javamra fordított az Úr. Lám, a Sátán hozza a téglákat, hogy fejbe dobjon velük, de a fejem helyett a kezemben landolnak a repülő téglák, és azokat a Fundamentumra épülő házhoz használom fel. Ez a tégla most kb. egy csepp a tengerben, de azért jó ha van. Hogy nézne már ki a felépült nagy ház, ha egy kis lyukacska van az oldalán, mert ez a tégla hiányzik?