HTML

Nameless blog, hiszen a cím részletkérdés

Hitbeli megtapasztalásaimat, gondolataimat gyakran le szoktam írni. Először csak szórakozásból nyitottam a blogot, majd jött az ötlet, hogy ha úgyis leírom a hitbeli dolgokat, akkor miért ne írjam azokat ide a blogba. Bízom benne, hogy aki olvas a blogomból, annak áldáseső fog a nyakába zúdulni és telibekapja őt Isten szeretete, ami ugyebár finoman szólva felülmúlja piciny kis képzeletünket. Na, nem azért bízom ebben, mintha olyan ügyes lennék a blogírásban, hanem azért, mert az áldáseső egyrészt mindenkinek mindig jól jön, másrészt meg hátha Isten van olyan kegyelmes, hogy a "grafomániámat" valami értelmesre felhasználja. A Szentlélek könnyeket felszárító és terheket a vállunkról leemelő szeretete ragyogja be a blog olvasóinak bensőjét, ahogy a felkelő Nap egy téli reggelen beragyogja a hóval fedett friss, csillogó tájat!

Friss topikok

A halottak napjáról

2007.11.06. 01:33 Czimby


A halottak napjáról

Jézus pedig monda néki: Kövess engem, és hagyd, hogy a halottak temessék el az ő halottaikat. (Mt 8.22.)

    Az embert ősidők óta foglalkoztatja, mi lehet a halottakkal, különféle kultúrákban különböző szerepet kapnak a halottak. Valahol szokás a halottak szellemeivel való kapcsolattartás, máshol csak a megemlékezés szokás.
    A dolgon pár éve gondolkoztam el először, amikor mindenszentekkor megpróbáltam busszal hazamenni – kevés sikerrel. A siker azért maradt el, mert annyi ember tolongott a buszon koszorúkkal, virágokkal a kezekben, amekkorát, talán nem túlzás, ha azt mondom, addig buszon még nem láttam. Ekkor kezdtem el azon gondolkozni, hogy ennek mi értelme van. Kinek lesz ettől jobb? Talán a halottnak, aki bizonyára értékeli, ha csodaszép virágokat és koszorúkat viszünk neki? Vagy Istennek, aki arra bíztat, adjuk meg a tiszteletet a halottaknak? Tudtommal egyik dolog sem igaz.
Ugyanakkor mi másra lehetne fordítani azt az időt, amit otthonunk és a temető között töltünk el? Például az élőkre. Vajon halála előtt is megadtuk az illetőnek azt a szeretetet, amit halála után próbálunk bepótolni? Gyökössynek volt egy nagyon jó mondása, miszerint ne a halottak napját tartsuk meg, hanem az élők napját! Ne azt ünnepeljük, aki már nem él, hiszen ebből már nem is érzékel semmit, hanem azt, aki él: ő örülni tud szeretetünknek, jól esik neki, ha odafigyelünk rá.
    Vigyázzunk, mire fordítjuk az időnket: hiábavalóságokra, halott cselekedetekre vagy pedig arra, hogy a körülöttünk élő emberek felé szolgáljunk. Arra is vigyázzunk, ne „szólítsunk meg” halottat pl. olyan szavakkal, hogy „hiányzol”, mert ez hasonló a spiritizmushoz. Kizárólag Istent szólítsuk meg ezzel kapcsolatban is, mert Ő él és hallja, amit szólunk Neki.

A gyásszal kapcsolatban csak annyit: természetes dolog, de nem tarthat a végtelenségig, túl kell lépni rajta, nekünk rossz, ha nem ezt tesszük. Ne bálványozzuk az elhunyt hozzátartozónkat! Jézus tudja rólunk ezt a terhet is levenni, hogy újra teljes életet élhessünk és teljes erőnkből az Úrnak szolgálhassunk, mert Ő méltó rá:

Ne csinálj magadnak faragott képet, és semmi hasonlót azokhoz, a melyek fenn az égben, vagy a melyek alant a földön, vagy a melyek a vizekben a föld alatt vannak. (5Móz.5.8.)

Szólj hozzá!

Címkék: napja halottak

A bejegyzés trackback címe:

https://nameless.blog.hu/api/trackback/id/tr67219850

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.