HTML

Nameless blog, hiszen a cím részletkérdés

Hitbeli megtapasztalásaimat, gondolataimat gyakran le szoktam írni. Először csak szórakozásból nyitottam a blogot, majd jött az ötlet, hogy ha úgyis leírom a hitbeli dolgokat, akkor miért ne írjam azokat ide a blogba. Bízom benne, hogy aki olvas a blogomból, annak áldáseső fog a nyakába zúdulni és telibekapja őt Isten szeretete, ami ugyebár finoman szólva felülmúlja piciny kis képzeletünket. Na, nem azért bízom ebben, mintha olyan ügyes lennék a blogírásban, hanem azért, mert az áldáseső egyrészt mindenkinek mindig jól jön, másrészt meg hátha Isten van olyan kegyelmes, hogy a "grafomániámat" valami értelmesre felhasználja. A Szentlélek könnyeket felszárító és terheket a vállunkról leemelő szeretete ragyogja be a blog olvasóinak bensőjét, ahogy a felkelő Nap egy téli reggelen beragyogja a hóval fedett friss, csillogó tájat!

Friss topikok

Üdvbizonyosság - egy őszinte vallomás

2007.10.02. 02:42 Czimby

Tudom, hogy vannak dolgok az életemben, amik nincsenek rendjén, amik az Úrnak nem tetszenek. Időnként fel is merül bennem újabban, hogy lehet-e így egyáltalán üdvözülni. Követek el dolgokat, amik az Úrnak biztos, hogy nem tetszenek, gyenge vagyok és alig-alig változom.
Este imádkoztam és lefeküdtem aludni. Ahogy lehajtottam a fejem, éreztem, hogy harc folyik: a jó és a gonosz harca megindult. Félelmetesen hangzik, de éreztem, hogy a gonosz elindult, hogy birtokba vegyen engem. "Ő már az enyém, megnyitotta az ajtót felém, jogom van hozzá" - ezt mondhatta Jézusnak. Nem tudom megmondani, mit is éreztem, de azonnal elkezdtem imádkozni nyelveken folyamatosan, megállás nélkül. Nagyon homályosan, de beleláttam ebbe a szellemi harcba, és mintha azt láttam volna, hogy a gonosz Jézusnak támad egy késhez hasonló fegyverrel és sebeket ejt rajta, Jézus pedig hagyja ezt. Egy pillanatra azt láttam, mintha ez a gonosz lény énfelém fordulna és velem nézne szembe. Nagyon félelmetes volt, de csak a körvonalait láttam, az Úr eltakarta előlem a részleteit, így a szemét sem láttam, hála az Úrnak. Folytattam az imádkozást nyelveken és remegni kezdtem, kicsit rángatóztam. Ezután határozottan azt éreztem, hogy megtisztultam, tiszta vagyok, egyfajta békesség, öröm töltött el.
Belegondoltam, hogy itt van az Úr Lelke, de csak azért lehet itt, mert Jézus kapta a sebeket helyettem. Ha nem Ő kapja azokat a sebeket a gonosztól, hanem én, nem is tudom, mi lett volna, ki se bírtam volna. Most éltem át talán először, hogy az Úr Lelke azért lehet itt velem és tölthet be örömével, békéjével, mert Jézus sebeket kapott, mégpedig az én bűneim miatt. Olyasmit éreztem, hogy Jézus a testével körbevesz engem, és ezzel teljes védelmet biztosít nekem a gonosztól, Ő kapja a sebeket a bűneim miatt, miközben engem a védelme alá helyez és betölt az öröm Lelkével. Most éltem talán át igazán azt, amiről a dalszövegek is szólnak:

"Megszabadítottál, kenyeret s bort adtál, tested és véred táplál, hűséged éltet."

"Mit is mondhatnék? Te vagy, ki megváltottál, drága véreddel hófehérre mostál..."

Értetlenség is volt bennem, amikor ezt átéltem: nem tudtam még magam teljesen odaszánni, sokszor vétkezem, elbukom, talán üdvösségem sincs. Miért Jézus kapja a sebeket? Hiszen Ő nem érdemelné meg. Nekem kéne még formálódnom, változnom, jobban odaszánnom magam és kevesebbet vétkeznem, és mégis Ő hordozza ezeket is? Gondoltam, ezt azért mégsem kellene... de Ő mégis ezt teszi. Érthetetlen, nem lehet ésszel felfogni, de ilyen Ő.
Most éltem át talán hosszabb idő után igazán, hogy üdvösségem van. A sátánnak nincs hatalma fölöttem, mert előbb Jézussal kellene megküzdenie, amiben azonban győztes nem lehet. Nem érdemlem, bűnös vagyok, formálódnom kell, hiányosságok vannak a hitemben és az odaszánásomban, de Jézus már kifizette az árat ezért is. Nem vagyok tökéletes, de van bűnbocsánat, van szabadulás és megtisztulás, bár nem érthető, hogy miért, és nem is érdemlem.

















Kiegészítések:

1.
Okt. 21-én arról hallottam igehirdetést, hogy aki Jézust befogadta a szívébe, az szabad arra, hogy bűntudat, vádlás és a kárhoztatás nélkül éljen. Persze megtérés után is jönnek a sátántól a kárhoztatások, a bűntudat, hogy hibáink vannak, bűnöket követünk el, nincs is üdvösségünk, de ez nem igaz, és a sátán akar becsapni minket. Az igehirdetésben azt mondták, hogy a kárhoztatást, vádlást, bűntudatot nem szabad elfogadni; megvallással és az igével le kell győzni, ha ilyen támad bennünk. Ez egyeseknek New Age-es módszernek tűnhet, de nem az, mert a Bibliában is benne van, hogy nincs több kárhoztatás ellenem.
Úgy gondolom, nagyon sok múlik azon, belátjuk-e, megéljük-e, hogy bűneink meg vannak bocsátva és üdvösségünk van, szerintem ez az élő hitnek egyik alappillére. Ez az okt. 21-ei tanítás egy utat mutatott arra, hogyan érhető ez el. Más úton is elvezethet erre az Úr, ilyen volt az éjszakai esetem, amit itt leírtam. A harmadik módja ennek elérésének az, amikor az ember nem is harcol ezért, nem is mutat rá konkrétan az Úr, hanem természetes módon, "magától" átéli, pl. megtéréskor. Még három évvel ezelőtt rendszeresen imádkoztam azért, hogy a Szentlélek jöjjön be az életembe és munkálkodjon bennem, töltsön be. Ennek során éltem át azt, hogy a bűneim súlya alól valósággal szabad vagyok, még ha vétkezem is, akkor sem nyomnak a bűneim, bár konkrétan nem ezért imádkoztam. Szóval valamikor harcolnia kell az embernek azért, hogy átélje, bűnei mind meg vannak bocsátva, máskor meg az Úr e nélkül is szembesít ezzel.
Ha a tanításban elhangzott módszer New Age-esnek tűnik valakinek (nekem is annak tűnne elsőre egyébként), ellenérv, hogy más módon is elvezetheti az Úr az embert arra, hogy átélje bűneinek bocsánatát, ezért a megvallós módszer sem megvetendő, hiszen az eredmény a fontos.
Összefoglalva, eddigi ismereteim szerint a következő módokon érhető el a bűnök terheitől mentes élet:

    - Megvallással, hogy nincs kárhoztatás ellenem;
    - Az Úr mutatja meg, anélkül, hogy konkrétan kérnénk (pl. álom által);
    - A Szentlélek jelenlétéért imádkozunk, és eközben a Szentlélek munkálja ezt ki.

2.
Okt. 23-án a Róm.6.12-18. volt a napi ige. Valóban fontos ezt kiegészíteni, hiszen a fentiek alapján azt gondolhatnák egyesek, hogy ha elköszöntött hozzánk a kegyelem időszaka és bűneink terhe nélkül élhetünk, akkor akár vétkezhetünk is nyugodtan kedvünkre, hiszen úgyis meg lesznek bocsátva bűneink. Pedig ez nem így van. A kegyelem állapotában ne a bűnnek, hanem az igazságnak szolgáljunk! Erre a Biblia is figyelmeztet:

Mit mondunk tehát? Megmaradjunk-é a bűnben, hogy a kegyelem annál nagyobb legyen? Távol legyen: a kik meghaltunk a bűnnek, mimódon élnénk még abban? (Róm. 6.1-2.) Ne uralkodjék tehát a bűn a ti halandó testetekben, hogy engedjetek néki az ő kívánságaiban: Se ne szánjátok oda a ti tagjaitokat hamisságnak fegyvereiül a bűnnek; hanem szánjátok oda magatokat az Istennek, mint a kik a halálból életre keltetek, és a ti tagjaitokat igazságnak fegyvereiül az Istennek. Mert a bűn ti rajtatok nem uralkodik; mert nem vagytok törvény alatt, hanem kegyelem alatt. Mit is tehát? Vétkezzünk-é mivelhogy nem vagyunk törvény alatt, hanem kegyelem alatt? Távol legyen. Avagy nem tudjátok, hogy a kinek oda szánjátok magatokat szolgákul az engedelmességre, annak vagytok szolgái, a kinek engedelmeskedtek: vagy a bűnnek halálra, vagy az engedelmességnek igazságra? (Róm. 6.12-16.)

Nem elhanyagolandó, hogy amikor vétkezünk, sebeket ejtünk Jézuson, és ez motíváljon arra, hogy ne akarjunk vétkezni, Neki fájdalmat okozni. Az Ő sebei által élhetünk bűneink terhe nélkül.

1 komment

Címkék: bűnök üdvbizonyosság

A bejegyzés trackback címe:

https://nameless.blog.hu/api/trackback/id/tr81183150

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Aron 2007.12.30. 21:11:39

Ez jokor jott Hal Istennek! Isten aldjon!