Az odaszánásról és a hitről*
A hit tudatos dolog. Tudnunk kell, kinek az oldalán állunk, és ez mit jelent. Tudnunk kell, hogy hiába valljuk meg szép szavakkal, hogy nem akarjuk Istent elhagyni, nem a szavak által maradunk Isten mellett, hanem azáltal, hogy ha szól hozzánk, akkor megcselekdjük, amit kér tőlünk, akár jó az nekünk, akár nem, akár tudjuk, mi lesz a következménye, akár nem. Ő a szép szavainknak mögé lát: „ Nem minden, a ki ezt mondja nékem: Uram! Uram! megyen be a mennyek országába; hanem a ki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát.” (Mt.7.21.) **
Az odaszánás tehát azt jelenti, hogy nem foglalkozom a saját érdekeimmel, azzal, hogy nekem mi jó, mi kényelmes, hanem ezeket félreteszem, és amit az Úr mond nekem, azt cselekszem. Előfordulhat, hogy éppen nem a legjobb az Úrral a kapcsolatunk: nem nagyon olvasunk már Bibliát, nem nagyon imádkozunk. Ezzel egyszer csak szembesülünk, és kezdünk újra elindulni Isten felé. Ez persze a sátánnak nem tetszik, így előfordul, hogy történik valami ilyenkor, ami miatt nem értjük Istent: „Uram, miért történt ez velem?” és mégis inkább hagyjuk az Urat, megyünk vissza a szürke hétköznapokba. Van, hogy egy ilyen próbatételt, támadást még kibírunk, de a második már nagyon ellenkezik saját elképzeléseinkkel. Pedig jó úton voltunk: az Úr gyönyörködik abban, amit az első próbatétel által formált rajtunk, azzal, hogy kitartottunk, hogy akkor is Isten mellett döntöttünk, és nem fordultunk vissza, hanem mentünk tovább. Isten ilyenkor formálni tud minket, és gyönyörködik az ilyen emberben. Az Úr gyönyörködik abban, amit rajtunk egy törés által átformált.
Természetesen a sátán tisztában van gyenge pontjainkkal, és Isten is engedi, hogy próbákon menjünk át. Ha próbatételek nélkül éljük az életünket, akkor nem vagyunk igazán az Úrban. Aki elszánja magát Isten követésére, az próbatételekbe fog botlani, amik arra késztethetik, hogy visszaforduljon az úton, de akiben ott van a Szentlélek vezetése és ereje, az nem visszafordul, hanem nekivág, akkor is, ha sok lemondással jár és lehetetlennek is látszik.*** Ismerek egy lányt, aki pár hónapig nem olvasott igazán Bibliát és nem is imádkozott, hanyagolta az Urat. Nemrég kezdett el újra közeledni Istenhez, újra felismerte, hogy szereti az Úr, és kezdett benne a tűz újra kigyúlni. Ez persze a sátánnak nem tetszett, és jött a támadás. Az első támadás eléggé megviselte, nagyon nem értette Istent, de kitartott mellette. A következő támadás meg vajon mi lehetett? Hát persze, hogy egy fiú, akit az Úr nem akart. Mi hasonló helyzetben mit tennénk? Maradnánk az Úr mellett, vagy a szerelmet azért mégsem cserélnénk fel vele?
Többféleképpen lehet a próbatételekben megtorpanni: van, aki azt mondja, ez nem is Istentől volt, az Ő akarata nem is az, hogy ezen itt továbbmenjek. Ilyenkor az ember önmagát csapja be. Az is lehet, hogy az ember azt mondja, ebben most nem engedelmeskedem, de attól még meg akarok maradni Isten mellett. Ez sem lehetséges, hiszen az Isten mellett akkor maradok meg, ha engedelmes vagyok neki, nem akkor, amikor szavakkal kimondom, hogy mellette maradok.****
Sokszor nehezen tudjuk Isten hangját meghallani, mert olyan dolgot kér tőlünk, amit mi a józan eszünkkel nem tennénk meg, vagy képtelennek érezzük magunkat arra, hogy megtegyük. Én sokáig úgy voltam, hogy mivel emberileg tisztában vagyok a lehetőségeimmel és a képességeimmel, eleve fel sem merült bennem, hogy Isten egy bizonyos dolgot várna tőlem. Nem abból indultam ki, hogy Isten a természetfeletti dolgok Istene, és úgy akar formálni engem, hogy olyan dolgokat tegyek meg, amire emberileg nem lennék képes. A hit ott kezdődik, hogy valami olyannak vágok neki, ami emberileg nem lehetséges. Persze nem a saját elképzeléseim alapján, hanem ha hallom, hogy az Úr szól hozzám, akkor azt mondom, rendben, vágjunk neki. Lehet, hogy nem minden nap hallod az Úr hangját, hogy mi az akarata, terve veled kapcsolatban, de ha egyszer meghallod, akkor ne magyarázkodj, hogy erre nem vagy képes, hanem állj neki, indulj el benne! Emberileg talán lehetetlennek tűnik elsőre, de ha már elindulsz, akkor meglátod, hogy nem is lehetetlen. Ahhoz tudnám hasonlítani, hogy az Úr egyszer csak megszólal: „Ugorj ki az ablakon és repülj!” Az ember erre mit mond? Hát persze, hogy azt, hogy ez lehetetlen, ilyet ne kérjen tőlem az Úr, ez nem fog menni. Aztán megint ugyanezt mondja Isten, és az ember mit tud tenni, elindul az ablak felé. És mire odaér, azt veszi észre, hogy kinőtt a szárnya. Hasonló volt Ábrahám esete, amikor Isten azt kérte tőle, hogy áldozza fel a fiát. Ha hasonlót kérne tőlünk Isten, mi lenne az első reakciónk? És a második? Ábrahám aztán csak elindult, hogy megtegye. És mi lett a vége? Bizony nem az, amire elsőre gondolt!
Lehet, hogy ez őrülten hangzik, de a hit és az odaszánás őrült dolog. Őrült dolog, amikor olyasvalaminek vágok neki, amiről tudom, hogy nem vagyok képes megcsinálni. Őrült dolog, ha hiszek abban, hogy Isten természetfeletti módon fog vezetni ebben. Dávid egy szál csúzlival kiállt Góliát, az óriás ellen. Őrült volt, hogy megtette, de sikerült. Lehet, hogy a mi életünkben is ott feszít egy óriás. Ha meghalljuk, hogy az Úr mit szól nekünk és elég őrültek vagyunk, akkor győzhetünk felette.
------
* Körülbelül egy éve írtam ezt a bejegyzést. A mondanivalójával most is teljesen egyetértek, de már akkor is éreztem, hogy kicsit egyoldalúan sikerült megfogalmaznom, valamit kifelejtettem belőle, mégpedig pont a szeretetet. Ezért utólag három lábjegyzetben beszúrom a kiegészítéseimet. (2008. nov.)
---
** Ez nem azt jelenti, hogy nem jó megvallani, akár imában, hogy Istenhez tartozunk. A kimondott szónak ereje van, hiszen Isten is a szavával teremtette a Földet. Ha csak megvalljuk, hogy Hozzá tartozunk, az is segíthet, hogy ez teljesebben megvalósuljon életünkben. Bár nem a szavaink által maradunk Isten mellett, de ha szavakkal kimondjuk, az ebben eszköz lehet. Sőt, maga az ima is szavakból áll, ami nagyon fontos abban, hogy Isten mellett megmaradjunk. Ha szavak kimondásán kívül többre nem is vagyunk képesek, akkor a szavak kimondása által képesekké válhatunk, tehát ne adjuk fel!
---
*** Ha azt látod, mégsem megy, mert ez túl sok neked, nem kell arra gondolnod, hogy valami nagyon súlyos hiba van benned, vagy hogy nincs veled a Szentlélek ereje, vezetése. Önmagunk háttérbe szorítása és Isten előtérbe helyezése nem könnyű. Senki sem tanulja meg könnyen, hogyan kell megvalósítani az életünkben azt, hogy „a ki meg akarja tartani az ő életét, elveszti azt; a ki pedig elveszti az ő életét én érettem, megtalálja azt” (Mt.16.25.). Ezt az Atya is tudja és megérti, hiszen úgy tekint ránk, mint apa a gyermekeire.
Mond valamit az Atya, pl. egy igét épp. Mi erre ellenkezünk, mert nem tetszik (vagy meg se halljuk), pedig Ő pontosan tudja, mit mond, Ő a szülő, Ő a tapasztaltabb – mi meg esetleg felhúzzuk magunkat valamiért ezen, aztán noha nem látjuk még át, bocsánatot kérünk mégis Tőle, hiszen nem jól reagáltuk le a dolgot. Az Ő válasza erre a szeretete, a mosolya és az ölelése, a kegyelme, hogy nem számít, még fiatal vagy ahhoz, hogy megértsd, de majd egyszer egy nap meg fogod látni és érteni azt, amit én mondok neked, és ott leszek, hogy melletted álljak és segítsek. Isten szeret, és látja, hogy mi még gyermekek vagyunk – nem értünk meg sok dolgot, nem mindig köti le a figyelmünket a szava, de elmondja, újra és újra, mindig másképp. És mi bocsánatot kérünk ezért Tőle; az Ő válasza erre a szeretete: semmi baj, gyermek vagy még, de meg fogod érteni egy nap, és én ott leszek melletted és segítek.
---
**** Fontos megjegyezni, hogy ha éppen nem engedelmeskedünk Istennek, Ő akkor is szeret bennünket, Ő akkor is mellettünk marad. Viszont hitben fejlődni, előrelépni akkor tudunk, ha engedelmesség által nem megtorpanunk az akadály előtt, hanem törekszünk a továbblépésre. Legalább törekedjünk, kutakodjunk, hogyan léphetünk tovább, ha a továbblépés tényleg nagyon nehéz – sokszor tényleg nehéz, amit Isten is tud, megért minket, ezért erőt ad, segít, támogat, ha ilyenkor is Hozzá fordulunk.
