HTML

Nameless blog, hiszen a cím részletkérdés

Hitbeli megtapasztalásaimat, gondolataimat gyakran le szoktam írni. Először csak szórakozásból nyitottam a blogot, majd jött az ötlet, hogy ha úgyis leírom a hitbeli dolgokat, akkor miért ne írjam azokat ide a blogba. Bízom benne, hogy aki olvas a blogomból, annak áldáseső fog a nyakába zúdulni és telibekapja őt Isten szeretete, ami ugyebár finoman szólva felülmúlja piciny kis képzeletünket. Na, nem azért bízom ebben, mintha olyan ügyes lennék a blogírásban, hanem azért, mert az áldáseső egyrészt mindenkinek mindig jól jön, másrészt meg hátha Isten van olyan kegyelmes, hogy a "grafomániámat" valami értelmesre felhasználja. A Szentlélek könnyeket felszárító és terheket a vállunkról leemelő szeretete ragyogja be a blog olvasóinak bensőjét, ahogy a felkelő Nap egy téli reggelen beragyogja a hóval fedett friss, csillogó tájat!

Friss topikok

Tóalmás

2007.06.30. 00:35 Czimby

    Idén újra eljöttem Tóalmásra szolgálni. Gyerekekre kell vigyázni. Kedd este olyan program szokott lenni, amikor elmondja az előadó az evangéliumot (persze erre az előző napokban is már bevezetgetik a gyerekeket) és minden gyereknek lehetősége van dönteni Jézus mellett.

Én eléggé úgy éreztem aznap, hogy nem nagyon készültem fel arra a napra. A megtérő gyerekeket előre szokták hívni, és a tanácsadóik beszélgetnek velük, hogy kiderüljön, tényleg komolyan gondolják-e. Én erre a beszélgetésre nem nagyon éreztem készen magam. Úgy volt, hogy a "bácsi" elmondta az evangéliumot az előadáson, és utána a megtérők imáját, és aki akarta, mondhatta vele magában. Amikor a megtérők imáját mondták, szétnéztem a gyerekek között, akik hozzám tartoznak, és éreztem az egyik gyereken, hogy akkor komolyan imádkozik. A megtérőket előrehívták. Tőlünk ketten mentek ki, az egyik ő volt, és valahogy éreztem is, hogy nekem kell majd beszélgetnem vele.

És "véletlenül" így is alakult, a tanácsadó társam a másik gyerekkel beszélgetett. Marcival, akivel én beszélgettem, leültünk valahova. Könnyes volt a szeme. Éreztem, hogy ez az egész komoly, és nekem is kezdett könnyes lenni. Nem is tudtam, mit mondjak neki. Azt mondtam, hogy "Látom, történt valami". Nehezen tudott beszélni a dologról, de annyit mondott el, hogy máskor is próbálta már átadni az életét, de csak most tudta elhinni, hogy Jézus tényleg feltámadt.

Nagyon megérintett engem ez az eset és nagyon örültem Marcinak. Nem sokkal utána játszottam vele, és különös szeretetet éreztem benne énirántam, ami kicsit váratlan volt számomra. Az imádságunk végén a maradék zsebkendőből hajtogatott nekem egy papírcsónakot. Ezt a Bibliám borítójának hátuljába tettem és ott tartom.

 

    A következő héten is Tóalmáson voltam szolgálni és akkor is volt előrehívás. Akkor az történt, hogy amikor a „bácsi” (Laci bácsi a gyerekeknek) mondta a megtérők imáját, a mellettem ülő gyerek elkezdett sírni, és egyre hangosabban folytatta. Igazából sejtettem, hogy azért sír, mert Isten szeretetéből valamit megérzett, de furcsa volt számomra, nem minden nap találkozom ilyesmivel. És ahogy elmondták a megtérők imáját és előrementek azok, akik komolyan gondolták, már úgy sírt a gyerek, hogy azt az egész teremben hallani lehetett. Ezután én másik két gyerekkel lettem elfoglalva, a tanácsadó társam pedig a síró gyerekkel beszélgetett. Később elmondta, miért is sírt: már régebben megtért, de most, amikor a megtérők imáját kezdték el mondani, újra megérintette Isten, felidéződtek benne az emlékek. A tanácsadó társam, akivel beszélgetett, mondta, hogy nagyon erőteljesen sírt a gyerek és még az ő szemébe is könnyeket csalt. :)

Amikor este a szobában áhitatot tartottunk, újra sírt a gyerek, a többiek közül egyesek nem értették, miért. A tanácsadó társam (szintén Tamás) mondta, tavaly egész nyáron ebben a táborban szolgált, de ilyen esettel még nem találkozott.

Amikor elhangzik az evangélium és emberek mennek át a halálból az életbe, a Szentlélek különös kiáradása a megtérteket is megérinti, megítéli, megszeretgeti. Én is szembesültem kicsit önmagammal, hogy csak olyan vagyok, amilyen. Bár most nem erről szeretnék írni.

Ezeknek a tóalmási élményeknek a hatására különös dologra kezdtem vágyni. Talán már ti is gondoltatok néhányan arra, hogy olyan jó lenne, ha Isten jelenléte, ereje sokkal erőteljesebben lenne jelen az ilyen alkalmakon, az evangelizációkon. Őszintén arra kezdtem vágyni, hogy bárcsak az történne az ilyen előrehívások alkalmával, hogy többen mennek előre, mint akik a helyükön maradnak, és a gyerekek háromnegyedét megérinti Isten szeretete, és könnyes szemmel mennek ki arról a helyről aznap este. Én vágyom arra, hogy Isten sok embert érintsen meg, sokan adják át Neki az életüket

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://nameless.blog.hu/api/trackback/id/tr78163257

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.