HTML

Nameless blog, hiszen a cím részletkérdés

Hitbeli megtapasztalásaimat, gondolataimat gyakran le szoktam írni. Először csak szórakozásból nyitottam a blogot, majd jött az ötlet, hogy ha úgyis leírom a hitbeli dolgokat, akkor miért ne írjam azokat ide a blogba. Bízom benne, hogy aki olvas a blogomból, annak áldáseső fog a nyakába zúdulni és telibekapja őt Isten szeretete, ami ugyebár finoman szólva felülmúlja piciny kis képzeletünket. Na, nem azért bízom ebben, mintha olyan ügyes lennék a blogírásban, hanem azért, mert az áldáseső egyrészt mindenkinek mindig jól jön, másrészt meg hátha Isten van olyan kegyelmes, hogy a "grafomániámat" valami értelmesre felhasználja. A Szentlélek könnyeket felszárító és terheket a vállunkról leemelő szeretete ragyogja be a blog olvasóinak bensőjét, ahogy a felkelő Nap egy téli reggelen beragyogja a hóval fedett friss, csillogó tájat!

Friss topikok

Miért pont én? Egy ima

2001.03.05. 15:31 Czimby

Uram!

 

Látod, hogy olykor felteszem a kérdést: miért pont én? Miért pont velem történik mindez? Olykor elcsüggedek, ha kegyetlen az élet. Ilyenkor megkérdezem: hol vagy ilyenkor, Uram? Miért engeded, hogy mindez megtörténjen?

Tudom, Uram, Te ott vagy a kereszten. Te, aki Isten vagy és uralkodhatnál teremtményeid felett és kedved szerint elpusztíthatnád azokat, Te, aki a legnagyobb és leghatalmasabb vagy mindenek felett és hatalmad lenne bármikor az egész világot is elpusztítani, teremtményeidet kitenni mindennek, rettegésben tartani őket, mégis a keresztet választottad. Te, aki a legnagyobb vagy, vállaltad, hogy a legkisebb legyél köztünk és mi tegyünk Teveled azt, amit akarunk.

Elszégyellem magam, ha azt kérdezem magamtól, "miért pont én?". Elszégyellem magam ezek után, ha én, jelentéktelen ember önsajnálatba esem. Te, a hatalmas, vállaltad a keresztet, nem tiltakoztál a szenvedés ellen. Hát lehet egy szavam is ezek után a kis jelentéktelen problémámmal, nekem, aki porszem vagyok csupán?

Köszönöm, Uram, hogy ha a keresztedre nézek, nem sajnáltatom magam többé. Köszönöm, hogy a legnagyobb szenvedést vállaltad azért, hogy ne kelljen nekem az önsajnálattól szenvednem. Köszönöm, hogy az életed adtad ezért. Azt hiszem, ennél kevesebb nem is lett volna elég ahhoz, hogy ne kelljen az önsajnálatomtól szenvednem.

Ámen.

 

"Tudván azt, hogy a mi ó emberünk ő vele megfeszíttetett, hogy megerőtelenüljön a bűnnek teste, hogy ezután ne szolgáljunk a bűnnek."

 

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://nameless.blog.hu/api/trackback/id/tr82553352

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.