Uram!
Látod, hogy olykor felteszem a kérdést: miért pont én? Miért pont velem történik mindez? Olykor elcsüggedek, ha kegyetlen az élet. Ilyenkor megkérdezem: hol vagy ilyenkor, Uram? Miért engeded, hogy mindez megtörténjen?
Tudom, Uram, Te ott vagy a kereszten. Te, aki Isten vagy és uralkodhatnál teremtményeid felett és kedved szerint elpusztíthatnád azokat, Te, aki a legnagyobb és leghatalmasabb vagy mindenek felett és hatalmad lenne bármikor az egész világot is elpusztítani, teremtményeidet kitenni mindennek, rettegésben tartani őket, mégis a keresztet választottad. Te, aki a legnagyobb vagy, vállaltad, hogy a legkisebb legyél köztünk és mi tegyünk Teveled azt, amit akarunk.
Elszégyellem magam, ha azt kérdezem magamtól, "miért pont én?". Elszégyellem magam ezek után, ha én, jelentéktelen ember önsajnálatba esem. Te, a hatalmas, vállaltad a keresztet, nem tiltakoztál a szenvedés ellen. Hát lehet egy szavam is ezek után a kis jelentéktelen problémámmal, nekem, aki porszem vagyok csupán?
Köszönöm, Uram, hogy ha a keresztedre nézek, nem sajnáltatom magam többé. Köszönöm, hogy a legnagyobb szenvedést vállaltad azért, hogy ne kelljen nekem az önsajnálattól szenvednem. Köszönöm, hogy az életed adtad ezért. Azt hiszem, ennél kevesebb nem is lett volna elég ahhoz, hogy ne kelljen az önsajnálatomtól szenvednem.
Ámen.
"Tudván azt, hogy a mi ó emberünk ő vele megfeszíttetett, hogy megerőtelenüljön a bűnnek teste, hogy ezután ne szolgáljunk a bűnnek."
