HTML

Nameless blog, hiszen a cím részletkérdés

Hitbeli megtapasztalásaimat, gondolataimat gyakran le szoktam írni. Először csak szórakozásból nyitottam a blogot, majd jött az ötlet, hogy ha úgyis leírom a hitbeli dolgokat, akkor miért ne írjam azokat ide a blogba. Bízom benne, hogy aki olvas a blogomból, annak áldáseső fog a nyakába zúdulni és telibekapja őt Isten szeretete, ami ugyebár finoman szólva felülmúlja piciny kis képzeletünket. Na, nem azért bízom ebben, mintha olyan ügyes lennék a blogírásban, hanem azért, mert az áldáseső egyrészt mindenkinek mindig jól jön, másrészt meg hátha Isten van olyan kegyelmes, hogy a "grafomániámat" valami értelmesre felhasználja. A Szentlélek könnyeket felszárító és terheket a vállunkról leemelő szeretete ragyogja be a blog olvasóinak bensőjét, ahogy a felkelő Nap egy téli reggelen beragyogja a hóval fedett friss, csillogó tájat!

Friss topikok

Bűnösök vagyunk, DE... - Wrestling with sin 8.

2012.01.29. 15:04 Czimby

Ma gondolkodtam el azon, micsoda dolog, hogy sok olyan dolgot is teszek, amit nem kéne, és hogy Isten most mit gondol rólam. Ezért vagy azért, de megteszem, amit megteszek, pedig tudom, hogy nem kéne, és közben hívőnek tartom magam, ez így nem jó. Amikor valamiért úgy alakulnak a dolgok, hogy több dolgot is nem úgy teszek, ahogy kéne, vagy legalábbis én kételkedem benne, hogy jól teszem-e, arra gondolok, hogy ez kihatással van arra, hogy Isten hogyan viszonyul hozzám. Ezért ilyenkor már nem is imádkozom annyit, mert azt gondolom, Isten így már nem is tud meghallgatni, hogyan állhatok meg előtte egyáltalán. Arra gondoltam, mivel "így jöttek össze" a dolgok, hogy több dolgot is elkövettem, amit nem vagy nem úgy kellett volna, elkezdtem Istentől távolodni.

Pedig ez nem igaz. Isten nem néz ránk másképp azért, mert bűnöket követünk el. Sajnos alapból bűnösök vagyunk, nem is tudnánk másként tenni, csak vétkezni. Ezt talán mi nem mindig látjuk magunkon, inkább csak akkor, amikor "úgy jönnek össze a dolgok", hogy több bűnt vagy általunk bűnnek vélt dolgot is elkövetünk rövid időn belül. A lehetősége azonban, hogy ezeket elkövessük, akkor is bennünk rejlik, ha éppen nem követjük el. Istent nem lepjük meg azzal, amit elkövetünk, mert Ő ismer minket, tudja, mi tud kijönni belőlünk adott szituációban, attól függetlenül, hogy éppen az adott szituációba bekerülünk-e vagy sem. Mi magunk viszont meglepődünk azon, hogy bizonyos szituáció mit hoz ki belőlünk. Pedig biztos máshogy, másként is vétkezünk, mint mi gondoljuk, hiszen tökéletes megvilágosodásra még bizonyára nem jutottunk, így olyan bűneink is lehetnek, amikről mi magunk nem is tudunk még, csak Isten, és ezek a bűnök talán jobban ledöbbentenének minket, ha megvilágosodnánk. Esetleges súlyosabb, titkos bűneink között felszabadultan éljük a hívő életünket, míg talán a kevésbé súlyos, felismert bűneink ledöbbentenek és visszaveszünk ilyenkor a hívő életünkből.

Az igazság az, hogy mindig bűnösök vagyunk. Mindig lenyomva, Istentől távol kéne éreznünk magunkat, minden pillanatban. De van kegyelem, és bűneink ellenére nyitva a Menny, mert Jézus eltörölte vérével minden bűnünket és vezet a megigazulás útján, hogy megtanuljuk ugyanazokat a bűnöket nem elkövetni újra meg újra, de ennek az útnak még nem értünk a végére. Nem az a lényeg, hogy hol tartunk ezen a keskeny úton, mennyire vagyunk rajta elől, hanem a lényeg, hogy rajta vagyunk!

Egy szolgáló mondta régebben: nem az a fontos, hogy teljesen tökéletesek legyünk, hanem hogy a jó irányba legyünk beállva.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://nameless.blog.hu/api/trackback/id/tr113968245

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása