Ez a számláló a poszt nézettségét mutatja. Mindenképp olvasd el ezt a posztot a részletekért.

HTML

Nameless blog, hiszen a cím részletkérdés

Hitbeli megtapasztalásaimat, gondolataimat gyakran le szoktam írni. Először csak szórakozásból nyitottam a blogot, majd jött az ötlet, hogy ha úgyis leírom a hitbeli dolgokat, akkor miért ne írjam azokat ide a blogba. Bízom benne, hogy aki olvas a blogomból, annak áldáseső fog a nyakába zúdulni és telibekapja őt Isten szeretete, ami ugyebár finoman szólva felülmúlja piciny kis képzeletünket. Na, nem azért bízom ebben, mintha olyan ügyes lennék a blogírásban, hanem azért, mert az áldáseső egyrészt mindenkinek mindig jól jön, másrészt meg hátha Isten van olyan kegyelmes, hogy a "grafomániámat" valami értelmesre felhasználja. A Szentlélek könnyeket felszárító és terheket a vállunkról leemelő szeretete ragyogja be a blog olvasóinak bensőjét, ahogy a felkelő Nap egy téli reggelen beragyogja a hóval fedett friss, csillogó tájat!

Friss topikok

Blogajánló

Ha Isten velünk, ki ellenünk? (Róm.8.31.)

2011.01.08. 14:32 Czimby

Ha Isten velünk, ki ellenünk?
avagy:
Hogyan használjuk Jézus nevét 3.
avagy:
Karizmatikus "tévtanításokról"
avagy:
Isten irántunk való hatalmas szeretetéről

 

Ha Isten velünk, ki ellenünk? Meglehetősen gyakorlatias ez a kérdés, illetve nem is kérdés, hanem kijelentés valójában, mert azt akarja mondani, hogy ha Isten velünk van, akkor ellenünk már senki nem lehet, vagyis nincs igazán ellenség. Na, de ellenség az mégis van, mint tudjuk, az ördög. Hogy is van ez?

Pár nappal ezelőtt már "fenyegetőztem" azzal, hogy a Róma 8-ban talált két versben kicsit elmélyedek. Írtam arról (itt), hogy Isten MINDENT nekünk ad, ahogy a tékozló fiú visszatérésekor a méltatlankodó öcsinek kerek perec megmondta, hogy "mindenem a tiéd". A Róma 8.32-ben szintén ott van, hogy Isten mindent nekünk ad, és közvetlen előtte a kérdés (állítás), hogy Ha Isten velünk, ki ellenünk:

Mit mondunk azért ezekre? Ha az Isten velünk, kicsoda ellenünk? A ki az ő tulajdon Fiának nem kedvezett, hanem őt mindnyájunkért odaadta, mimódon ne ajándékozna vele együtt mindent minékünk? (Róm.8.31-32.)

Nekem azt jelentette ez a két vers, hogy Isten valóban mindent nekünk ad, és ebben az ellenség (ördög) sem tudja Istent megakadályozni, befolyásolni, hiszen Isten mégiscsak mindenható, a világ ura. Sokáig úgy tekintettem a problémáimra, a betöltetlen szükségeimre, hogy az ördög jól beleköpött a levesbe és valahogy jól oda kéne pörkölni neki, valami jól bevált varázsszavakkal, aminek a végére még azt is odatesszük, hogy "Jézus nevében", és azt gondoltam, hogy ha valaki ebből sportot űz, az az igazán keresztény. No, de nem egészen így van. Isten egyrészt nem akarja, hogy ilyen "jól bevált", vallásos mondatokat ismételgessünk csupán, másrészt több személyes kapcsolatot szeretne velünk, amiben leírhatatlan szeretetét érzékelve együttműködünk vele, harmadrészt jobban szeret Ő minket annál, hogy ide rakja a nyakunkra az ördögöt, hogy vagy jutunk vele valamire, vagy nem, és simán megengedi, hogy életünknek bizonyos részei átok alatt legyenek, már csak azért sem, mert neki minden hatalma megvan az ördög felett.

Valamit sokáig nem értettem, de már kezdem megérteni: Isten vezetni, tanítani akar; szeretetét akarja velünk megosztani, amivel ha körülölel minket, olyan könnyedén megy a Szentlélekkel az együttműködés, soha nem érezhetjük azt, hogy Isten valami lehetetlent, valami túl nehezet vár tőlünk. Soha nem érezhetem azt, hogy valamit az Úrért nem tudok megtenni, mert az ördög nem engedi, és soha nem lehet ilyen miatt elkeseredni, amikor Isten velünk van, hiszen Ő a szeretete folytán ilyet nem enged meg, hogy átéljünk. Mégis, mik ezek az akadályok, problémák akkor? Egy a lényeg, nem az ördögöt kell bennük elsősorban meglátni, hanem azt, hogy Isten vezetni, formálni akar. Amikor valami problémát, nehézséget veszünk észre, nem elsősorban az ördögnek és démonjainak kell "nekiesni", hanem arra gondolni, Isten mit akarhat most ezzel az élethelyzettel, mire akar engem megtanítani, mit akar formálni rajtam.
Valami hasonlón mentem keresztül az elmúlt időszakban a tanulással kapcsolatban: azt kezdtem érezni, hogy valami átok van az életemen, konkrétabban a tanulmányaimon, amiért rendesen készülök órákra, komolyan veszem, még élvezem is, és mindig úgy alakulnak a dolgok, hogy a dolgozatok időpontját nem tudom meg előre, csak egy perccel a dolgozat előtt. Korábbi tanulmányaimat nézve is úgy éreztem, jogosan gondolom, hogy valami átokkal vagy hasonlóval van dolgom. De valójában nem erről van szó. Nem azon múlt a dolog, hogy ezt mintegy szinte "fizikailag" megtörjem a saját életemen, vagy valaki szolgáló megtörje. Azon múlt, hogy megértettem, Isten mire akar ezzel megtanítani. Arra akart megtanítani, hogy ne azért tanuljak, hogy magam előtt bizonyítsak, vagy hogy az évfolyamtársak, tanárok felfigyeljenek rám, hogy milyen jól tanulok, hanem csakis Istennek tanuljak. Isten többször szólt hozzám ezzel kapcsolatban, miközben örültem annak, hogy foglalkozik velem, ráadásul akkora szeretettel szólt mindig, és így könnyen együtt tudtam működni Vele. Ez az együttműködés, közösség Istennel többet ért, mint ha önmagában Jézus nevében az ördögöt vagy a démonjait elkezdtem volna dorgálni.

De egyébként baj, ha valaki Jézus nevében kimondja, hogy pl. "Ördög, vedd le a kezedet a tanulásomról, Jézus nevében"? Nem baj! Sokan kicsit furcsán néznek a karizmatikusokra, amiért ezt teszik. Sokáig én is azt tettem, amit láttam a karizmatikusoktól, hogy így meg úgy megdorgáljuk az ördögöt, és közben nem figyeltem a Szentlélekre. Na, ez az, amikor a hívő nem gondolkozik, és megy a vezetők után, és mindegy, hogy a vezetők mit mondanak, ezzel szintén sokan vádolják a karizmatikusokat.
Szóval, ha kimondtam volna, hogy "Ördög, vedd le a kezedet a tanulásomról, Jézus nevében", valószínűleg akkor is ugyanaz lett volna a végeredmény. Korábban írtam, hogy Jézus neve kicsit másként "működik", mint ahogy azt egy materialista közegben felnőtt ember elsőre elképzeli. Ha valaminek vagy valakinek a nevében mondunk valamit, annak földi körülmények között földi, materiálisan leírható következményei lehetnek. Emlékszem kb. 4 évvel ezelőttről a pesti tüntetésekre: a rendőrök mikrofonba mondták a rendbontóknak, hogy "hagyják el a helyszínt, a törvény nevében", vagy valami hasonló szöveget. A tüntetők nagyjából hederítettek erre. Jobb esetben gondoltak volna egyet, hogy a törvény azért mégsem piskóta és hazavánszorogtak volna a helyszínről. Sokáig azt hittem, ha Jézus nevében parancsolunk valamit az ördögnek, az ugyanilyen módon működik. Gondoltam, azt mondom az ördögnek, démonnak, hogy "Jézus nevében takarodj innen", és talán először nem is, de sokadszorra már odébbáll, de ha mázlim van, elsőre is elhordja magát. Ezt az egészet nem úgy kell elképzelni, ahogy ebben a "földhözragadt" világban megszoktuk, hogy "Menj innen!" és erre elmegy. Szóval, Jézus neve másként működik, erről már írtam is régebben (ebben és ebben a bejegyzésben). A szellemvilág, a láthatatlan más, mint a látható világ, általában nem lehet szinte "fizikailag" elképzelni az ördögöt, hogy itt van vagy ott van és innen vagy onnan elmegy. Amikor Jézus nevében mondok valamit akár az ördögnek, akár máshogy, akkor többnyire ad egy kijelentést a Szentlélek. Ez a kijelentés elég sok minden lehet: lehet vigasztalás, lehet egy vezetés, hogy adott helyzetben mit tegyek. A lényeg, hogy Jézus nevét használva is jobb esetben a hívő a Szentlélekkel kerül szorosabb kapcsolatba, de ehhez erre nyitottnak kell lenni, késznek kell lenni arra, hogy Isten szóljon hozzám. Ha csak ismételgetjük heteken, hónapokon át, hogy "Jézus nevében, távozz innen", vagy valami hasonlót és közben nem tudjuk, hogy a Szentlélek vezetni akar (ahogy az velem is volt régebben), akkor az egész nem ér semmit. De azért nem tudom elképzelni, hogy valaki hosszú időn át ezt tegye, mert Jézus nevében olyan erő van, hogy a Szentlélek előbb-utóbb elkezdi megmutatni szeretettel, hogy mit és hogyan kellene a hívőnek tennie és kiigazítja ott, ahol hiányosak az ismeretei. Szóval nem, nem baj, ha Jézus nevében parancsolsz az ördögnek, vagy más dolgokat mondasz, de "készülj fel", hogy a Szentlélek ezzel kapcsolatban szólni fog hozzád, meg fogja mutatni, mit, hogyan tegyél. Ez nem egy varázsige, hogy kimondtam, hú de ügyes vagyok, hanem valami más. Egy út lehet ahhoz, hogy Istennel igazán együtt tudjunk működni. Megdorgálom magamban a szeretetlenséget Jézus nevében? Oké, de akkor Isten valószínű adni fog olyan szituációkat, amikben megtanulhatok jobban szeretni, és különös erőt is fog adni hozzá, merthogy lehetetlen soha nem vár tőlünk. Megdorgálom valaki ismerősömben a hitetlenséget Jézus nevében, hogy meg tudjon térni? Oké, de lehet, hogy a Szentlélek meg fogja mutatni, mit mondjak annak az ismerősömnek, mit, hogyan beszéljek vele, vagy miben segítsek neki, vagy bármit, amire emberileg sose gondoltam volna. Isten nem azt akarja, hogy vallásos varázsigéket mondogassunk imádságainkban, hanem együtt akar működni velünk. Ő velünk van és együttműködik velünk. Ki lehet akkor ellenünk? Ha Istennel együttműködünk, akkor valóban senki, és akkor az esetleges ellenséges emberekben, akik kigúnyolnak a hitünk miatt, vagy bármilyen ellenséges dologban is már nem az ellenséget látjuk, hanem azt, hogy Isten mire akar bennünket általuk megtanítani, mit akar formálni rajtunk, amihez semmihez sem hasonlítható szeretetét is adja, és így az Istennel való együttműködés a legcsodálatosabb dolog lehet az életünkben. Erre a csodálatos dologra mondja Jézus, hogy "az én terhem könnyű":

Jőjjetek én hozzám mindnyájan, a kik megfáradtatok és megterheltettetek, és én megnyugosztlak titeket. Vegyétek föl magatokra az én igámat, és tanuljátok meg tőlem, hogy én szelid és alázatos szívű vagyok: és nyugalmat találtok a ti lelkeiteknek. Mert az én igám gyönyörűséges, és az én terhem könnyű. (Mt.11.28-30.)

Még egy igerész eszembe jutott a fentiekkel kapcsolatban, szintén a Róma 8-ból:

Tudjuk pedig, hogy azoknak, a kik Istent szeretik, minden javokra van, mint a kik az ő végzése szerint hivatalosak. (Róm.8.28.)

Igen, az ördög, az ellenség minden "munkáját" is lehet úgy tekinteni, ami a javunkra van, mert egyrészt Istennel való csodás együttműködés keretében győzhető le, másrészt pedig nem csak az együttműködés folyamata maga csodálatos, de az eredménye is az lesz.

Számomra ezt szólta a Szentlélek a fent idézett Róm.8.31-32 igén keresztül. Isten mindent nekünk ad, és ha valamit látszólag mégsem, akkor nem az ellenséget kell hibáztatni érte, hanem megérteni azt, hogy Isten mire akar ezzel megtanítani. Nem arra kell gondolni valami nehézség esetén, hogy átok van rajtam, hanem arra, hogy a Szentlélekkel együttműködve megérthetem, miben akar Isten formálni engem, mire akar megtanítani, és ha megértettem, akkor szintén a Szentlélekkel együttműködve engedelmeskedni kell, menni abba az irányba, amerre a Szentlélek mutatja. Az ördög munkája lehetséges, hogy pont ott mutatkozik meg, hogy nem vagyunk tökéletesek, és ezt Istennek való engedelmességgel rombolhatjuk le.
Tudtommal több keresztény nem ért egyet a karizmatikus tanítással, miszerint Jézus nevében dorgálunk, űzünk, kötözünk, stb. Amit most leírtam, azok a személyes tapasztalataim, és amit eddig nekem személyesen kijelentett a témáról a Szentlélek. Valójában szerintem nem az a lényeg, hogy Jézus nevében az ördögnek, démonoknak dolgokat mondjunk, hanem hogy a Szentlélek vezetésével együtt tudjunk működni, megértsük, mire akar tanítani a különböző nehézségek által. Ehhez sokszor ajtót nyit az is, ha Jézus nevében az ördögnek mondunk valamit. Akik ezt karizmatikus tévtanításnak gondolják, nyilván nem látják, mi is történik ilyenkor. Sokáig én se láttam, amikor még nem tudtam a Szentlélekkel együttműködni, és lényegében vallásos szavak voltak ezek csupán.
Újra felhívom a figyelmet, hogy amit itt leírtam, azok személyes tapasztalaton alapulnak, a Szentlélek nekem személyesen erre mutatott rá. Lehet, hogy másoknál ez teljesen másképp működik. Talán még így konkrétan senkivel nem beszéltem arról, mi is történik, amikor Jézus nevében megy ellene az ellenségnek, és senkitől nem hallottam hasonló tapasztalatokat, mint amiket most leírtam. De akik nyitottak a Szentlélekre és úgy használják Jézus nevét, bizonyára nem üres, vallásos szavakként élik meg, valami biztosan történik, ha nem is pont az, ami az én esetemben.

Isten tehát mindent nekünk ad, miközben vele együttműködünk. Ez a "minden" valóságos vigasz a fájdalmakban, ilyenkor valóságosan betölti a szükségeinket a szükség idején. Lehet, hogy közben konkrétan, megfogható módon nem adja meg azt, aminek a hiánya például nagyon fáj, de mégis megadja valamilyen módon, olyan valóságos módon, mintha az a hiány soha nem lett volna ott az életünkben. Nagyon nehéz ezeket szavakkal megfogalmazni, hiszen elcsépeltnek tűnhet, hogy "valóságos vigasz a fájdalom idején", de valóban olyan természetfeletti szeretettel adja meg nem látható módon is a fájdalmakra a gyógyírt, mintha a fájdalom soha nem létezett volna. Isten ilyen, és ha együttműködünk vele, sok ilyet és hasonló csodát tapasztalhatunk meg. De ehhez lankadatlanul együtt kell Vele működnünk, amire ha nem lennénk képesek, akkor sem dől össze a világ, mert Ő megtanít rá, miközben nagy szeretetével körülölel. Erre egyedül csak Ő képes.

1 komment

Címkék: jézus neve karizmatikus szentszellem

A bejegyzés trackback címe:

http://nameless.blog.hu/api/trackback/id/tr452569622

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben.

ix8ys 2011.01.22. 19:54:09

Örülök ennek a megerősítő, hitben bátorító irománynak - ajánlom mindenkinek!
Úgy látom, ez írja le a lehető legmélyebben azt az élményt, amit szuperszellemiségnek hívnak (avagy régen képmutatásnak, és mellesleg Swift Gulliverjének 4. könyve is erről szól). Én is átéltem - és innen, túlról szemlélve érdemes tanulmányozni. A karizmatikusok között bizony nagyobb a veszélye ennek a "ló másik oldalára lendülésnek", de ettől még ugyanolyan vallásos (nem igazán hívő) életmód / hozzáállás, mint a Jézusra nem hivatkozó. Erről szól a vicc: "Az egyszeri karizmatikus ember reggel azt mondja: vaj ugorj a kenyérre! Semmi nem történik. Vaj ugorj a kenyérre (Jézus nevében)! - még egyszer megpróbálja, de csak nem akar a vaj rákenődni a kenyérre. -Úgy látszik, Isten azt akarja, hogy ma is böjtöljek."
Ez nagyon komoly. De mondom, így tudom felfogni mostmár: mikor túl vagyok rajta. Pontosan olyan volt, hogy "csak ismételgettem heteken, hónapokon át, hogy Jézus nevében...", és hittem, hogy történnek is a dolgok. Bár semmi nem történt - becsaptam magamat. Én nem gondoltam, hogy valami átok lenne rajtam, nem gondolkodtam ilyenről, hanem reménykedtem, csakhogy hamis dologban. Ez a másik véglet pedig ugyanolyan rossz, mint az, amit Anonymus ír magáról. A túlzás a lényege a SZUPERszellemiségnek. Abban az időben bizony Isten egyre inkább szorongatott, hogy végre észrevegyem magamat, mielőtt nagyobb bajt okozok magamnak ezzel a elferdült gondolkodással, és megkaptam életem legnagyobb büntetését. Végül elfogadtam, hogy még az ige is, amit akkoriban kaptam, konkrétan intés volt nekem, és igen, életreszóló büntetésben részesültem. Erre szükségem volt, hogy el ne felejtsem gyarlóságomat (a bűnre való hajlamom szemem előtt legyen) - és akkor már nem tud az ember szuperszellemien gondolkodni. Meg van mindez már írva: Dávid ugyanezen ment keresztül, és utána így imádkozott: "Teremts bennem tiszta szívet, ó Uram, és az erős szellemet újítsd meg bennem! Ne vess el engem a Te orcád elől, Szent Szellemed ne vond meg tőlem! Támogass az engedelmesség szellemével, és szabadításod örömét add meg nekem!" Ekkor megértettem e szavak mélységét, és én is így imádkoztam sokáig teljes szívből. Erre a szellemiségre (engedelmes szellem) van szükségünk, és akkor nem fogunk módszerekben - magunkban sem bízni.
Akkor tudunk igazán szellemi emberek lenni, amikor már nem akarjuk túlzásba vinni. És ebben igenis benne van a Jézus nevében való hatalomgyakorlás, de csak akkor, amikor ezirányú akaratát kifejezetten kinyilvánítja! Azóta sokkal ritkábban mondogattam nagy dolgokat a szellemvilágnak, viszont sokkal jobban elkezdtem odafigyelni saját életemre. Úgy van, a szeretet az, ami mindent megold ebben a kérdésben - ahogy Anonymus helyesen rávilágít. Szeretnünk kell Istent, nem "bevennünk" és "beadnunk" másoknak; másokat is szeretni... és így csak nem szeretnivalók leszünk? Azt hiszem Szeretet-Istenünk érti a dolgát. :)